Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Megyeri Anna: Fényirdák, fényképészek, amatőr fotográfusok Zalaegerszegen, a dualizmus idején
172 Megyeri Anna Vajda D. katonaként szolgált az első világháborúban, de fia szerint sosem beszélt gyermekeinek a háborúról. Azonban mielőtt a frontra indult volna, megörökítette önmagát és családját is a műtermében (126. kép ). A Néprajzi Múzeum is őrzi két szép fotóját, egyik a Kolompár cigánycsaládot ábrázolja, tarka viseletűkben, a másikon Hári József és családja látható, paraszti viseletben. A 13x18 cm-es méretű üveglemezek az 1910-es évek első felében készülhettek. Háriék fiának nemzeti színű szalaggal díszített kalap van kezében, mely arra utal, hogy a bevonulás előtt készült, talán a világháború idején164. Bizonyára sok hadba vonuló férfi vagy családja is felkereste ekkor műtermét (127., 128. kép). Már a háborút követően, 1918. szeptember 29-én született László fiúk, aki azonban tragikus módon, négy esztendősen meghalt vérhasban, mert éretlen gyümölcsöt evett. 1922. augusztus 3-án megszületett Tibor, a család története az ő személyében folytatódhatott. Korszakhatárunkon túlmutató információt a fényképészekről az 1921-es Zalavármegyei címtárban találhatunk, ahol három fényképészt említettek csupán Zalaegerszegen: Antal Józsefet, Saly Viktort és Vajda Dórit, akit ekkor is Tivadarként jeleznek. Saly Viktor már nem élt ekkor, mint láttuk, felesége, majd leányai folytatták iparát az 1980-as évekig165, Vajda Dóri csak 1944-ig dolgozhatott. Mellette, bár Bendly József, Merkler Ferenc nevét is ismerjük, a két világháború közötti időszakban Serényi Árpád neve fémjelzi a társadalom elismerését kivívó, magas szaktudású, elhivatott fényképész alakját. 164 Mindkét fotó látható: Néprajzi Múzeum / online gyűjtemények / etnológiai archívum / fényképgyűjtemény. http://public. neprajz.hu/neprajz.06.10.php?bm= (2015.02.10.) ’“Megyeri Anna: Gyűjtőnapló a Vajda fényképész családról. Vajda Tibor adatközlése. GMA: 2011-98. „Serényivei jóban voltak, akkor még dolgozott itt a Saly fotó. Antal, akiből később vásári fotós lett, később jött a Bendly, meghalt, majd folytatta a fia, de ő elköltözött más városba. Az apám és a Serényi klientúrája teljesen különbözött. A város elitjének a zöme nem apám szolgáltatásait vette igénybe (ebben a politika is szerepet játszott). Az ő klientúrája a városi és falusi polgárságból került ki, parasztok és tisztviselők voltak inkább. Vidékre is járt fényképezni, esküvőkre, családi rendezvényekre....’’.Amikor be kellett zárni a műtermet 1944 májusában, egy minden igényt kielégítő, jól felszerelt műhelyt hagyott el a család. A deportálás után a Zalaegerszegen állomásozó németek térképészeti műhelyként vették igénybe. Mint minden elhagyott műhelyt, fölleltározták a hatóságok. A család elpusztult a holokausztban. A fiú, Vajda Tibor munkaszolgálatosként élte túl a háborút. Amikor hazatért, egy teljesen kifosztott műtermet talált, amit 1946 tavaszán újraindított. A műtermet apja jogán, mint megbízott vezető működtette 1950-ig. Akkor Szandbauer Sándor volt vasvári, majd zalaegerszegi fényképésznek adta el.
