Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914-1918 209 BALOGH GYÖRGY (Söjtör, 1894. május 21.) honvéd gyalogos. Apja Balogh Ábel uradalmi cseléd, anyja Bedő Ágota. Foglalkozása földműves, nőtlen, zalatárnoki lakos. A világháború kitörése tényleges katonai szolgálatában érte, majd a hadjárat kezdetén a cs. és kir. 48. gyalogezred kötelékében vonult el a keleti hadszíntérre. Itt 1916 körül egy lövés következtében súlyos állkapocstörést szenvedett. Sebesülésével a pozsonyi 19. helyőrségi kórházban gyógykezelték. Ugyanitt elhalálozott tuberkulózisban 1917. február 28-án. Eltemették két napra rá a pozsonyi Központi Temető, I. parcella 17. sor 5. sírjában. A családi emlékezet szerint édesanyja meglátogatta őt betegágyánál, de már nem tudott vele szót váltani. Állítólag egy öreg szomorúfűz tövében lelt örök nyugalomra. Neve szerepel a hősi emléktáblán. KA MK Balag G. 18., Tófeji Közös Önkormányzati Hivatal Zalatárnoki Kirendeltsége. Anyakönyvi alapiratok. Első világháborús hagyatéki és veszteségi iratok. 677/917., (a továbbiakban: Akvi ir.), Arany Gergelyné Vörös Anna zalatárnoki lakos szóbeli közlése (2001). BALOGH GYÖRGY (Vakola, 1898. november 28. - Vakola, 1959. március 15.) tüzér. Apja Balogh György földműves, anyja Magyar Terézia. Foglakozása földműves, katonai szolgálata kezdetén még nőtlen, vakolai lakos. 1916-ban vonult be a m. kir. 4L honvéd nehéz tábori tüzérezredhez, majd kiképzését követően december 16-án irányították az olasz frontra. Itt az 1917. május 12-én induló és június 5-ig tartó 10. isonzói csatában, a Bainsizza-fennsíkon és a Monte San Gabriele magaslaton18 vívott ütközetekben a legnehezebb körülmények közt is helytállt. Bátorságát június 14-én Bronz Vitézségi Eremmel, háromhavi tűzvonal- ban eltöltött frontszolgálatát pedig Károly Csapatkereszttel jutalmazták. 1918. január 22-én 12 hónapi frontszolgálatáért újbóli Bronz Vitézségi Eremmel tüntették ki. A júniusi nagy piavei csaták során lövegállásában telefonos szolgálatot látott el. Bajtársaival veszélyt és fáradtságot nem ismerve több esetben javította ki és állította vissza a szétbombázott vezetékeket. Ezért a hősiességéért július 5-én kiérdemelte a II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet. Az összeomlásig az olasz fronton harcolt. Leszerelését követően szülőfalujában alapított családot. Felesége Fitos Rozália (hk. Zalatárnok, 1922. február 5.). HL LKJ 35221, 41839, 50677/9., (2. kép) BAKSA GYÖRGY (Zalatárnok, 1884. február 10.-7) népfelkelő törzsőrmester. Apja Baksa Károly asztalos, anyja Kiss Viktória. Foglalkozása, családi állapota és lakóhelye ismeretlen. Tényleges katonai szolgálati idejét 1907-től teljesítette a cs. és kir. 48. gyalogezredben. A háború kitörésekor bevonult anyaezredéhez, és az I. zászlóalj kötelékében, mint a 48/V. géppuskás osztag szolgálatvezetője, egyből a szerb harctérre került. Itt, átesve a tűzkeresztségen, augusztus 17-én súlyosan megsebesült. Gyógykezelését követően 1915. április 19-én ment vissza ismét a frontra, ahol május 19-én megbetegedett. Újbóli frontszolgálatra szeptember 19-én jelentkezett csapattesténél, és 1916. június végéig megszakítatlanul az olasz harctéren tartózkodott. Hősies magatartásáért és fáradhatatlan tábori szolgálataiért folyó év június 21-én Koronás Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki. A háború alatt áthelyezték a 2. kép: Egy vakolai honvéd tüzér, Balogh György, 1916-ban (a fotó eredetije Nagy Zoltán tulajdonában). 18 Görztől keleti irányban található 646 méter magas hegy Olaszországban. Az olasz front egyik kulcsfontosságú helyszíne.
