Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bazsika Enikő: Göcsej nyelvjárásának vizsgálata
Göcsej nyelvjárásának vizsgálata 333 években, az úri osztály, feltehetően a vármegyei közigazgatási tisztviselők körében (SZENTMIHÁLYI 1976, 111-113.). Ez a felfogás Deák Ferenc 1827. október 16-án Kehidán kelt, Vörösmartyhoz intézett levelében szerepel először, s itt Deák kétféle Göcsej-terülétről ír. A „szoros értelemben vett” vidék a földrajzi Göcsej: a Szala, a Kerka és a Válicka folyók által határolt terület - ennek délkeleti és nyugati határa azonban bizonytalan. Nyelvjárási szempontból Göcsej Deák véleménye szerint tágabb a földrajzi értelemben vett területnél, de ezt pontosan nem határolja el (1. még alább) (DEÁK 1827/1889, 127.). A későbbi kutatók a „pontatlan” népi Göcsej-fogalom helyett e Deák által közölt felfogást követik, majd egyre „tökéletesítik” (éles földrajzi határokat vonnak, és a földrajzinál nagyobb - de felületesen meghatározott - „néprajzi” Göcsejt tartanak számon). Plánder Ferenc 1838-ban megjelent müvében két mezővárost és 112 kisebb-nagyobb helységet és pusztát sorol a „napkeletről és délről Váliczka, napnyu- gotról Kerka, északról a’ Szala folyók” által határolt Göcsejhez, a tájegység „szívének” pedig plébániája központját, Novát tekinti (PLÁNDER 1838/1970, 19-20.). 1895-ben Gönczi Ferenc, a Göcseji népszokások című müvében, a Zala, a két Válicka, a Kerka, s ettől északra Vas megye határával közrefogott területként határozza meg Göcsejt, pontosan felsorolva a tájhatáron fekvő településeket is (GÖNCZI 1895, 320.). 1914-es monográfiájában azonban Göcsejt már a Zala, a két Válicka, a Cserta és a Kerka folyóvizek, valamint nyugaton a római Borostyán út közé helyezi, a római út és a vasi határ közötti zalai területet már nem tekintve Göcsejhez tartozónak. A nyugati határvonallal kapcsolatos véleményének változását nem indokolja. E Göcsej-területet megállapítása szerint helyenként (délnyugaton, délkeleten és keleten) átlépik a néprajzi határok. Gönczi a természeti határok között 71, néprajzilag tekintve 89 községet említ Göcsejjel kapcsolatosan (GÖNCZI 1914, 17-20.). (Továbbiakra 1. SZENTMIHÁLYI 1976, 115-119.) Egyes kutatók még a fontieknél is jobban kitágítják Göcsej határait, különösen déli-délnyugati irányban. Varga József 13 szlovéniai községet sorol föl Göcsejhez tartozóan (VARGA 1999, 7.). Molnár Zoltán Miklós szókészleti vizsgálatokra alapozott kutatásában megállapítja, hogy mindhárom nyelvjáráscsoport, ill. néprajzi tájegység, az Őrség, Hetés és Göcsej is átnyúlik a magyar-szlovén határon (MOLNÁR 1999, 80.; I. még összefoglalóan BAZSIKA-GYURICZA 2008, GYURICZA 2012). így alakult ki a kétféle felfogásrendszer Göcsejjel kapcsolatban, a népi tudat ma is a „szegek” vidékét tartja Göcsejnek, a tudományos kutatók pedig - néprajzi, nyelvjárási jelenségek elterjedése, valamint természetföldrajzi sajátosságok alapján - ennél jóval tágabban vonják meg Göcsej határait. Szentmihályi Imre 1976-os tanulmányában „ideiglenes, átmeneti megoldásként” megfogalmazott javaslata szerint néprajzi Göcsejnek a történeti-társadalmi-néprajzi szempontból viszonylag egységes „szegek” vidéke tekinthető („területe még pontosabban meghatározandó”), földrajzi Göcsej pedig a „szegek” vidékével azonos tájjellegű és földrajzilag jól elhatárolható terület, a Gönczi-féle földrajzi Göcsejnek az a része, amelyet délkeleten a Berek-patak határol (SZENTMIHÁLYI 1976, 120.) (1. ábra). A göcseji nyelvjárás a szakirodalomban A göcseji nyelvjárás már a 19. század elején fölkeltette a laikusok és a nyelvvel foglalkozó szakemberek érdeklődését. A század folyamán sorjáznak e dialektusról szóló tanulmányok - szemléletük alapja a tágabb Göcsej-fogalom -, és a nyelvföldrajzi kérdésekkel is foglalkozó szerzők mindegyike úgy látja, hogy a göcseji nyelvjárás a földrajzi Göcsejnél is nagyobb területre terjed ki. Először 1816-ban, Kazinczy Ferenc és Pálóczi Horváth Ádám levelezésében esik szó a göcseji nyelvjárásról. Ez évben az ekkor Petrikeresztúron lakó költő két levelében is írt Kazinczy kérésére a „kies” Göcsejről és annak népéről. Leveleihez egy-egy, saját maga által göcseji dialektusban írt, szómagyará
