Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Müller Róbert: A kontinuitás kérdései Fenékpusztán
A kontinuitás kérdései Fenékpusztán 31 zsákmány reményében csatlakoztak az avarokhoz (Daim 2000, 469-472.). Kiss G. is különböző, kisebb germán csoportok bevándorlásával számolt (2008, 266.). Az utóbbi évek tendenciája, hogy a korábban germánnak vélt tárgyakat a továbbélő antik népességhez kötik. Pl. Martin (2000, 163-183.) a Kranj-i temető saxszal és övgarnitúrával eltemetett férfiait provinciálisoknak (romani) határozta meg. Dieter Quast pedig a fenékpusztai 1999/56. sír halottját egy továbbélő késő antik nő temetkezésének tartotta, mert a germán kengyelfibula a halott álla alatt került elő (Quast 2008, 366. és Abb. 3). Az eredeti sírfotót kora avar kori germán temetkezésként közölte Straub P. (2002, 27. Abb. 4). Valóban a 6. század első felében, vagy közepén - amikor a kengyelfibula készült - az egyesével, az áll tájékán viselt fibula még a provinciális nők viselete volt, de ez a tárgy egy régi, feltehetően családi darab lehetett, ami a vele együtt talált gyöngysor alapján csak a 7. század első felében kerülhetett a földbe (Pásztor 2010, 351. Tab. 1), és 600 után az egyesével viselt fibula már a germánok körében is általánossá vált (Clauss 1989, 495-497; Martin 2000b, 151. (561)). A fenékpusztai germán leletek főleg a női viselet tárgyai közül kerültek ki. Az 1999/56. sír fibuláján kívül megemlíthetjük a Lipp ásatásából előkerült négy madárfejjel díszített aranyozott ezüst fibulát (Lipp 1886, III. t. 1). A tárgyat azóta többször közölték (pl. Alföldi 1926, 37-38.; Fettich 1951, 41-45. és 84, Heinrich-Tamáska 2004, 172.), legutóbb Vida (2005,439.) sorolta fel analógiáit. A legjobb párhuzamát Aschheimből ismerjük, és az 600 körül készült (Reimann, 1998, 157-158.). Ugyanez mondható el az 1966/79. sír fibulájáról (Müller 1999, 7. kép 2). A Michaelsbuch-Unterkofen-i temető 6. sírjának hasonló fibuláját ugyancsak 600 körűire keltezik (Koch, 1968 140. és Taf. 2. 3). Az 1976/1/15. sírból egy balta alakú fejjel ellátott tű került elő (Straub 2000, 5. kép 12). Bóna a Kranj-i temető 633. sírjának hasonló tűjét Thor bárdot imitáló amulettnek tartotta (1993, 132.). Az 1885-ben talált fazettált szárú ruhatü (Lipp 1886, II. t. 11) legjobb analógiáit Regensburg környékéről ismerjük (Koch 1968, 230., 238., Taf. 76 10 és 79 1). Ide sorolható az 1901-es ásatás során előkerült madárdíszes hosszú hajtű (Fettich 1951, XXXI. t.; Müller 2010, 32. és 187-188.; analógiái: Menke 1990, 193. és Martin 2002, 505-507.) valamint az 1885. évi ásatás V. sírjából ismert különleges karperec (Lipp 1886, III. t. 5). A különböző elképzeléseket összefoglalta (Müller 2010, 215.). A tárgy megfelel a Merowing karperecek Wührer-féle B6 típusának (2000, 55.). Germán eredetűnek határoztuk meg az 1980/13/8. sírból ismert karperecét (Müller 2010, Taf. 79., 4), akárcsak a láncpáncél maradványnak meghatározott övtáska díszeket az 1976/1/11. és 1980/1/2. sírból (Straub 1999, 182. és Straub 2000, 206. és 4. kép 12-15. Rendeltetésük meghatározása: Müller 2010, 224.). Fegyverként csak az 1885. évi I. sír kardja és talán a 2000/62. sír köpüs nyílhegye (Müller 2010, Taf. 88, 8) említhetők. A déli erődfal előtti sírokból egyelőre nem ismertek a pajzsdudor, a sax, a lándzsa, a harci balta, de olló és lábszártekercs garnitúra sem. Germán fegyvereket ismerünk viszont a Fenékpuszta-Pusztaszentegyházi dűlő sírjaiból (Müller 2002b), egy lábszártekercs garnitúra pedig az ókeresztény bazilika 3. sírjából került elő (Sági 1961, 417. és Taf. 13). A germánokhoz köthető tárgyak döntő többsége a 6. század utolsó vagy a 7. század első harmadában kerültek a sírokba, ezért joggal feltételezhető, hogy ezek a csoportok is 568, vagyis az avar honfoglalás után telepedtek meg Fenékpusztán és környékén. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a fenékpusztai erőd déli fala előtti temetők tanúbizonysága szerint az erődfaltól távolabb a 4. század közepén megnyitott késő római temetők használata legkésőbb az 5. század közepe táján megszakadt. Ez vagy Pannónia I. provinciának a hunok részére történő átadásával, vagy ami valószínűbb, a keleti gótok megjelenésével hozható kapcsolatba. Közvetlenül az erődfal előtt is temetkeztek a 4. század közepe után. Az 5. századra és a 6. század első felére jellemző szinte kizárólagos mellékletnélküliség miatt nem dönthető el egyértelműen, hogy a késő antik népesség maradékai folyamatosan temetkeztek-e ide, vagy csak a keleti gótok távozását követően szállták meg újra
