Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
230 Bekö Tamás október 18-án nyomtalanul eltűnt a román hadszíntéren. A Zalaegerszegi Királyi Járásbíróság 1923. július 24-én Pk. 1076/1923/5. sz. végzéssel holtnak nyilvánította. Az elhalálozás megállapított időpontja 1917. december 31-e. Halálesete bejegyezve 34/1924. sz. alatt a zalatárnoki halotti anyakönyvbe. 1920 őszén, másfél hónapon belül három kiskorú gyermeke halt meg spanyolnáthában. Neve szerepel a hősi emléktáblán. KA Kgf RÍ. Balsar 59., MNL ZML Zegi. Kjb. Pálfy Ferenc hagyatéki ügye. Pk. 3062/1924., Akvi. ir. 1599/1918., (22. kép) PÁLFI JÁNOS (Zalatárnok, 1894. december 21. - Zalatárnok, 1951. február 11.) tizedes. Pálfi Ferenc testvérbátyja (an. Gergő Rozália). Foglalkozása napszámos, a mozgósításkor még nőtlen, zalatárnoki lakos. A háború kitörésekor Nagykanizsán jelentkezett alakulatánál, és a 20. honvéd gyalogezred kötelékében 1914 októberétől 1918. november 14-ig szolgált a háború legkülönbözőbb harcterein. Katonáskodása alatt a bal karján maradandó sérülést szenvedett. (Könyökben merev volt, nem tudta behajlítani.) Leszerelését követően megnősült, és szülőfalujában alapított családot. Felesége Lóránt Terézia (hk. Zalatárnok, 1919. április 27.). Börtönnaplók 456/1922., 85/1926., 357/1926. PÁLFI LÁSZLÓ (Zalatárnok, 1897. november 17. Zalaegerszeg, 1943. június 28.) népfelkelő gyalogos. Apja Pálfi Lajos földműves, anyja Kocsis Rozália. Foglalkozása földműves, a háború idején nőtlen, zalatárnoki lakos. A 48. közös gyalogezred harcosaként kizárólag az olasz hadszíntéren küzdött. 1918 nyarán részt vett a nagy piavei átkelésben. Itt egy aknarobbanás következtében olyan súlyos légnyomás érte, hogy három napig - élet és halál között - eszméleten állapotban feküdt egy tábori kórházban. A békekötés után szerelt le a Kisezüst és a Károly Csapatkereszt kitüntetésekkel. 1919-ben besorozták a Vörös Hadseregbe. Felesége Fullér Anna. Golenár Jenőné zalaegerszegi lakos szóbeli közlése (2001)., (23. kép) PULAI GYÖRGY (Zalatárnok, 1889. április 23.) népfelkelő gyalogos. Apja Pulay József földműves, anyja Becs Terézia. Foglalkozása földműves, nőtlen, zalatárnoki lakos. Bevonult 1914-ben a cs. és kir. 48. gyalogezred 7. századához. Innen az olasz csatamezőkre irányították, ahol 1915. október 25-én eltűnt a Doberdó legmagasabb pontján, a St. Michele-hegyen56. A Zalaegerszegi Királyi Járásbíróság 1937. április 8-án Pk. 12309/1938/6. sz. végzéssel holtnak nyilvánította. Az elhalálozás vélelmezett időpontja 1917. december 31-e. Neve szerepel a hősi emléktáblán. KA FK Pukiziz-Puler 350., Akvi. ir. 1700/917., B. Közlöny 1936. október 14. (236. sz.) 6. o. 56 Az osztrák-magyar védelmi vonal stratégiailag fontos pontja és véres csaták helyszíne.
