Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Horváth Sándor: Nyőgér és környéke történetéhez és néprajzához
294 Horváth Sándor egység azonban nem igazolható, sőt, inkább az ellenkezője volt jellemző mindaddig, amíg az okszerűbb erdőgazdálkodást be nem vezették. Ahogy arra Juhász Lajos rámutatott: a Farkas-erdőt a vele határos nyugati, keleti és déli falvak, illetve uradalmak egykoron egyaránt - közös erdőként - használták. „A Farkas-erdőt a XVII. században községi határon kívül fekvő, önálló birtoktestnek tekintették”47 - fogalmazott Juhász, s egy lábjegyzetben fel is idézte azt az emléket, hogy 1719-ben egy inquisitio alkalmával senki sem tudta megmutatni ebben az erdőben, hogy hol van a káldi határ48. Amikor a tilalmas erdőrészek egyre szaporodtak, növekedtek, akkor sem akartak korábbi szerzett jogukról az érintettek könnyen lemondani, s úgy vélem, a Farkas-erdőt kicsit minden „szomszéd” a mai napig magáénak tekinti. A 18. században pedig éppen az erdőfoglalók feltartóztatására alakítottak ki két új települést Beje és Kám között: 1756-ban így keletkezett Egervölgy és Farkasszentgyörgy, a mai Szemenye49. Az egyházi és világi közigazgatás általában a Kemenesaljához sorolta e településeket50. A fenti példák azt bizonyítják, hogy egyes esetben az adott kulturális jelenség inkább a Kemenesaljához, más esetben pedig a Hegyháthoz teszi hasonlatossá az általunk vizsgált településeket, illetve azok népét. A némileg eltérő földrajzi régióba sorolt „Vasi Hegyhát” és „Kemenes-vidék” (többek között a Kemenesaljára és a Cserhátra is gondol e fogalom használatakor) kulturális régiókat a közelmúltban Borsos Balázs a néprajzi térképek adatainak klaszteranalízise után ugyancsak részben egymáshoz hasonlóként jellemezte. „A néprajz a földrajzzal ellentétben a Felső-Kemeneshátra is használja a Vasi Hegyhát kifejezést, ugyanakkor kulturális szempontból hangoztatja Borsos - a Vasi Hegyhát keleti fele még a Kemenes-vidék része, míg a nyugati fele kulturálisan inkább az Őrség és a Göcsej tágabb környezetéhez tartozik.”51 A Balázs-járás Sótonyból idézett szövege például a sümegivel rokon, azaz egy - tágasabb - Somló-környéki hagyománykörhöz sorolható, tehát inkább a Kemenesalja irányába mutató kulturális egyezés. A nyőgéri regölés „Amott keletkezik...” kezdetű szövegtípusa a Kemenesalján és az érintkező terület néhány településén ismert, de nem a Hegyháton52. Az „adja Isten szent áldását...” típusú ismétlődő sorkezdetű újévköszöntő szöveget Kámban is összegyűjtötték53, ez pedig a Hegyhát felé mutat kapcsolatot. A koldusok nagyszámú jelenlétét - pillanatnyilag - helyi sajátosságnak tekinthetjük. A korai történeti feljegyzésekben többször kapják e falvak „a Kemenes alatt” előtagot: Sótonynál és Bejcnél is található több ilyen eset. A házassági kapcsolatok egy erős egymás közti (Sótony, Nyőgér, Beje és - később - Gyertyános) endogámiáról tanúskodnak. Ugyanakkor az ikervári, s azt megelőzően (1748-ig) a sárvári uradalomhoz tartozó települések lakóival is megvolt a rendszeres házassági kapcsolat. Emellett - bár ritkábban - mind a Kemenesalja bizonyos településeivel, mind egyes - a Vasvárnál húzott észak-déli tengelytől keletre eső - hegyháti falvakkal is házasodtak. E települések határában, a Hegyhát falvaitól eltérően, már a 18. század előtt létezett szőlészet-borászat, sőt, a Balaton-felvidék egyes kiemelkedő jelentőséggel bíró hegyközségei mellett itt, Bejcről találtunk először hegybirtokossági pecsétet is használatban. 47 Juhász Lajos 1937, 558. 48 Juhász Lajos 1937, 558. 49 Juhász Lajos 1937, 572. 50 Például az 1574-75-ös török adóösszeírásban „a Kemenes alatt Sotin” szerepel. Az 1703-as urbáriumban is ez található. (MNL UC 159: 27) http://archives.hungaricana.hU/hu/urbarium/l 1023/?query=SZO%3D%28S%C3%B3tony%29 - (2015.06.15.) 51 Borsos Balázs: A magyar népi kultúra régiói 1. Dunántúl, Kisalföld, Alföld. 2011. 65. 52 Kerényi György: Jeles napok. A magyar népzene tára II. Bp., 1953. 818-819. 53 Békefi Antal: Vasi népdalok. Győr, 1997. Második, javított kiadás, 105.
