Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
208 Bekő Tamás BALOGH FERENC (Zalatárnok-Aszu- völgy, 1891. január 19. - Budapest, 1953. május 21.) őrmester. Apja Balogh István béres, anyja Becs Anna. Foglalkozása hivatásos altiszt, a mozgósításkor még nőtlen, zalatárno- ki lakos. Sorkatonai szolgálatra 1912. október 15-én vonult be a cs. és kir. 48. gyalogezredhez Sopronba, ahol kiképzését követően 1912-1913 folyamán altiszti iskolát abszolvált. 1913. október 1-jével őrvezetővé, 1914. január 6- ával tizedessé lépett elő. A világháború kitörésekor, 1914. augusztus 13-án mint tizedes, raj parancsnoki minőségben vonult el az orosz hadszíntérre. Itt részt vett a potoki13, krasni- ki14, lublini15 és az ivangorodi16 ütközetekben, mígnem november 14-én tífusz betegséggel kórházba került. Felgyógyulását követően 1915. május 15-ig kiképző altiszt a 48. gyalogezred pótzászlóaljnál. Folyó év június 24-én szakaszvezetővé avanzsált, majd július 15-ig mint szakaszparancsnok ismét a frontra ment, és a 16. század kötelékében küzdött a Zlota- Lipa melletti harcokban. Innét július 26-án 3 hónapra hátországi szabadságra bocsátották. 1916. február 7- től július 14-ig a Zalosce és Novo Alexiniec közötti állásharcok részese. Ez idő alatt önfeláldozó és félelmet nem ismerő harctéri tevékenységéért és az ellenség állásainak elfoglalásáért kiérdemelte az Ezüst Vitézségi Érem II. osztályát. Előtte, június 16-án újfent tífuszgyanúval szállították tábori kórházba. Innét 1917. január 25-én a romániai hadszíntérre vezényelték, ahol február 14-től 1918. január 1-jéig részt vett a Békás-szoros melletti állásharcokban. Ezt követően a 48. közös gyalogezred átszervezése folytán a szombathelyi cs. és kir. 83. gyalogezred 10. századának kötelékében jutott el az olaszországi arcvonalra. Itt február 14-én kézhez vehette őrmesteri előléptetését, majd a piavei roham során tanúsított halált megvető bátorságáért május 17-én Bronz Vitézségi Éremre terjesztették fel. 1918. június 14-én gránátszilánktól a bal szemén súlyosan megsebesült. Sebesülése napjától július 20-ig Klagenfurtban, július 21-től augusztus 1-jéig a budapesti m. kir. Zita királyné honvéd helyőrségi kórházban, majd augusztus 2-től október 23-ig a grófNádasdy laktanyában gyógykezelték. Ausztriai lábadozása idején, július 1-én másodszori adományozással ismét Kisezüst17 éremre terjesztették fel. Mint hivatásos altiszt, 1920. február 1-jével lépett a nemzeti hadsereg állományába. További kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme egy pánttal, Magyar Háborús Emlékérem a kardokkal és sisakkal, Osztrák Háborús Emlékérem. A háború utáni években Budapesten élt, és ott is alapított családot. Feleségétől, Becs Rozáliától (hk. Zalatárnok, 1926. szeptember 8.) két gyermeke született. HL Balogh Ferenc tiszti anyakönyvi lapja 1891/41., HL LKJ 41186., (1. kép) 1. kép: Balogh Ferenc őrmester még tizedesként, 1916-ban, szüleivel és testvéreivel (a fotó eredetije Varga Józsefné tulajdonában). 13 Romániai falu. 14 Lengyel település. 15 Kelet-Lengyelországi város, a Lublini vajdaság székhelye. 16 Város Oroszországban, a Leningrádi területen. 17 Az Ezüst Vitézségi Érem II. osztálya kitüntetés közkeletű elnevezése.
