Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Horváth Sándor: Nyőgér és környéke történetéhez és néprajzához
Nyögér és környéke történetéhez és néprajzához 285 dalmi alkalmazottnál csak a szülőhelye, vagy előző lakóhelye szerepel, akkor ez az összes házasságkötés 16,3 %-át teszi ki, ez 141 esetben plébániai exogámia. Azonban egy másik szempontot sem feledhetjük, ami erősen árnyalja a fenti képet. Tudniillik rendkívül nagyszámú özvegy-házasságot regisztráltak a nyőgéri anyakönyvbe ebben a feltárt időszakban. Ez leginkább özvegynek nem özveggyel kötött frigyét jelentette. A házasultak életkora nemcsak a nőknél alacsony (17-18-19-20 évesen házasodnak), hanem a férfiaknál is. 17 évesen ketten, 18 évesen 19-en, 19 évesen 22-en, 20 évesen 63-an házasodtak meg. A nők közül egy-egy 13 és 14 éves volt, 3 15 éves, 25 16 éves. Aztán már 46 fő volt 17 éves, 181 fő 18 éves, 112 fő 19 éves és 118 20 éves. - Az életkorok mellett kigyűjtöttem az özvegyeket is: a nőknél 27 éves kortól az összes házasságkötésből több már az özvegy, mint a hajadon, a férfiaknál pedig 32 éves kortól több az özvegy, mint a nőtlen. Település Lokális endogámia (vőlegények) Plébániai endogámia (vőlegények) Lokális endogámia (menyasszonyok) Plébániai endogámia (menyasszonyok) Fő % Fő % Fő % Fő % Beje 97 11,2 133 15,4 102 11,8 199 23,0 Gyertyános 27 3,1 53 6,1 41 4,7 68 7,9 Nyögér 90 10,4 121 14,0 107 12,4 197 22,8 Sótony 145 16,8 187 21,6 80 9,2 225 26,0 Összesen: 41,5 57,1 38,1 79,7 Koldusok, átutazók, jövevények E településeken a halotti anyakönyvek alapján kiemelten sok koldust temettek az 1830-as években: összesen nyolcat. Köztük a legidősebb az 1838-ban elhunyt Joó Mihály volt, akit Beicen temettek. A legfiatalabb koldust ugyanebben az esztendőben, 1838-ban temették Sótonyban: a csupán nyolc esztendős Szanati Antal bozzai születésű nemes volt. Amikor 1831-ben feljegyezték a 60 éves nyőgéri Horváth József halálát, odavetették, hogy „antea pastor”, azaz, hogy előtte pásztor volt és Bozzaiból származott. Majd 1832-ben az 50 éves nyőgéri koldus, Németh Antal halotti anyakönyvi adatainál szerepelt, hogy azelőtt a „pásztorok szolgája”, tehát juhászbojtár volt; őt ráadásul - amit ugyancsak az anyakönyvi bejegyzésben hagytak ránk - koldulás közben érte a halál. A koldusok között nők is voltak: a nem teljes körű anyakönyvi kutatás nyomán is három koldusnő halálára bukkantunk 1782-ben, 1784-ben és 1830-ban. Az első ilyen halotti matrikulába írott nőnek ráadásul csupán a keresztnevét örökítették meg „Elisabetha Mendica”-ként, tehát Erzsébet koldusasszonyként. Tehát korra, nemre, társadalmi státuszra tekintet nélkül mindenki eljuthatott a társadalmi ranglista legaljára, nemcsak pásztorok cserélték fel a pásztorbotot koldusbottal. Hogy miért ilyen sok e vidéken a koldus, annak okát még nem leltük meg. Talán ez volt Vas vármegye mélyszegénységének - egyik - központja? Vagy a sárvári (később az ikervári) uradalomnak volt karitatív hajlandósága? Netán a szomszédos Farkas-erdő, valamint a mindhárom település határában elterülő szőlőhegy nyújtott bizonyos értelemben oltalmat, élelemszerző lehetőséget?
