Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Béres Katalin: A tófeji díszmű-kerámia
A tófeji díszmű-kerámia 263 További nehézséget jelentett az alapanyag. A kezdetekkor, Czughék próbálkozásai alapján kiderült, hogy a helyi agyag öntésre önmagában nem alkalmas, ezért kísérleteik során egyéb magyar alapanyagokból állították össze azt a masszaösszetételt, amely már használhatónak bizonyult23. Tófejen mindvégig manufakturális módon, alapvetően kézi munkával zajlott a kerámiagyártás. Kezdetben a régi téglagyár egyik épületében hozták létre a díszmü-gyártó csarnokot, majd a hetvenes évek elején új épületbe költöztek, amelyet a gyártás sorrendiségének megfelelően rendeztek be. Az üzem egyik oldalán folyt az öntés, ahol a formakészítők által készített gipsz öntőformákba öntötték az alapanyagot. Egy-egy sablon kb. 30-40 öntésre volt alkalmas. A porózus gipsz kiszívta a vizet a masszából, a felesleget pedig kiöntötték. A szívási idő a tárgy méretétől függött. A sablonból kivett bőrkemény formáról eltávolították az összeillesztésnél keletkezett varratot, sorját, majd szárították. A nyersáru száradása általában 1-3 napig tartott, ez is a termék méretétől függött. Mivel az üzem melegüzemnek számított, a szárítás természetes úton, a kemencék környékére és tetejére elhelyezett állványokon történt. A megszárított nyersárut tisztították, portalanították, majd kiégették, zsengélték, a csarnok közepén található, háromszakaszos - előmelegítő, tűzzónás végül hűtő zónás - kemencében. Az első égetés 800-860 C fokon zajlott24. A kiégetett terméket azonnal meózták, mivel nagyon sok hibás darab keletkezett már az első égetés során is. A kemencék hőfokának szabályozása ugyanis kézi beállítással történt, így néha erős ingadozások fordultak elő az égetési hőmérséklet beállításánál, ami minőségromlást okozott25. Utána ismét tisztították, nedves tengeri szivaccsal portalanították, majd a mázazás következett. Mivel a tófeji mázüzemben kb. 130 féle kerámiamázat gyártottak, a mázak korlátlan felhasználására és kipróbálására adódott lehetőség. Czughék a termékeiken számtalan mázkísérletet végeztek s ezzel kapcsolatos újításokat adtak be a Szabadalmi Hivatalhoz26. Azonban mégis alig néhány félét használtak fel a termelés során, ezek közül a narancsvörös színű, míniummal, azaz ólomoxiddal és krómoxiddal színezett fedő és a rézoxidos zöldes, valamint a vas-oxiddal és antimon-oxiddal színezett vajsárga díszítőmáz lett a tófeji kerámia jellegzetes mázfajtája. A narancsvörös máz azonban nem az ő újításuk volt, azt a zalaegerszegi cserépkályhagyárban dolgozó fiatal, pályakezdő Németh János27 - a későbbi keramikus- művész - alkalmazta korai kerámiaszobrain és figurális kályhacsempéin. Tőle vette át a receptúrát a tófeji üzem, de azzal a különbséggel, hogy Tófejen alacsonyabb hőfokon 900-1000 °C-on égették ki az ezzel mázolt kerámiákat, míg a zalaegerszegi üzemben 1000 °C felett zajlott az égetés. így a végeredmény is más lett, a magasabb hőfokon égetett kerámiákon feketébe hajló vörös, „lepedékes” máz keletkezett, míg az alacsonyabbon inkább narancsvörös színű, fémzománchoz hasonló lett a bevonat28. A korszakban készültek még grafitszürke alapmázas, kék díszítőmázas, és zöld, valamint kék alapszínű termékek is, de a leggazdaságosabb mázfajta az üzem számára a vörös alapszínű maradt, mivel a legkisebb energiafelhasználással, a legalacsonyabb hőfokon lehetett kiégetni. Ugyanakkor a vásárlók körében is sikeresnek bizonyultak a tófeji termékek, bár a szocialista hiánygazdaság keretei között nagy választék nem állt rendelkezésre. 23 Interjú Czugh Máriával. Göcseji Múzeum Adattára 24 Interjú Szőke Jánossal. Göcseji Múzeum Adattára. 25 1964. nov. 20-án Boros János igazgató és Vágó Géza főmérnök 1500 Ft céljutalmat tűzött ki egy olyan szabályozó szerkezet megalkotására, amely „legalább 20 °C különbség-ingadozással biztosítja a szükséges hőfok tartását”. MNL ZML 37. Kerámia és Cserépkályhagyár iratai. Újítások 1962-1970. Újítási feladatterv az 1965-ös gazdasági évre. 26 Lásd: MNL ZML XXIX.37. Kerámia és Cserépkályhagyár iratai. Újítások 1962-1970. 27 Németh János (1934) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas keramikusművész. 28 Interjú Németh János keramikusművésszel. Göcseji Múzeum Adattára
