Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Megyeri Anna: Fényirdák, fényképészek, amatőr fotográfusok Zalaegerszegen, a dualizmus idején
Fényirdák, fényképészek, amatőr fotográfusok Zalaegerszegen, a dualizmus idején 153 rácsonyest. Sokkal jobban sikerült, mint gondoltam volna. Meghívtak a tiszti kantinba, hogy töltsük együtt a Szentestét. Mind a heten ott voltunk. Az útkarbantartók parancsnok helyettese, egy főhadnagy Mandrielléből; a csoport orvosa; Kästner; Marktschläger; egy zászlós; Baller, a művezető és én. Vacsora előtt meggyújtottuk a karácsonyfát és az egész társaságról fénykép készült. A felvétel nem lesz jó, mert az ablak túl kicsi.”36 (13. kép). Kláffl Mihály hitoktató nevét néhány iskolai csoportképen hagyta ránk a 20. század elejéről. A képeken diákok ülnek, köztük Kláffl, a fiatal katolikus pap, aki 1907. július 18. és 1909 szeptembere között a Mária Magdolna plébánia káplánja, hittant tanított a kereskedelmi iskola alsó- és középső osztályaiban37, valamint az elemi iskolában is (14. kép). Csupán néhány jelzett fotója maradt fenn gyűjteményünkben, de ezek, főként egyikük, a Mária Magdolna plébániatemplom mellékoltárának freskójáról - Johann Ignaz Cimbal: Kálvária - készült képe mutatja, hogy jó színvonalon fényképezett (15. kép). Egyik fényképét (bizonyára több is lehetett) egy képeslapról is ismerjük, a felvétel Rigyácon készült, bár erre csupán a feliratból köveztethetünk. A hátoldalán olvasható kéziratos feljegyzés szerint a Batthyány comtesseket ábrázolja, Batthyány Mariettát (1896-1982) és Batthyány Lujzát (1897-1981), amint egy hatalmas legyezőpálma mögül kandikálnak ki, több gyermek társaságában. A Batthyány Pál politikus és földbirtokos leányait megörökítő képeslapot a Batthyány család készítette Budapesten, a Magyar Fénynyomdai R.T.- vel. Egész sorozatot ismerünk a fekete-fehér lapokból, melyek a zalacsányi kastélyt, a kastély enteriőrjeit és a kastélyudvart is ábrázolják, feltehetően 1910-1915 körül készültek. Az ismert darabokon nem látható a fényképész jelzése (16. kép). Az 1895-1896-os tanévben megnyílt gimnázium tanára, dr. Steiner Szilárd38 tudósként foglalkozott a fényképezés elméletével. A természetrajz-vegytan szakos tanár 1911-ben költözött Egerszegre. Korábban egyetemi tanársegéd volt, valamint az Erzsébetvárosi Állami Főgimnáziumba tanított, kérésére helyezték az egerszegi gimnáziumba. 28 esztendeig élt és tanított Zalaegerszegen, számtalanszor vitte diákjait a szabadba, ahol a természeti jelenségeket tanulmányozatták. 1912-ben nyerte el a Természettudományos Társulat díját a színes fényképezésről írott munkájával, amiről 1913-ban örömmel számolt be a sajtó: „szép müve, A színes fotográfozásról nemcsak a Bugát-féle 6000 koronás pályadíjat nyerte meg, hanem a természettudományos társulat is fölvette kiadványai sorába s rövid időn belől közre is bocsátja”. Nagy gonddal és tanulmánnyal írott, hiánypótló munka, idézte a helyi sajtó a Természettudományi Közlöny legutóbbi számában írott méltatást39. Munkája nem önálló kutatás eredménye, külföldi szakirodalmat fordított, s fésült egy művé. Bevezetőjében így fogalmaz: az „amatőrök számára való gyakorlati útmu36 MEGYERI 2010 37 Nevét jegyzi: A Zalaegerszegi Állami Felső Kereskedelmi Iskola huszonnegyedik értesítője az 1908-1909. évről. Zalaegerszeg. 1909. 24. Kláffl Mihály Celldömölkön született, 1868. augusztus 26-án, Kláffl Alajos és Baka Teréz gyermekeként. 1893. július 15-én szentelték pappá. Pályáját Pákán kezdte, ahol káplán volt (1893. október -1894. augusztus), majd Alsólendván szolgált hat évet. Körmenden volt 1901 augusztusa és 1907 júliusa között, kisegített Vasszentmihályon (1903) és adminisztrálta a szőcei plébániát (1905 februárja és májusa között). Körmendről került Zalaegerszegre. Ezt követően Egerváron, Boncodföldén, Szombathelyen, Nagylengyelben, Tótszentmártonban stb. működött. A szombathelyi Egyházmegyei levéltárban őrzött iratok tanúsága szerint azonban nyughatatlan ember volt, ezt tükrözi a rengeteg áthelyezés, és kevéssé sikeres egyházi karrierje is. GÉF1N II. 342 38 1915-ben a 63. gyalogezredhez vonult be Besztercére, majd főhadnagyként az északi harctérre vezényelték. 1917-ben a déli hadszíntéren teljesített szolgálatot, de hamarosan fogságba esett, éveket töltött Genovában, 1919 októberében térhetett haza. Kitüntették, birtokosa volt a katonai érdemkeresztnek, az ezüst és a bronz Signum Laudis-nak és a Károly-csapatkeresztnek. A háború után természetrajzi tankönyvet írt a középiskolák I. és II. osztálya számára, ez 1938-ig szerepelt a tankönyvjegyzékben. 1933-ban nevét Andaházyra változtatta, felvéve édesanyja nevét. 1939-ben családjával végleg elhagyta Zalaegerszeget, Budapesten, a Zrínyi Miklós Gimnáziumban tanított. Utolsó éveiben leányánál élt Fonyódon, ott nyugszik a temetőben, bár síremlék nem őrzi emlékét. NÉMETH 1996 39 MP 1913. február 13.4.
