Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914-1918 239 Innét 1916 januárjában átvezényelték a veszprémi 31/III. népfelkelő zászlóalj 3. századához, és az olaszországi arcvonalra irányították. Hősies magatartásáért és kiváló altiszti tevékenységért ez év februárjában I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem kitüntetésben részesült. Ezt követően augusztus 6-án a Doberdó-fennsíkon lezajlott 6. isonzói csatában sebesülten olasz hadifogságba esett. Elhunyt a rabsága idején szerzett tüdőgyulladás következtében, 1918. november 4-én, a páviai közkórházban. Eltemették a városi köztemetőben. A Zalaegerszegi Királyi Járásbíróság 1922. augusztus 23-án Pk. 4083/1921/7. sz. végzéssel holtnak nyilvánította. Az elhalálozás megállapított időpontja 1918. november 4-e. Halálesete bejegyezve 53/1922. sz. alatt a zalatárnoki halotti anyakönyvbe. Neve szerepel a hősi emléktáblán. KA TK Dad Jul. 12., MNL ZML Zegi. Kjb. Tóth Lajos holttá nyilvánítási ügye. Pk. 4083/1921., (33. kép) TÓTH MIHÁLY (Zalatárnok, 1878. november 15.) népfelkelő gyalogos. Tóth Lajos testvérbátyja. Foglalkozása földműves, nős Pörcz Teréziával (hk. Gelse, 1904. február 14.), többgyermekes, zalatárnoki lakos. Első katonai szolgálatát 1900-ban teljesítette. A világháború kitörésekor a 20. honvéd gyalogezred állományában katonáskodott Szerbiában, majd a murakeresztúri vasúti hídőrségnél látott el őrkatonai szolgálatot. 1915 novemberében kettő, decemberben pedig négynapi hátországi szabadságra távozott Zalatárnokra. 1916 áprilisában a húsvéti ünnepeket újfent szerettei közt tölthette szülőfalujában. Innét folyó hó 18-án kellett volna alakulatához bevonulnia. Ez azonban nem következett be, mert a szerbiai harctéren szerzett krónikus tüdőbaja miatt augusztus 31-ig ideiglenesen felmentették a szolgálattétel alól. Elhunyt a nevezett betegségében 1916. augusztus 11-én Zalatárnokon65. Földi maradványait a községi temetőben helyezték örök nyugalomra. Porhüvelye felett kő síremlék őrködik. Rajta ez áll: „Itt nyugszik Tóth Mihály 1878-1916. Harcztéren szerzett sebeiben Hazáért meghalt. Nyugodj békében! Állítatta jó neje férjének Pörcz Teréz.”. Neve szerepel a hősi emléktáblán. Akvi ir. 1537/916. TÓTH PÉTER (Zalatárnok, 1880. július 4.) gyalogos. Apja Tóth Mihály földműves, anyja Varga Rozália. Foglalkozása földműves, nős Sipos Annával (hk. Zalatárnok, 1906. február 18.), ötgyermekes, zalatárnoki lakos. Ragadványneve: Rajkó. Bevonult az első mozgósításkor Nagykanizsára, majd az orosz frontra került, ahol 1914 novemberében ismeretlen körülmények között nyoma veszett. A leszármazottak emlékezete szerint súlyos comblövés következtében elvérzett a balkáni fronton, Albániában. A Zalaegerszegi Királyi Járásbíróság 1924. április 30-án Pk. 4501/1923/4. sz. végzéssel holttá nyilvánította. Az elhalálozás vélelmezett időpontja 1917. december 31-e. Halálesete bejegyezve 64/1924. sz. alatt a zalatárnoki halotti anyakönyvbe. Neve szerepel a hősi emléktáblán. MNL ZML Zegi. Kjb. Pk. 4989/1924. Tóth Péter hagyatéki ügye., Kanta Lajosné Fitos Rozália zalatárnoki lakos szóbeli közlése (2001). 33. kép: Tóth Lajos őrmester, még szakaszvezetőként, és felesége, Pálfi Terézia, Nagykanizsán (a fotó eredetije Papp Imréné tulajdonában). 65 A Zalatárnoki R. Kát. Plébánia halotti anyakönyve szerint Tóth Mihály vesebajban halálozott el.
