Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914-1918 211 BECZE PÁL (Zebecke, 1877. április 30. - Zalatárnok, 1954. március 9.) honvéd. Apja ismeretlen, anyja Becze Verona. Foglalkozása útkaparó, nős Hermán Veronával (hk. Zalatárnok, 1905. július 23.), kétgyermekes, zalatárnoki lakos. Tényleges katonai szolgálatát két hónapig, 1900. október 1-jétől december 1-jéig Nagykanizsán, a m. kir. 20. honvéd gyalogezrednél teljesítette. Az általános mozgósításkor, 1914. augusztus 2-án vonult be anyaezredéhez, majd csapattestének galíciai hadműveleti területére küldték. Itt 1915-ben muszka kézre került, majd rövidesen a távoli Szibériában fekvő krasznojarszki hadifogolytáborba jutott. Rabsága idején orosz parasztgazdáknál mezőgazdasági munkát végzett. Zalatárnoki fogolytársa Papp Kálmán volt. A Monarchia összeomlása után két évvel, 1920 karácsonyán ért haza szeretteihez. MNL ZML Zalaegerszegi Államépítészeti Hivatal iratai 1914. Hadbavonult útkaparók kimutatása 1682/914. (a továbbiakban: Útkaparók kimutatása.), Becze István zalatárnoki lakos szóbeli közlése. BENKE FERENC (Zalatárnok, 1886. április 3.) tartalékos vonatkatona20. Apja Benke József földműves, anyja Pulai Julianna. Foglalkozása földműves, nős Pál Rozáliával (hk. 1910. október 23.), 1914. április 26-tól alsószemenyei lakos. Tényleges katonának 1907-ben vonult be, később a háború kitörésekor a cs. és kir. 5. vonatosztály kötelékében látott el hadi szolgálatot az orosz fronton. A hadjárat alatt elhunyt hasi hagymáz21 következtében, 1915. június 21-én a rzeszówi22 járványkórházban. Halálesete bejegyezve a BM 129085/915. sz. értesítése alapján 16/1916. sz. alatt a zalatárnoki halotti anyakönyvbe. Neve nem szerepel a hősi emléktáblán. Akvi. ir. 1918/915. B1RICZ JÁNOS (Tömörd, 1885. március 6. - Zalatárnok, 1939. március 17.) tábori lelkész. Apja Biricz Alajos, anyja Steiner Veronika. Foglalkozása r. kát. plébános. A világháború idején a háború tartamára kinevezett tábori lelkészként katonáskodott a cs. és kir. 605. sz. tábori kórházban. Kinevezését 1916. január 8-án kapta kézhez, majd 1917. január 1-jétől harctéri szolgálatot látott el az olasz fronton. 1918. július 18-án az ellenség előtt tanúsított kiváló, áldozatkész szolgálataiért a 2. osztályú Érdemkereszt lelkészek számára (Piis Meritis) kitüntetést érdemelte ki. További érdemjelei: Ezüst Katonai Érdemérem (Signum Laudis) és a Vöröskereszt tiszti Díszjelvénye. A háború után 1919-ben lépett a szombathelyi egyházmegye szolgálatába. Először Tömördre, majd 1928-ban a zalatárnoki plébánia élére került. Ismeretes volt legitimista elvhüségéről és hazafiúi kérdésekben bátor kiállásáról. A hívek szerették frappáns szentbeszédei miatt. Halála után szülőfalujában, Tömördön helyezték nyugalomra. KA ÓBA 259349., TAKÁCS 1997, 182-183. o. (5. kép) 5. kép: Biricz János tábori főlelkész a Piis Meritis érdemjellel a mellén (Bekő Tamás magángyűjteménye). 20 Szekerész. 21 A hastífusz régi megnevezése. 22 Trianon előtt galíciai, ma lengyelországi nagyváros. A Kárpátaljai vajdaság és a Rzeszówi járás székhelye.
