Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bazsika Enikő: Göcsej nyelvjárásának vizsgálata
334 Bazsika Enikő zatokkal ellátott verset csatolt, amellyel a göcseji nyelvjárást igyekezett bemutatni (ismerteti GÖNCZI 1914, 487.). A göcseji nyelvjárásról szóló első tanulmány is Pálóczi Horváth Adám nevéhez fűződik. 1821-ben „A magyar nyelv dialektusairól” címmel írt díjnyertes pályaművében részletesen tárgyalja a göcseji nép eredetét és nyelvjárásátf. Deák Ferencnek Kehidáról 1827-ben Vörösmartyhoz írt, fönt említett levele is a göcseji nyelvjárás iránti érdeklődésről tanúskodik. Ebben Deák Vörösmarty kérésére „tudósítást” ad a göcseji beszédmódról is. Bemutatja néhány határozóragunk sajátos használatát - ma is élő nyelvjárási jelenségek a göcseji nyelvjárás kiterjedését pedig a földrajzi Göcsejnél nagyobb területre helyezi: belefoglalva a kapornaki járás nyugati részét és a lövői járás Göcsejen kívüli, Vas megyével határos vidékét (DEÁK 1827/1889, 127.). Az 1830-as években Plánder Ferenc, novai esperes készített két tanulmányt Göcsej népéről és nyelvéről (PLÁNDER 1832, 1838). A „Zala Vármegyei Göcsei szóejtés (dialectus) ’s annak némely különös szavai” című, 1832-ben megjelent dolgozatában 16 tételben sorol hang- és alaktani sajátosságokat - legtöbbjük ma is élő jelenség és — munkája legnagyobb értékeként - mintegy 350 tájszót tartalmazó betűrendes tájszójegyzéket közöl. Művének bevezetésében a nyelvhasználat változásáról is ír, szerinte a göcseji szóejtés már csak az olyan, „az Anyaegyházaktól távolabb eső, és tulajdon Iskola-mesterek nélkül szűkölködő helységekben” él, amilyen a pákái plébánia 19 népes helysége (PLÁNDER 1832/1970, 5-6.). Az 1838-ban megjelent, „Göcseinek esmérete” című néprajzi tanulmányában is foglalkozik a göcseji nyelvjárással, annak területét kiterjeszti nyugati irányban, az Göcsejen „kívül is, legnagyobb különösséggel a’ megyének egész nyugoti részén a’ Haza határán beszéltetik” (PLÁNDER 1838/1970, 19.). A göcsejieket a honfoglaló magyarok utódainak, nyelvjárásukat - kora felfogásával egyezően - palócosnak tartja (i. m. 20.). E dolgozatában egy körülbelül 80 tájszót tartalmazó kiegészítő szógyűjteményt is közöl, valamint mintaszöveggel, maga szerkesztette nyelvjárási párbeszéddel is igyekszik bemutatni a dialektust. A 19. század közepén Torkos Sándor tollából jelent meg tanulmány a göcseji nyelvjárásról (TORKOS 1856, 1857). A Páka vidéki nép között gyűjtött mintegy 270 tájszót is közli dolgozatában, ám a göcseji nyelvjárást kiterjeszti Zala egész területére, valamint Somogy és Veszprém megye egy részére is, és további hibás, illetve túlzó állításokat is megfogalmaz a göcseji szóejtés „ószerü jellemének” magyarázatában. 1860-ban Vass József, 1868-ban Toldy Ferenc ismertette a göcseji tájnyelv sajátosságait, mindketten a hun nyelv maradványának tekintik e nyelvjárást! 1884-ben és 1885-ben közölt tanulmányaiban Kardos Albert az előzőeknél jóval részletesebb hang-, alak- és jelentéstani ismertetést nyújt a göcseji nyelvjárásról (KARDOS 1884, 1885.). Forrásai a témában korábban megjelent művek, valamint saját gyűjtésű anyaga. Nyelvi adatait - a nem is Göcsej területén lévő - Reszneken gyűjtötte („hol kevésbé diftongizálnak és rövidítenek”), s ahol leírása szerint az uradalom cselédsége az egész Göcsejből telt, napszámosai pedig Hetésből és az Őrségből is kerültek (KARDOS 1884, 211.). (A földrajzi elhatárolással nagyon felületesen bánik, Göcsejt a Zala, Cserta(!) és Válicka folyók közé helyezi, tájegységünk közepének jelentősebb helységeiként Novát és Pákát, a keleti határon Zalaegerszeget, a nyugatin pedig Alsó-Lendvát említi). Megállapítja, hogy a „göcseji nyelv” „igen gyakran átcsap” a hetési, illetve az őrségi nyelvjárásba, valamint nála olvasható először az a nézet, hogy magában Göcsejben is megfigyelhetőek olyan eltérések, amelyek „legalábbis két tájszólás fölvételét engedik meg” (i. m. 161.). 1 Megjelent: Horváth István: Jutalom feleletek a magyar nyelvről. Pest, 1821.-1. 1-78., ismerteti Szentmihályi 1970, 56. 2 Vass József: A dunántúli nyelvjárás c. jutalmazott pályamunkájában - In: Magyar Nyelvészet 5, 63-163.; Toldy Ferenc: Magyar nemzeti irodalom története I. 21-22. - Ismerteti Gönczi 1914, 488.
