Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Molnár László: Egykori vízimalmok a mai Zalaegerszegen
318 Molnár László 1947-ben Havas Rezső jogász feleségül vette Németh Gizellát. Kitanulta a molnár mesterséget. Havas, aki a II. világháborúban 3 évet tartalékos tisztként szolgált a fronton, mint horthysta tiszt nem kapott állást, ezért a háború után a malomban dolgozott161. A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Németh Örökösök néven szerepel a malom162. Az 1949-es összeírás szerint: Cég: Németh Örökösök. Tulajdonos: Németh Örökösök, Zalaegerszeg. Kapacitás: 25 q/24 h. Használhatóság: 90. %163. 1952-ben államosították: „... molnáripari igazolványát elvonom és felhívom, hogy iparigazolványát azonnal szolgáltassa be... A 100/1950/1 V.2/M.T. sz. Rendelet L. §-a alapján elrendelem a malom végleges leállítását és lepecsételését. Felhívom a malom őrlőgépeinek lepecsételése előtt a malomban levő őrlemények és gabona elszállításáról és a tulajdonosokhoz való eljuttatásáról gondoskodjék. A malmi szíjakat, szita selymeket és fontosabb malmi kellékeket köteles külön helyen tartani és azokat büntetőjogi felelősség terhe mellett megőrizni. Zalaegerszeg, 1952. március 10.”164. Még ugyanaznapi dátummal a zalaegerszegi városi tanácstól kaptak egy tintával írt, pecsétes igazolást, Lukács iparügyi osztályvezető aláírásával: „Németh Ferenc volt malomtulajdonos a lezárt malomba csak a városi tanács iparügyi osztályától hozott engedély alapján nyithatja ki.” „A Zalamegyei Malomipari Egyesülés által megbízott Nánási József igazgató elvtársnak a /Gömbös malom/ kulcsait agya át, hogy a szükséges karbantartási munkálatait megtudja kezdeni. Zalaegerszeg, 1952. július hó 17-én.”165. (Tényleges államosítására azonban csak 1968-ban került sor, amikor is a malmot a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Pf. I. 20. 166/1968/75. számú ítéletével államosította.) Állami igénybevétele utáni vezetői: Nánási József, Bujtor Károly. Molnárok: Kóbor Ferenc és László, Nyakas Ferenc166. Németh Ferenc ezt követően a Zala megyei Tatarozó Vállalat Tervező Irodájában dolgozott építész szerkesztőként. Az 1955. június 12-én a Malomipari Egyesülésnek címzett levélben arról írt Németh Ferenc, hogy a malom melletti Zala-mederből a kavics bányászását neki megtiltották, noha az az ő tulajdonuk. Ezt elmondta, majd leírta az egyesülés elnökének is: „A közös tulajdonunkat képező kis vízimalom sem az első, sem pedig a második turnusban nem lett államosítva, mert hisz az őrlő képessége hivatalos megállapítás szerint még az 50q-t sem éri el.”. A válasz 1955. július 11-én kelt: „... mivel az Élelmiszeripari Minisztérium [...] rendelet alapján a kérelmező malmát térítés nélkül véglegesen igénybe vette a Zalamegyei Malomipari ES. javára.[...] az igénybevételt kiterjeszti az üzemi ingatlanra, amely az üzem célját szolgálja, így a Zala medrére is. [...] a kavicskitermelésnek a joga kizárólag minket illet.”. 161 Farkas, 1997. 8. 162 MNL ZML IV. 433. N°6093. 163 MNL ZML. IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 164 Zalaegerszeg Városi Tanács VB. 56-6/b/1952. sz. 165 Zalaegerszegi Városi Tanács VN. IV. Ipari Osztály /I. fokú Iparhatóság/ Havas 166 Jakosa Árpád közlése, 2012.
