Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Horváth Sándor: Nyőgér és környéke történetéhez és néprajzához
Nyögér és környéke történetéhez és néprajzához 293 (pl. Csordapásztorok midőn Betlehembe, Pásztorok, keljünk fel, vagy Mennyből az angyal). A háziak pénzzel, kaláccsal ajándékozták meg őket42. A 4 szereplős (angyal és 3 pásztor), recitatív és ütempáros tételekkel ékített helyi népi betlehemes játék a vasi battaliázás vagy hoppistázás típusába tartozik43. Az ünnepi étkezések között e településeken általános volt a karácsonyra kukoricából sütött kenyér: Győrváron „pásztorkenyér”-nek nevezték44. Az emberélet fordulói között a leglátványosabb a lakodalom volt. Nyőgérben a lakodalmi vacsorát követően a menyasszony vitte be az első tortát. Majd éjfélkor pecsenyét és savanyúságot kínáltak, a nyoszolyóasszonyok pedig „kilopták” a menyasszonyt és átöltöztették. Eközben énekelték neki az „Ej te édes, göndör hajam, hova lettél, talán bizony fésű alá tekeredtél? Oda tekeredtem én, le sem ereszkedem én soha többé” szövegű dalt. A „kontyolás” után a menyecskeruhás új asszony egy újabb tortát vitt be, majd elkezdődött a menyasszonytánc. Az „Édes, kedves göndör hajam, hová lettél” ének a népzenei archívumban: a Dunántúlról 16 településről szerepel az újszerű kisambitusú, 12 szótagú dallamok között. Előfordulása: Ráró (Győr vm.), Halászi (Moson vm.) 2 rögzítés, Búcsú (Vas vm.) 3 rögzítés, Csehimindszent (Vas vm.), Csempeszkopács (Vas vm.), Hosszúpereszteg (Vas vm.) 2 rögzítés, Ivánc (Vas vm.), Nemeskolta (Vas vm.), Nyögér (Vas vm.), Velem (Vas vm.), Felsőpáhok (Zala vm.), Várvölgy (Zala vm.); továbbá 1-1 felvétel a Felföldről, az Alföldről és Erdélyből. Részletesebb kutatással talán egy vasi központot fedezhetnénk fel. Banyafáknak nevezték a Farkas-erdőből kihasított legelőkön megtartott tanúfákat, azokat a mintegy 300 éves kocsánytalan tölgyeket, amelyek a helyi hiedelem szerint a boszorkányok találkozóhelyei voltak. A boszorkányok szombatonként repültek oda seprűiken45. Hegyhát vagy Kemenesalja? A fentiek után választ kellene adnunk arra kérdésre is, vajon a Flegyhátnak vagy a Kemenesaljának része-e az általunk most szemlélt régió - mondhatnánk: mikrotáj? Vagy egyik sem? A válasz nem egyszerű, hiszen egyesek véleménye szerint a Vasi-Hegyháthoz tartozik e településbokor is. Ezt elsősorban természettudományi szempontok alapján fogalmazták meg, ám néhány néprajzi elemezés is hajlik a terület Hegyháthoz sorolására. Noha a Hegyhát tágasabb besorolásánál elő-előfor- dult, hogy még Gyertyánost is ide tartozónak tekintették, s emiatt Hegyhátgyertyános volt a neve a 20. században mindaddig, amíg Bejccel nem egyesítették. Azonban Zágorhidi Czigány Balázs éles szemmel figyelt fel arra, hogy: „a Hegyháttal gyakran szerepel együtt a Farkas-erdő neve (1715: hegyháti és farkaserdei jobbágyok). A két történelmi név által jelölt terület összekapcsolása annyiból érdekes, hogy az általuk jelölt terület (a Farkas-erdő Vasvártól Sárvárig terjedt) fedi le tulajdonképpen azt a természetföldrajzi egységet, amelyet a régebbi földrajzi irodalom Hegyhátként tárgyalt. Ahogy tehát a Kemenesalja a Cserháttal vagy a Cser-erdővel alkot szerves egységet, úgy a Hegyhát a Farkas-erdővel.”46. A szerves 42 Délnyugat-Dunántúl mikrotájai kérdőívre adott válaszok. 43 Medgyesy Schmikli Norbert: habilitációs tézisek https://btk.ppke.hu/uploads/articles/7428/file/Tezisfuzet01.pdf (2015.05.20.) 44 Délnyugat-Dunántúl mikrotájai kérdőívre adott válaszok. 45 Szabó Csaba: A Farkas-erdő történetéből. In: Helytörténeti Híradó. A Dr. Lenarsich Imre Helytörténeti Alapítvány kiadványa Nyögér 1998/1. 11. 46 Zágorhidi Czigány Balázs: Oszkó. Száz magyar falu könyvesháza. 2002.
