Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Szemes Péter: Tájak, lány- és asszonyhangon (Pécsi Gabriella indulásáról)
Tájak, lány- és asszonyhangon 349 Egy-egy szemhunyorítással jelölte meg a világirodalom cifra falán a rejtett tapétaajtókat, míg élt, s még most is észreveszem, hogy útra- való batyumba bele-belecsempész valami fontosat. Például, hogy a hagyomány igéző kötése nélkül minden emberi teljesítmény jó eséllyel startolhat a semmibe. A költői helyzetek, pályák terét az az emberi közelség jelenti, amelyben léthelyzetünk egyáltalán elképzelhető; így a végtelen, a rend érzékelését is adó. A már elmondottakban, leírtakban mindig van egy olyan, folyton-gyarapodó közös, melyet a ’lemerült létüek’-től kapunk, s amely a NAGY KÖZÖSnek szellemi örökséggé sűrűsödő része.”6. Ebben, a Visszhang antológia előtt már a Mozgó Világ körkérdésére adott válaszban is éppígy megfogalmazott, s itt kissé - de talán nem haszontalanul - hosszabban idézett, ars poétika-érvényű szövegrészben, nemcsak az idősebb, atyai pályatárs útra indító szava ekhóz, markáns hatása érződik, a hagyomány megbecsülése, az elődök örökségének vállalása artikulálódik, de a folytonosság fenntartására törekvés imperatívusza is kicsendül. A Kozmosz-sorozatban végül 1973-ban7 - az ugyancsak első kötetes Kemsei István {Arc) és a Kilencek nemzedéki csoportjához tartozó Kovács István {Havon forgó ég) társaságában - megjelent debüt-könyv fülszövegében hasonlóképpen ír a szerkesztő, Kormos István: „ Pécsi Gabriella azok közé a fiatalok közé tartozik, aki nem szavak kötéltáncával képzeli el a modernséget: szívesen merít legősibb hagyományainkból, ha a formaiakat tekintjük (például kötetének címe is egyik legrégibb népi gyerekjátékunkat idézi), de ezeket a formákat a Radnótin nevelkedett nemzedék formabiztonságával oldja fel, természetesen a saját mondanivalójával, a formát is elmozdítva a hagyomány állapotából. Szűkszavú, világos, áttekinthető képekkel dolgozik, a természetben élő ember látásával. Gyerekkor visszavarázsolása, visszaperlé- se az időtől, az anyaság problémája, természetben élés és atomfélelem ’árul egy gyékényen’ itt, olyan tiszta dalokban, ami ritkaság a mai fiatalok közt, lévén sikktelen tartás a költészetet primer jelentésében művelni.”. Kormos rövid bevezető-ajánló szövege sebészi pontossággal tárja fel a friss hangú, lüktető kötet fontosabb verőereit. A népi hagyományok termékenyítő ereje a belőle vétetett ember természettel örök össze- kapcsoltságán túl a „napszámos nagyanya mitikus örökségéből”8 táplálkozik {Több mint kétezer éve..., Pécsi Gabriella KI NÉPEI VAGYTOK? 3 6 Uo. 395.p., illetve Mozgó Világ 1978. április 11-12.p. 7 A Móra Könyvkiadó Kozmosz-sorozatáról és az 1973-as kötetekről író Mátyás István a fiataloknak (15-20 évesek) szánt tartalmakat emeli ki közös vonásként, ami a Ki népei vagytok?-ot illetően a legkevésbé sem helytálló, hiszen Pécsi Gabriella verseiben már itt erős például a gyermektelenséggel megvert asszony panaszhangja. - Vö. Mátyás István: Gondolatok a Kozmosz könyvekről. In: Életünk 1973/6. 568-571.p. 8 Vö. Futaky Hajna: Pécsi Gabriella: Ki népei vagytok? In: Jelenkor 1973/12. 1149.p.
