Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Megyeri Anna: Fényirdák, fényképészek, amatőr fotográfusok Zalaegerszegen, a dualizmus idején
166 Megveri Anna beszereztek egy egyenes vonalú, áttört, mintás festésű, fehér bútorgarnitúrát, amilyen egy körmendi műteremben is látható volt (97. kép). Ekkor adhatták át a szecessziós háttámlájú nádszéket Vajda fényképésznek. A képkészítés során igyekeztek életszerűen beállítani a jeleneteket, néha könyvet, albumot, virágot adtak a kuncsaftok kezébe, vagy festőién elrendezték a csoportot (98. kép). Különösen nagy gondot fordított a gyermekfotókra (99. kép), valamint az esküvői képekre (100., 101. kép). A fényképész mindössze két hátlapot készíttetett, mely felváltva jelent meg képein (102., 103. kép). A műhelyből kikerült változatos alkotásokat Pers Rozália, 1905-ben készült, egészalakos portréja reprezentálja a leghűebben. A műterem ismert bútorai mellett áll a hosszú hajú, fiatal leány. Fidres-fodros ruhát, kalapot visel, kezében strucctollas legyező, lábán pántos cipő. A már említett, akkoriban népszerű Babatündér balett egyik figuráját, a beszélő babát alakította a „bájos, kedves jelenség”125. E fotó elkészült cabinet méretben (10,9x20,3 cm) (104. kép), illetve nagyobb, erősen, ám művészi módon retusált, grafikus hatású ún. crayon kép formájában is, mérete 37x36,5 cm126. Az ovális, domború nyomású, szecessziós mintázatú paszpartuba foglalt nagyítást keretben akasztottak a falra (105. kép). A felvételeket sokszor finom, domború nyomású, préselt kartonra ragasztották, számos portré semleges, vagy festőién elmosott háttérrel készült (106. kép). 1910 körül készült az a kép, mely a zalaegerszegi iparosok dalárdáját örökítette meg, a képen megjelenik a kedvelt kellék, a kikészített prém. A kör 1908-ban alakult, polgári daloskor néven. Karmestere kezdetben Kurucz János, pénzügyi tisztviselő, 1910-ben pedig Sándor Zsigmond volt. Az egyik énekkari tag, Mike Jenő - a negyedik sorban jobbról az első - szobafestő örökösétől kaptuk a képet, ugyanott a harmadik D. Horváth Imre, lakatos és vaskereskedő, a harmadik sorban balról Garai Lipót kereskedő 127 (107. kép). Saly Viktort 1904-ben a törvényszéken esküdtnek választották, majd többször is olvashatjuk nevét az esküdtek sorában. Akárcsak a többi fényképész, rendszeresen megjelent az iparosok rendezvényein, ahol szerény „felülfizetéssel” támogatta a testületeket, vagy más, fontosnak ítélt dolgot, ezekről a korabeli sajtó mindig megemlékezett. 1906-ban támogatta a főgimnázium ifjúsági segítő egyesületét 1 koronával128. 1908-ban a zalaegerszegi ipartestület és iparos ifjúság az Arany Bárány szállodában rendezte meg mulatságát. A szokásos műsort követően virradatig tartott a tánc. Saly Viktor ekkor, sokak társaságában, 2 koronát fizetett129. Ugyanekkor a katolikus legényegylet nyári mulatságán is megjelent, ahol 1 koronás támogatást adott130. Buzgó katolikus felesége, Saly Viktorné két koronát ajánlott fel a katolikus egyház egyik miséjén131. Az iparos ifjúság 25 éves jubileumi ünnepségén rendezett táncmulatságon az ipartestület tagjaként volt jelen. A kaszaházi kertben rendezett mulatság 200 korona tiszta bevételt hozott, a fényképész ehhez szerény egy koronával járult hozzá, s további hírekben is ekkora összeggel szerepelt a támogatók között132, így pl. 1910 augusztusában az ipartestület mulatságán133. A katolikus legényegylet november 20-án „hangverseny és bohózatos előadásokkal egybekötött jól sikerült Katalin-estélyt tartott 125 ZM 1905.01.29.5. 126 Itt köszönöm meg a Magyar Nemzeti Múzeum fotótára munkatársai, különösen Stemlemé Balog Ilona és Bodnár Katalin PhD fotótörténészek, valamint Ormos József restaurátor önzetlen segítségét. 127 A kép megjelent: MEGYERI 1997. 24. 128 MP 1906. május 3. 3. 129 ZM 1908. február 9. 7. 130 ZM 1908. július 19. 6. 131 ZM 1908. augusztus 9. 5. 132 ZM 1908. augusztus 30. 4. 133 MP 1910. augusztus 11.4.
