Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Horváth Sándor: Nyőgér és környéke történetéhez és néprajzához
Nyőgér és környéke történetéhez és néprajzához 287 ház kihalásával a magyar szent királyok (István, Imre, László) kultusza virágba borult: a „Dunántúlon szervezett kultuszról lehetett szó”33. Bár épp a nyőgéri templom esetében is van némi bizonytalanság - azaz adatok hiányoznak - a középkori és az újkori titulus között, egyes adatokat ráutalónak tekinthetünk. Ilyen például az évszázadokon át a körülményekhez képest gazdag plébánia. A protestantizmus idején is anyaegyházként működött a 16-17. században a nyőgéri. Sótonynak 1596- ban saját lelkésze volt, de később csatlakozott a nyőgéri egyházhoz34. Utmenti szakrális emlékek Az önkéntes gyűjtőpályázatra 1976-ban benyújtott dolgozatában dr. Kovács Jenő a nyőgéri plébánia szakrális emlékeiként út menti szakrális emlékeket - elsősorban kereszteket — mutatott be35. Neki is feltűnt, ahogy mindnyájunknak, akik arra jártunk, hogy nincs még egy olyan, két falut összekötő út, közel s távol sem, mint itt: a Nyőgért Bejcgyertyánossal összekötő négy kilométeres út mentén, annak a keleti oldalán kilenc kőkereszt sorjázik. A plébánia út menti szakrális emlékeinek fenntartására tett kegyes alapítványok jegyzéke „Őri Ferenc” (sic!) kőkereszt fenntartási alapítványával kezdődik 1856-ban: ez a sótonyi hegyi kereszt36. Felirata alapján 1853-ban állítatta „Őry Ferenc és Kondora Katalin”. Ennél kezdődik a szőlőhegy tavasz eleji bejárása, az úgynevezett „gyepütiprás”. Ennél azonban kettőt korábban állítottak fel. A nyőgéri temetői nagykereszt 1818-ban készült37. A másik szakrális emlék pedig egy kápolna, amelyben egy fakereszt áll, rajta bádogból vágott és festett Krisztus-korpusz és alatta a Fájdalmas Anya festett, bádog figurája. A kápolna falát - belül - népies motívumokkal pingálták ki. A fa-bádog feszület pedig a rendkívüli szépségű naiv művészet reprezentánsa. A kereszt felirata fent: „A Jézus Krisztus nevének dicsőségére és kínszenvedésének örök emlékezetire”; lent: „Csináltatta Sótonyi Tódi Ferencz, hütvösivel Tímár Erzse 1845.”. Sótonyban a gércei úti dűlőben áll ez a kápolna, és csak remélhetjük, hogy lesz mód egykori teljes szépségét visszaállítani. Ehhez segíthet a felújított régi hagyomány, hogy a Mária-nevenapi búcsúra a sótonyiak 2005 óta ismét gyalog zarándokolnak, és a zarándoklat e kápolnától indul, s oda érkezik meg; a zarándoklat zárásaként litániát mondanak a kápolnában. A faluban régebben inkább „Peléh Isten”-nek mondták, ma inkább a „kápolna” kifejezés járja38. A kápolna, illetve a Fájdalmas Anyát is ábrázoló pléh-kereszt egy „hétfájdalmú” család emlékét idézi. A sótonyi „polgár”, Tódi Ferenc 36 éves özvegyként vette feleségül a 18 esztendős nyőgéri hajadont, Tímár Erzsébetet. A sótonyi házaspárnak 1832. október 10-én született meg az első gyermeke, Ferenc, de 3 hetes korában elhunyt. És jöttek sorban a fiúk és a lányok: 1833-ban József, 1835-ben Erzsébet, 1837-ben Rozália, 1838-ban Júlianna, 1841-ben Rozália és 1842-ben Ferenc - heten, s mind a heten kicsi gyermekként meg is haltak. 1845. október 17-én az utolsó, a 3 éves Ferenc is eltávozott az élők sorából. 33 Barna Bálint 2006. 96. 34 Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. Sopron, 1924. 1. k. 69-70. 35 Savaria Múzeum Néprajztudományi Osztály Adattára (=SNA) 1036. Kovács Jenő: Szakrális emlékek a nyőgéri plébánia területén. 36 Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár (=SZEL) Alapítványi kimutatás az 1910-es évekből. 37 SNA 1036. 16. 38 Adatközlő: H. Sz. B., 1969-, állandó lakása: Sótony
