Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bazsika Enikő: Göcsej nyelvjárásának vizsgálata
340 Bazsika Enikő belső törvényszerűségei és a szomszédos nyelvjárások hatása (VÉGH 1961: 104), az a tény pedig, hogy a magyar nyelvben a nyelvjárások és a köznyelv közel állnak egymáshoz, gyorsítja a nyelvjárások visszaszorulását (BÁRCZI 1963: 379). A változás a nyelvjárások valamennyi részlegét, szintjét érinti, de nem érinti valamennyi nyelvjárási jelenséget, elemet. A leggyorsabban a szókészlet, a frazeológia és a hangtani jelenségek változnak. Az alaktani jelenségek módosulása jóval lassúbb, leglassabban a mondattani jelenségek változnak. (KISS J. 2001, 254-255.). A 2011-ben Becsvölgyén végzett kutatás (1. BAZSIKA 2013) tapasztalatai alapján elmondható, hogy a becsvölgyei helyi nyelvjárásban a fönt ismertetett nyelvjárási jelenségek összességükben az idősebbek beszédmódját jellemzik (vö. PESTI 2008, 12-13.). A beszélők legszélesebb körére kiterjedően, a fiatalok nyelvhasználatában is általánosan érvényesülő jelenségek: a rövid magánhangzók kedvelése, a zárt e, az e kissé nyíltabb, ritkábban az á zártabb ejtése. Nagyon aktív sajátságok a szótagzáró / kiesése, az á utáni o-zás - bár hangszínében ingadozóan, gyakran csak kissé zártabb a-ban megnyilvánulva -,av zöngé- sítő hatása, valamint zöngétlenedése és a szóvégi zöngés mássalhangzók zöngétlen ejtése. Az -ít képző jellemző realizációja: -itt. A fönti ismertetésben nem adatolt, általánosan jellemző sajátosságok még az intervokális (magánhangzóközi) mássalhangzónyúlás: fijatallabbak, minimálissal. Ugyanakkor gyakori a hiátus (hangűr) két magánhangzó között: leet, teát, munkaleetöséG (lehet, tehát, munkalehetőség). A nincsenek igealak gyakran fordul elő rövidült formában: nincsek. Az ikes igeragok használata nagy egyéni különbségeket mutat, de jellemző a fiatalok nyelvhasználatában is: emlékszem, próbálkozom. E jelenségek megfelelnek a magyar nyelvjárások nyelvi-nyelvrendszertani változásai általános tendenciáinak. A legállandóbbak azok a nyelvjárási sajátosságok, amelyek nagyobb területre jellemzőek (az előbbiekben felsorolt sajátságok egy része Zala további területein, illetve a Dunántúl más részein is érvényesül), a szűkebb területen élő nyelvjárási jelenségek szorulnak vissza először (VÉGH 1954: 428). Ugyanakkor a területre legjellemzőbb nyelvjárási sajátosságok változása lassú (B. LŐRINCZY 1951: 110). Először az elsődleges nyelvjárási jegyek, a beszélők által jól érzékelhető, kirívó nyelvjárásiasságok szorulnak háttérbe, módosulnak, köznyelviesülnek. Jóval állandóbbak a kevésbé feltűnő másodlagos és az észrevétlen harmadlagos nyelvjárási sajátosságok, utóbbiak a regionális köznyelviség részévé válva gyakran ki is terjesztik érvényességi körüket (KISS J. 2001, 210-216.). Napjainkban a magyarországi nyelvjárási beszélők túlnyomó többsége kettősnyelvű: nyelvjárása mellett birtokolja a köznyelvet is, vagy annak valamely regionális színezetű változatát. Kommunikációja során választ a rendelkezésére álló nyelvi kódok közül - az otthon (informális beszédhelyzet) nyelv- használata a nyelvjárás, a formális, hivatalos beszédhelyzeteké a köznyelv. E funkcióelkülönülés segíti a nyelvjárási nyelvhasználat fennmaradását. A kódváltás, a különböző nyelvváltozatok közötti váltás tényét a laikus nyelvjárási beszélők is érzékelik, a Becsvölgyén 2011-ben végzett felmérés során a következőképpen fogalmazták meg tapasztalataikat (BAZSIKA 2013). „Egymás között a helyi fiatalok beszélik [a nyelvjárást]. De már idegenekkel, városiakkal nem” - egy 47 éves becsvölgyei nő szavai. Egy 70 éves asszony megállapítása: „Akik ithol laknak, azok faluszerte m'ég besz'éhk. [a nyelvjárást]. De hát ha má ekerüőnek nagyob vározsba, ott azér ék kicsit másk'éb besz’ének. Ithon a fijatalok ity, hogyam mékszok- ták. It nevekettek, észt a tájszuó\ás tuggyák, de hát ha má kinevetik “őket, ha emennek más megyébe, akkor éty kicsid vigyáznak a óe.vz'éggvükre. ” „Beszélnek rendessen is, ahogyan tanóltuk, meg a nyelvjárás is, a régi még megvan. Utyhogy észreveszik, hogy most valaki hogyam beszél, akkor úgy beszéneg vele” - így fogalmazta meg a beszédhelyzetek indukálta nyelvhasználati különbségről tett észrevételeit egy 65 éves nő. A dialektológiai kutatások tanúsága szerint a kódváltás az esetek legnagyobb részében már automatikus, az idegen beszédpartner, a hivatalosnak tekintett beszédhelyzet automatikusan előhívja a
