Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Molnár László: Egykori vízimalmok a mai Zalaegerszegen
310 Molnár László A tulajdonosok a munkákat 1914. április 16.-án kezdték meg, és kérték, hogy a polgármester a zsilipeket engedtesse le, hogy őrölni tudjanak. (Gógán malom, 1914. május 4.-én.) Ez meg is történt. A gondokon azonban nem tudtak úrrá lenni. 1918. szeptember 16-án levélben jelezte Gergulecz Károly - mint gyám - az alispánnak, hogy a Gógán malmot, amely Gaál Myra és Renée tulajdona volt, 1917. október 1-től kiskorú Gergulecz Károly, Gizella, Ella, Janka, Gyula, Julianna és Ferenc birtokolják. A telekkönyvi hivatal határozatával őket abba be is iktatta. A gyermekek apja Gergulecz János kerkakutasi lakos volt. Gergulecz János a Gógán malom rendbehozatalára 1919-ben határidő-módosítást kért. A tárgyban 1920. július 30-ára összehívtak egy tárgyalást, az összes érintett jelenlétével. 1922-ben már özvegye kért engedélyt a vízmüvek átépítésére. A felvett jegyzőkönyvből tudjuk, hogy a tulajdonos özv. Gergulecz Jánosné; a vízimalom kezelője fia, Gergulecz Károly. Ekkor van műszaki adatunk is a malomról: a kerékre vezető zúgó nyílás szélessége 120 cm, a vízikerék átmérője, lapátokkal együtt 6,0 m. Megállapították, hogy a malomfej kibővítése nem történt meg. Indokként a tulajdonosok azt hozták fel, hogy külön árapasztót kívántak építeni a régi árapasztó csatorna rendbetételével, és a Zala medrét is ki fogják tisztogatni. Erre az engedélyt 1924-ben megkapták, de több módosítást írtak elő számukra. A szombathelyi kultúrmérnöki hivatal a hozzájárulást 1925. február 7-én adta meg. 1925 augusztusában Szombathely és a város még mindig levelezett egymással, egyúttal ismét elutasították a vízhasználati kérelmet. A fenti munkák elvégzése után 18868/1926 számon engedélyt kaptak vízhasználat gyakorlására. 1928-ban engedélyt kértek turbinára, és a malomfej szabadzúgójának átépítésére. Egy Pohl típusú turbina beépítését tervezték. Az engedélyt a munkákra 1929-ben magkapták. 1931-ben a Magyar Általános Takarékpénztár, az 1928-ban Gergulecz Károly által felvett, és nem törlesztet kölcsön fejében a malmot eladta Farkas Jánosnak és feleségének. 1932. december 16-án a kiskorú Gergulecz Károly, Gizella, Ella, Janka, Julianna és Ferenc zalaegerszegi lakosok tulajdonát képező zalaegerszegi „Gógán” malom víz- használata Farkas János és felesége, Ferincz Róza Szenterzsébet-hegyi lakosokra szállt91. 1936. december 4-én Schreiner István és Gyula telepengedélyt kért a malomra, aminek oka az volt, hogy ldb 30 LE Heller és Hercz típusú, fekvő szívógázmotort kívántak a malom hajtására beépíteni, amihez a malom helyszín- és vázrajzát, valamint a motor műszaki leírását is mellékelték. Az 1937. április 6-i helyszíni szemle során felvett jegyzőkönyvből tudjuk, hogy a malom két segéddel és egy gépésszel dolgozott. A feltárt hiányosságok miatt a telepengedélyt még augusztusban sem kapták meg92. Mikor került az ő tulajdonukba, nem tudjuk, későbbi adatok szerint 1932-ben. 1937. június 27-én a Schreiner testvérek istálló építésére és a lábas pajta tetejének javítására kértek építési engedélyt, amit július 24-én meg is kaptak. Kérelmük mellett megvan a tervrajz is93. Miközben a munkák folytak a malomnál, a neszelei és gébárti réttulajdonosok feljelentést tettek a malomtulajdonosok ellen, mivel véleményük szerint Schreinerék a vízszintet az engedélyezettnél magasabban tartották, ezáltal a rétjeik használhatatlanná váltak94. 91 MNLZMLV. 1607.293/1911., 149/1930., 1498/1930., 295/1933., 92 MNL ZML V. 1607. 106/1937. 93 MNLZMLV. 1607. 561/1937. 94 MNL ZML V. 1607. 3870/1937.
