Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Gyimesi Endre: Németh József 80 éves
8 Gyimesi Endre is lehettem több tudományos munkájának. Mindig csodáltam senkivel össze nem hasonlítható, kiváló előadókészségét, azt, hogy minden korosztályhoz és a legkülönbözőbb érdeklődési körű hallgatósághoz tud könnyed hangnemben, közérthetően szólni. (Csak aki próbálta, az tudja, mennyi munka van emögött.) S végül megadatott, hogy ismerve széleskörű műveltségét és aprólékos gyűjtőmunkáját, ösztönzője, támogatója lehettem olyan hiánypótló várostörténeti munkájának, amelyet csak ő tudott megírni3. Mindezek alapján bátran mondható, hogy a sors jót tett velünk, zalaiakkal, hogy az ötvenes évek közepén ide sodorta Vas megyéből Zalaegerszegre a pályakezdő fiatalembert. Hogy is történt mindez? „Adtamfejem bölcs tudományokra, Barázda helyébe’szántván sorokat...” (Arany János) A Vas megyei Nyőgéren született 1934. május 4-én. Minden őse megyebeli parasztember volt. Anyai nagyanyja, aki a kiegyezés évében született, Megyehídról, az apai Pecölről származott. Dédapja béres volt, apja már nyolc holdon gazdálkodott. Édesanyja - akihez nagyon kötődött - Bejcgyertyánosról való. Apja sokoldalú, de szigorú ember volt, akit a szegénység fegyelemre nevelt, s arra, hogy ha kell, eszközeit is maga állítsa elő. A munkafegyelméhez való lelkierőt, s a sokoldalúságot örökölte az éles eszü gyermek, aki ekkor tanulta meg az apró örömöket és sikereket is értékelni4. Tanítónője, Kremmer Julianna, valamint a helyi pap (dr. Lenarsich Imre esperes) és káplán (Somfai Ferenc) hamar felfigyelt a tehetséges fiúra: „Tízévesen már latint tanultam. Délelőtt elemi iskolába jártam, ebéd után a káplán úrral egy órát latinoztam, utána a könyvvel a kezemben mentem a mezőre teheneket őrizni és a nyelvtant biflázni. Olyan alapokat szereztem, hogy a gimnázium első éveiben csak ismételnem kellett ebből a tárgyból.”5. A két pap hívta fel dr. Szakos Gyula (a később püspök, akkor tanfelügyelő) figyelmét Németh Józsefre. A papok kitartó kérlelése győzte meg végül is édesapját, hogy tanítássá fiát. Ez 1944-ben, a háborús időben, igen nagy megerőltetés volt a család számára anyagilag, de féltek az esetleg „úrrá váló” fiúk elvesztésétől is. S mivel a családból csak egy gyerek taníttatására telt, így két évvel fiatalabb testvére, István (1936-2003) számára elveszett a továbbtanulás esélye6. Németh József tudta mit vállal érte a család: s ezt kiváló tanulmányi eredménnyel, s azzal hálálta meg, hogy hazajárt segíteni — tenni, amit a természet és a gazdaság kíván - gimnazistaként, egyetemistaként, és később is, bizonyítva, hogy az otthonról hozott alapok sziklaszilárdak maradtak. 3 Ilyen pl. az Egerszegi örökség c. kötet, amely már 2 kiadást ért meg. 4 Gyermekkorára és tanulmányaira vonatkozóan ld. bővebben: Turbuly Éva: A kultúra szolgálatában. In: Pannon Tükör 2009. 3. sz. 30-32.p., és Búza Beáta: Id. mű 117-118.p. 5 Turbuly: ld. mű 31.p. 6 Erről, s a kezdetekről bővebben: Búza Beáta ld. mű 118.p.
