Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Megyeri Anna: Fényirdák, fényképészek, amatőr fotográfusok Zalaegerszegen, a dualizmus idején
Fényirdák, fényképészek, amatőr fotográfusok Zalaegerszegen, a dualizmus idején 151 Múzeum néprajzi osztályának igazgató-őre, ki a nyáron Keszthelyen nyaralt, a legnagyobb készséggel vállalkozott arra, hogy a múzeum céljaira legalkalmasabb gépet és a hozzávaló eszközöket kiválasztja. A pompás gép meg is érkezett a kitűnő Reisz féle lencsével és 6 kazettávalA gépet Sági János, a néprajzi osztály vezetője kezelte. Ma is sok felvételét őrzi féltett kincseként a Balatoni Múzeum25. Zalaegerszegen csak 1907-ben kezdte meg Borbély György gimnáziumi tanár26 a Vármegyei Múzeum szervezését, létrehozva egy egyesületet. A gyűjtött tárgyakat a gimnáziumban őrizték. Stark Vilmos a következő javaslatot tette a Magyar Paizs hasábjain: „Zalamegye területén több oly műkedvelő fényképész lakik, a ki maga is már díjat nyert kiállításon. Meg vagyok győződve arról, hogy rövid idő alatt a múzeum egy úgy művészeti, mint történelmi értékkel bíró gyűjtemény birtokába jut.”. Majd ezt javasolja: a Magyar Paizs szólítsa fel a „zalai műkedvelő fényképészeket a gyűjtésen való részvételre”. A közönség közölje a lappal, ha esetleg valami nevezetesség tudomására jutna, vagy a birtokában van, „hogy azt photografálni lehessen. A gyűjtő bizottság csak oly képeket fogadna el, melyeknek művészeti és történelmi értékük van, továbbá föltétlenül tartósak, mint a platina vagy pigment képek. Ha valamely műkedvelő ezen eljárásokat nem ismeri, lemezét nagyítás vagy kidolgozás czéljából átengedi a bizottságnak”, a képen majd feltüntetik a fényképező és a kidolgozó nevét is27. Stark Vilmos a városi villanyvilágítást üzemeltető Ganz gyár üzemvezetőjeként került a városba, 1906-ban, ezek szerint érdeklődött a város kulturális élete, és feltehetően a fényképészet iránt. A szerkesztőség megköszönte a javaslatot, ígérete ennyi volt csupán: „járunk benne”. A sajtóban ugyan hétről-hétre közzétették a múzeumi gyűjtemény számára tett felajánlásokat, az ajándékozók nevét is, de fényképekről nem esett szó. A műkedvelő fényképészek A Göcseji Múzeum történeti gyűjteményében számos fotót őrzünk, melyek bizonyítják, hogy a 19. század végén és a 20. század első évtizedeiben már magánemberek is szereztek be fényképezőgépet, hogy hódolhassanak a fényképezés szenvedélyének, vagy csupán a sajtó híradásai tükrözik egy-egy ügyesebb fotográfus meglétét. „Nincs a világnak olyan zuga, ahol amatőr fényképész ne volna. A világ egyik legkeresettebb cikke a fényképező masina, amely diadalmasan bevonult már a legsötétebb világrészekbe is. Mi is bővében vagyunk az amatőr uraknak és hölgyeknek, de bizonyosan még többen lesznek, ha a Kodakért és a hozzá tartozó felszerelésekért nem kell a fővárosba utazni, mert mindezek helyben is kaphatók. Mennyi bosszúságot okozott már az, ha elfogyott a lemez, eltörött a lencse és hamarosan nem lehetett másikat kapni. Mától fogva azonban már Zalaegerszegen is van olyan raktár, ahol mindenféle fényképészeti cikk kapható. Tulajdonosa Vidor Samu [valójában Pál], aki hirdetésében elmondja a t. amatőröknek, hogy mi mindent kaphatunk nála. A Kodakok zavartalan működése tehát biztosítva van.”28 - lelkesedett a fényképezést forradalmasító Kodak gépért a helyi sajtó 1905-ben. Vidor Pál a következő szöveggel adta fel hirdetését: „Van szerencsém a nagyérdemű közönség szíves tudomására hozni, hogy a Zalaegerszegen (Kazinczy-tér, dr. Keresztúry féle házban) már több év óta fennálló varrógép és kerékpár-üzletemet újabban a legkiválóbb (köztük a világhírű Kodak) fényképező készülékkel is felszereltem. E készülékek segélyével bárki, minden előképzettség nélkül, kényelmesen a 25 MP 1905. december 24. 26 BÉRES 2001 27 MP 1907. augusztus 1. 2-3. 28 ZM 1905. március 5. 6. Fényképészeti készülékek., reklám a 7.oldalon
