Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Horváth Sándor: Nyőgér és környéke történetéhez és néprajzához
286 Horváth Sándor Az látható a halotti anyakönyvi kivonatból is, hogy gyakran fordultak meg más tájról itt emberek. Nyőgérben például 1780-ban egy 35 éves horvátot temettek el, akinél feljegyezték: „Croata Niszaviczaiensis”, míg egy évvel később egy 37 esztendős - vélhetően - szerbet (Rascianus) temettek, s ugyanebben az évben egy felső-ausztriai özvegy holtteste is örök nyugalomra lelt a nyőgéri temetőben. A horvát és a szerb halott vélhetően a Dráván túli sertéseket bécsi piacra hajtó rác kereskedők vagy azok alkalmazottaihoz, kíséretéhez tartoztak. A 18. század közepén egyre gyakrabban pihentek meg e kondák a Farkas-erdőben26. 1849-ben egy evangélikus vallású cséplőt temettek el Bejcen. Azt a későbbi időszakról tudjuk, hogy különösen Nyőgér egyike volt azoknak a településeknek, amelyekben rendszeresen jártak uradalmi idénymunkára. Az alsóőri Győrök Jánostól Gaál Károly például egy nyőgéri búcsúról szóló hiedelemtörténetet is feljegyzett az 1960-as évek elején. Ez így kezdődik: „Egy asszonnak a írja elment csépűnyi. Mer előbb innej mentek csépűnyi, ügyi ijjen kézicséppe, gabonájér. (...) És az asszony nem akarta, hogy a fija emennyen csépűnyi. Nyőgérbe mentek. Innej mentek többen és ő is velement. És egyik vasárnap réggé, és ő harangszókor, a legény Nyőgérbe, talán ünneplőt is vütt magáve, szóvá fööltözött, hogy emegy ott Nyőgérbe templomba. És az uccán ahogy áll, a lábaközé ugrik egy bagy bakkecske. A hátárakaptya és ojjan sebesen gyütt vele haza, hogy itt minálunk a Mária képtyiná, itt a második harangszókor letette. (,..)”27 Itt lelte halálát 1783-ban egy 17 éves bécsi tyúkász is28. Az egyházi életből A legkorábbi időre vonatkozó adatot a Szily-vizitációban találjuk: eszerint a 12. században már állhatott templom Nyőgérben, amelyet a templomosok építettek. Ez leromlott, s később a település lakói készíttették el Isten új házát a régi helyén29. Régészeti ásatás ezzel kapcsolatban nem volt, ezért e feltételezést, amely másutt nem található, nem igazolhatjuk. Egyelőre nem igazolható az a hagyomány sem, amely szerint Nyőgér szinte Vas megye északi és déli határáig - a Répce vidékétől Oszkóig - terjedt a korai időben30. Azonban az feltűnő, hogy a plébánia a korai időktől a gazdagabbak közé tartozott, s több-kevesebb jobbágya vagy zsellére volt. A Batthyány- vizitáció idején öt házas zsellért jegyeztek fel, akiknek földjeik is voltak31. Ez a középkor közepétől alakulhatott ki, amikor a Szent Imre tiszteletére szentelt templom felépült, s hozzá plébániát alapítottak. A herceg szentté avatását - 1083-ban volt - követően már az Árpád-korban szenteltek neki templomokat hazánkban. Barna Bálint összegyűjtötte Szent Imre középkori patrocíniumait és százra becsülte a számukat. (Megjegyezte, hogy mindet még nem ismerjük.) Vas vármegyében a rönöki, Árpád-kori Szent Imre templomhoz 1337-ben már zarándokseregek jártak. A középkor későbbi időszakában, 1333-ban jegyezték fel először a másik vasit, a nyőgérit. Csak az újkorban jegyezték fel (1842-ben) az 1343-ra datálható kőszegi Szent Imre patrocíniumot32. Ezzel kapcsolatban Barna megállapította, hogy az Árpád26 Juhász Lajos: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából.) Századok 71., 1937. 555-575. 27 Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája. Szombathely, 1988. 391. 28 A nyugat-magyarországi tyúkászatról: Domonkos Ottó: A nyugat-magyarországi tyúkászatról. Néprajzi Értesítő 1967. 255- 275. 29 SZEL Szily-vizitáció, 1781. 5. k. 155. p. 30 Szabó Csaba: Adatok a nyőgéri plébánia történetéből I. In: Helytörténeti Híradó. Nyőgér, 1998/1. 8. 31 SZEL Batthyány-vizitáció, 1758. 741.p. 32 Barna Bálint: A középkori Szent Imre-kép. Studia Caroliensia 2006. 3-4. 94-95.
