Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Müller Róbert: Cece vagy guzsaly, radius vagy colus? Textilgyártás és a Balaton vízállása a 4. században
Cece vagy gúzs a ly, radius vagy coins? 149 A két vasból készült eszköz példányai - függetlenül attól, hogy a hegyesedé vaspálca nem a szövés, hanem a fonás eszköze volt - a 4. században készültek. (A szálleverő fésűkről feltételezi, hogy a legkorábbi darabok talán már a 2-3. század folyamán elkészültek,62 de bizonyosan korai példánnyal nem rendelkezünk.) A szálleverő fésűk fogainak sűrűsége különböző,63 az általam megvizsgált daraboké 3,8 és 5,5 mm között változott.64 Abban igaza van PSzJ-nak, hogy ezekkel a 20-30 cm hosszú, rövid fogú fésűkkel nem lehetett csomózott szőnyeget vagy összetett mintázatú szövetet készíteni, de ő maga is kiemeli, hogy nemcsak alacsony szálsűrűségű vásznak szövésére voltak alkalmasak,65 tehát nem csak zsákvásznat szőhettek velük. Talán azért annyira ritka az előfordulásuk városi környezetben, mert a díszítetlen, egyszerűbb vásznakat a vidéki telepeken a nők maguk készítették. Egyébként a források szerint a kézi guzsaly szerves anyagból, fából vagy nádszálból készült,66 így a mi földrajzi viszonyaink között ennek nem maradt nyoma. A szálleverő fésűk is főleg vasfogakkal ellátott faeszközök lehettek, esetleg csontból készültek.67 Egyáltalán nem biztos, hogy a szövőfésűk és a guzsalyok száma hirtelen megnőtt a 4. században. Elképzelhető, hogy a késő császárkorban elkezdték vasból is készíteni ezeket az eszközöket, és a Dél-Dunántúlon elterjedt, hogy ezeket mellékletként sírba tegyék. Egyébként Pannónián kívüli területről is ismerünk ilyen kör keresztmetszetű, hegyes vaspálcákat, de ezeket hegyes vésőnek vagy lyukasztónak határozták meg.68 A pannóniai vasmű- vesség magas szintű volt, és éppen a késő császárkorban számos eszköz vasból gyártott változata terjedt el. Példaként említhetjük az ekehúzó láncokat, amelyek a taligás nehéz eke használatának a bizonyítékai. Ezeket vasból csak Pannóniából és közvetlen környékéről ismerjük.69 Ez nem azt jelenti, hogy a birodalom más részein nem ismerték a taligás nehéz ekét, hanem arról van szó, hogy ott bőrszíjjal vagy szerves anyagból készített gúzzsal rögzítették a taligához a gerendelyt, és ennek ugyanúgy nem maradt nyoma, mint a fából készült guzsalyoknak és orsópálcáknak. Máig vitatott, hogy milyen magas volt a Balaton vízszintje a római korban, és ezt mennyire befolyásolta Galerius tevékenysége. A korábbi irodalom általában nem tett különbséget a kora- és késő császárkor vízállása között. Virág Árpád pl. úgy vélte, hogy a római korban „hosszabb időszakokon át a tó vize a mainál akár egy méterrel alacsonyabb szintű lehetett”,70 illetve a római korban a vízszint 103,8 és 104,8 mAf között ingadozott.71 Sokáig képezte vita tárgyát, hogy a Siófokon a kaposvári vasút építése során talált falmaradványok, amelyeket Kuzsinszky Bálint a Galerius-féle vízrendezési munkálatok során épített zsilip maradványainak határozott meg,72 milyen korúak. A különböző interpretációkat részletesen ismertette Virág Árpád.73 Konklúziója, a rómaiak nem építettek zsilipet. Aurelius Victor tudósítását is többféleképp magyarázták.74 Abban ma már egyetért a kutatás, hogy a kora császárkorban a csapadékszegény és meleg klíma hatására alacsony volt a vízállás,75 és a 3. század folyamán a hűvös, csapadékos klíma következtében megemelkedett a tó vízszintje. Kérdés, hogy Galerius azért fogott a vízrendezési munkákba, mert a megemelkedett vízszint veszélyeztette a tóparti településeket és szántóföldeket, vagy a fenti koncepciónak megfelelően az agrártermelést kívánta fellendíteni, és ehhez új szántóföldeket akart nyerni a Balaton vízszintjének jelentős csökkentésével? Általában úgy vélték, hogy a császár megelégedett a Sió torkolat megnyitásával, tisztán tartásával, Siójut és Siómaros vonalában a feltorlaszolódott, uszadékból képződött 62 PÁSZTÓKAI-SZEŐKE 2010, 251.; PÁSZTÓKAI-SZEŐKE - SERLEGI 2013, 68. 63 PÁSZTÓKAI-SZEŐKE - SERLEGI 2013, 68., centiméterenként általában 1-2 rövid fog. 64 MÜLLER 1982, 532.; MÜLLER 1994, 183. 65 PÁSZTÓKAI-SZEŐKE 2012a, 20.; PASZTÓKAI-SZEŐKE - SERLEGI 2013, 68. 66 BLÜMNER 1912, 109-110. 67 Pl. T. BÍRÓ 1994, Plate LXIII, 541. 68 A PSzJ által említett és a korábban általam felsorolt példákon (MÜLLER 2009, 44.) kívül megemlíthetjük Duelt, a karintiai Patemion melletti késő antik magaslati telepet, ahol a 29 csont és kerámia orsógomb mellett hat 23-25 cm hosszú, hegyes vaspálcát is találtak, és lyukasztónak (Durchschlag) határoztak meg (STEINKLAUBER 2013, Taf. 97. (D 11), 104. (D 94), 120. (D 225), 125. (D 261), 132.(D318)és 135.(D 349). GOTTSCHALK 1996, 486. Spanyolországból is ismer ilyen vaspálcákat, és a Pireneusok lábának francia oldalán is előkerültek kézi guzsalyok, méghozzá szálleverő fésűkkel együtt, egy nagy vaseszköz leletből (MARICHAL 2000, Fig. 6., 15-18., és 147., a kézi guzsaly hegyes vésőként, Fig. 15., 94—95., Fig. 16., 96., 100. és 161-162., a szálleverő fésű kaparóként meghatározva). 69 MÜLLER 2012, 177. függelék és 8. kép. 70 VIRÁG 1998, 362. A 379. oldalon viszont azt írta, a vízállás a mainál valamivel alacsonyabb, 104,5 mAf körül lehetett. 71 VIRÁG 2005, 43. 72 KUZSINSZKY 1920, 1-2. 73 VIRÁG 1998, 364-377.; VIRÁG 2005, 44-53. 74 Összefoglalóan VIRÁG 2005, 28-36. 75 pl. GRYNEUS 2004, 93-94. szerint Kr. e. 170. és Kr. u. 90. között volt ez a periódus, DEMÉNY et al. 2010, 84. szerint a Kr.e. utolsó és a Kr. u. első két évszázadra volt jellemző ez a klíma, SÜMEGI et al. 2007, 252. szerint a 2-3. században kell számolni 102-103 m tengerszint feletti vízszintmagassággal.
