Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
216 Be kő Tamás DOSZPOT ISTVÁN (Zalatárnok, 1884. december 26. - Zalatárnok, 1951. július 31.) népfelkelő tizedes. Doszpot Ferenc testvéröccse. Foglalkozása földműves, a háború kezdetén nős Tóth Rozáliával (hk. Zalatárnok, 1912. február 11.), többgyermekes, zalatárnoki lakos. Bevonult 1915. december 2-án a m. kir. 20. honvéd gyalogezred I. pótszázadának oktatókeretéhez, ahol a 20-36 éves újoncok kiképzésével foglalkozott. Háborús harctéri szolgálatáról nincsenek további adatok. Doszpot István 1915. december 20-án, Nagykanizsán kelt tábori lapja a szerző tulajdonában., (9. kép) DOSZPOT PÉTER (Zalatárnok, 1893. április 20.) honvéd. Doszpot Ferenc testvéröccse. Foglalkozása földműves, nőtlen, zalatárnoki lakos. Tényleges katonai szolgálatra 1914-ben vonult be a nagy- kanizsai cs. és kir. 48. gyalogezredhez. Innét az északi harctérre, Orosz-Lengyelországba vezényelték, ahol november 27-én elpártolt tőle a szerencse és Sulasovánál ellenséges golyótól találva hősi halált halt. Neve szerepel a hősi emléktáblán. MNL ZML Zegi. Kjb. Doszpot Péter hagyatéki ügye. Pk. 435/1924., (10. kép) DOSZPOT PÉTER (Zalatárnok, 1873. október 6. - Zalatárnok, 1951. február 22.) huszár. Apja Doszpot Károly földműves, anyja Szeder Terézia. Foglalkozása földműves, nős Söjtöri Rozáliával (hk. Zalatárnok, 1908. február 23.), többgyermekes, zalatárnoki lakos. Első ízben 1895- ben rukkolt be és szolgálati idejét a pécsi m. kir. 8. honvéd huszárezrednél töltötte. A háború kitörésekor, 1914. augusztus 4-én jelentkezett a zalaegerszegi m. kir. 6. honvéd huszárezrednél. A világháború ideje alatt, mint népfelkelő huszár, végig az Oroszország elleni hadjáratban küzdött. A visszaemlékezések szerint a kapitány lovásza volt. 1918 elején súlyos fejsérüléssel bekerült a kassai tartalék barakk-kórházba, ahol minden orvosi igyekezet ellenére a jobb szeme világát elveszítette. Októberben 14 napi szabadságra bocsátották, melynek leteltével pótkeretéhez kellett bevonulnia. 1918. október. 31-én 50%-os hadirokkantsága miatt a népfelkelői szolgálat alól véglegesen felmentették. Doszpot Péter végelbocsátó levele, Doszpot Jenő zalatárnoki lakos tulajdonában., KA Phon Dab-Dabazi 1., Doszpot Jenő és Tóth Antal zalatárnoki lakosok szóbeli közlése (2001). 9. kép: Doszpot István gyalogos káplár és felesége, Tóth Rozália, 1915-ben (a fotó eredetije Doszpot Lajos örököseinek tulajdonában). 10. kép: A Nagy Háború egyik fiatal áldozata, Doszpot Péter honvéd 1914-ben (a fotó eredetije Doszpot Lajos örököseinek tulajdonában). FARKAS ÁRPÁD (Lendvavásárhely, 1898. október 4. - Zalatárnok, 1953. augusztus 13.) egyéves önkéntes tizedes. Polgári foglalkozása főiskolai hallgató, a sorozásakor még nőtlen, lendvavásárhelyi lakos. A világháború idején 1916-ban, mint egyéves önkéntes őrvezető,jelentkezett a nagykanizsai 48. közös gyalogezrednél, majd 1917 májusában a 66. gyalogezred kötelékében vonult el az olasz harctérre, ahol októberben az egyik karján gyalogsági lövedéktől megsebesült. Sérüléséből felépülve, 1918. január 28-án gyógyultan bocsátották el a cs. és kir. szombathelyi tartalékkórházból. Az összeomláskor
