Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
242 Bekö Tamás szolgálatra 1915-ben vonult be Nagykanizsára a m. kir. 20. honvéd gyalogezredhez, és alakulatával az orosz arcvonalra került. 1916 nyarán hátországi szabadságra távozott, amit szerettei körében töltött, szülőfalujában. Ekkor készült a Varga családot ábrázoló fotó is Zalaegerszegen. Ezt követően visszatért a harctérre, ahol 1917. augusztus 30-án elesett Bukovinában, Kirlibaba67 község mellett. Halálesete bejegyezve a BM 149168/1917. sz. értesítése alapján, 39/1918. sz. alatt a zalatárnoki halotti anyakönyvbe. Neve szerepel a hősi emléktáblán. Akvi ir. 1859., Primmer Jánosné Varga Rozália 89 éves zalaegerszegi lakos szóbeli közlése (2001)., (36. kép) VARGA MIHÁLY (Zalatárnok, 1890. augusztus 22. - Csesztreg, 1973. március 24.) gyalogos. Varga János testvéröccse (an. Kanta Terézia). A szóhagyomány szerint, mint 48. ezredbeli közös baka, mindjárt az első mozgósításkor belesodródott a háborúba, és a szerbiai csatározások után az Oroszország elleni hadjáratban jeleskedett. Itt 1915 körül hadifogságba esett, majd a Volga mellékére szállították, ahol 2-300 holdas parasztgazdaságokban földmunkával és lábasjószágok gondozásával foglalkozott. 1917 tájékán több magyar rabtársával együtt megszökött, és átkelve a Volgán, életveszélyes és kalandos úton tért haza Magyarországra. Leszerelést követően szülőfalujában alapított családot. Felesége Pálfi Julianna (hk. Zalatárnok, 1920. február 9.). Varga Imre 82 éves zalatárnoki lakos szóbeli közlése (2002). VARGA PÉTER (Zalatárnok, 1884. január 18. - Becsvölgye, 1964. május 23.) népfelkelő tüzér. Varga István testvéröccse. Foglalkozása földműves (később trafikos), nős Kovács Erzsébettel (hk. Csonkahegyhát, 1908. október 28.), többgyermekes, pajzsszegi lakos. Ragadványneve: Kukoli. Bevonult az első mozgósításkor a cs. és kir. 48. gyalogezredhez, majd 1915 augusztusában a 7. honvéd tábori ágyúsezred kötelékében vonult el az orosz harctérre. Itt 1916 márciusáig több nagyobb csatában részt vett. Oknánál megsebesült. 1917. július 1-jén a román frontra vitték, ahol 1917. november 26-án az Asinolui- hegyen ismét súlyosan megsebesült. Ezt követően sérült lába amputálása miatt 75 %-os hadirokkanttá vált. Háborús szolgálataiért Bronz Vitézségi Érem, Sebesültek Érme és Károly Csapatkereszt kitüntetésekben részesült. FELSZEGHY-REÉ 1939, III. f. 37., R. Közlöny 1919. szeptember 22. (74. sz.) 1445. o. VARGA PÉTER (Zalatárnok, 1879. december 29. - ?) népfelkelő gyalogos. Apja Varga Péter földműves, anyja Molnár Terézia. Foglalkozása napszámos, nős Molnár Katalinnal (Zalatárnok, 1906. május 13.), háromgyermekes, zalatárnoki lakos. Ragadványneve: Laji. A világháború kitörésekor a m. kir. 20. 36. kép: A Kirlibabánál elesett Varga Mihály és népes családja 1916 nyarán, Zalaegerszegen (a fotó eredetije Primmer Jánosné örökösei tulajdonában). 67 1917-ben bukovinai falu. Ma romániai település.
