Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)

Megyeri Anna: Fényirdák, fényképészek, amatőr fotográfusok Zalaegerszegen, a dualizmus idején

Fényirdák, fényképészek, amatőr fotográfusok Zalaegerszegen, a dualizmus idején

157

ugyanis a „nyarat meghívás folytán” Lubló Füreden tölti. „A rövid idő alatt szolgálataimat a n.é. közönségnek felajánlom s amidőn szíves megrendeléseket kérek, az eddigi meleg pártfogást köszönöm.”64 Bergtraun Dezsőnek az 1890-es évektől Losoncon (ma Szlovákia, Lucenec) volt műterme65. Felvételét nem őrizzük gyűjteményünkben.

Műtermet nyitó fényképészek Zalaegerszegen Ifjú Knebel Ferenc (1892-1895)

A Szombathelyen megjelent Vas Megyei Lapok 1891. decemberi híradása szerint Knébel Jenő 1891- ben fiókmütermet létesített Zalaegerszegen, a Kaszaházai utcában66. A helyi sajtó hírei érdekes módon erről nem tudósítottak, valójában 1892-ben nyithatta meg városunkban műtermét a jeles szombathelyi fényképészdinasztia egyik képviselője, ifj. Knebel Ferenc (1868. április 17.-1943. december 27.), Jenő öccse67.

Édesapjuk, Knebel Ferenc (1836-1912) eredetileg gyógyszerésznek készült, ám az 1860-as években a gyorsan népszerűvé váló fotografálást választotta hivatásul, megnyitva fényirdáját. A zalai sajtó is megemlékezett a tehetséges fiatalemberről, amikor 1869 januárjában így írt róla: „Knebel Ferenc Szombathelyen lakó fényképész oly sikerült s a legmagasabb igényeknek megfelelő tiszta és megszólalásig hű arcképet küldött hozzánk, hogy ötét hazai legjobb művészeink közé méltán sorozhatjuk s melegen ajánljuk az illetők pártfogásba, őtet pedig az figyelmeztetjük a közmondásra: szerény embernek a mai világban üres a tarisznyája.”68. Ismerve történetüket, a tarisznya nem maradt üresen, számos zalai köznemesi és jómódú polgárcsalád albumából kerültek elő a szombathelyi Knebel műteremben készült felvételek. 1865-ben született Jenő fia követte a fotográfusi pályán, míg másik fia, Ferenc csak rövid időre kötelezte el magát e hivatás mellett69. Ferenc, megszakítva jogi tanulmányait, betársult atyja műhelyébe, majd 1889. július 1 -je és 1906. szeptember 30-a között fényképészként dolgozott Szombathelyen, közben, mint látjuk, Zalaegerszegen70. Fia hinni lehet a képek datálásának, 1892-ben készült a Horváth Sándor patikus és Kaszter Amália (a jeles Kaszter Sándor patikus leánya) megrendelésére készült felvétel (38. kép). A képek kartonján zalaegerszegi műtermét jelzi, a finom rajzolatú vérzőt Bernhard Wachtl-nál, a fotográfusok között népszerű bécsi litográfusnál rendelte (39., 40. kép). Nem ismerjük, kinek a házában bérelte műterme számára a helyiséget. Az ott készült képeken, a semleges hátterű portrékon kívül (41. kép), több esetben a helyiség festett fala - oszlopokkal tagolt keretezett, pöttyözött mezők - adja a hátteret (42.kép). Alkalmanként egy meglehetősen spontán módon elhelyezett műtermi háttér is megjelenik

64 ZM 1902. június 1.

65 SZAKÁCS 1997. adati szerint dolgozott Léván, Zöldkert u. 35. 1896-1898, Lublófúrdőn, 1898 k., Losoncon, Vasúti u. 10. 1905-1916., Balassagyarmaton 1910 k., Sátoraljaújhelyen 1910 k.

66 Vas Megyei Lapok 1891. december 10. 3. Köszönöm Mayer Lászlónak, a Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára munkatársának segítségét, s azt, hogy megosztotta velünk kutatásainak kéziratos eredményeit. A Kaszaháza felé vezető utcát Zala utcának hívták 1888 és 1903 között, ma Batthyány utca.

67 Knebel Ferenc életrajzi adatait lásd http://www.vaml.hU/Nevtar/K/Knebel Ferenc.html 2013; MAYER, 2014.

68 Zala-Somogyi Közlöny, 1869. január 2.

69 A dinasztia utolsó fényképésze Knebel Jenő leánya, az 1889-es születésű Riza (Terézia). Apja műtermét vitte tovább, s 1963-ig folytatta az ipart. Főként arcképeket, igazolványképeket készített. MAYER, 2014.

70 A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen volt joghallgató, de a Kolozsvári Királyi Magyar Tudományegyetemen is tanult, itt szerzett jogi diplomát 1909-ben. Ettől kezdve hivatali pályát futott be.