Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bilkei Irén: Szentgrót és birtokosai a középkorban
ZALAI MÚZEUM 22 2015 129 Bilkei Irén Szentgrót és birtokosai a középkorban Szentgrót (a mai Zalaszentgrót) ősidők óta lakott település a Zala folyó bal partján, jó földrajzi helyzete miatt mindig fontos átkelőhely volt. Mind a település, mind vára fontos szerepet játszott Zala megye történetében1. Középkori történetének feltárásához Vándor László2 járult hozzá többek között egy, a szent- gróti Batthyány-kastély területén végzett ásatásainak eredményeit bemutató cikkében3. A vár koraújkori történetét Iványi Béla dolgozta fel, a Batthyányi család levéltárának missilis-ei alapján. Mintegy ennek a munkának a rövid előzményeként született meg Iványi Béla segítségével egy összefoglaló Székelyhídi Vilmos amatőr kutató tollából A középkori Zalaszentgrót címmel. Mindkét munka kéziratban maradt4. Jelen írás a fenti tanulmányok tanulságait és eredményeit felhasználva az okleveles adatok alapján kísérli meg Szentgrót és az ott birtokos Szentgróti és Hagymási családok5 középkori történetét felvázolni. Az egyszerűség kedvéért a családneveket a mai alakjában használom: „Szentgróti” - az oklevelekben szereplő Zenthgirolthi, Zenthgerolthi és hasonló alakok helyett. Hasonlóan „Berekszói Hagymási” - az oklevelekben többnyire Haghmas de Berekzo formában. Mind a településről, mind a várról, mind a családokról esik szó majd az alábbiakban, hiszen a települések és birtokos családjaik története elválaszthatatlan egymástól és a családok történetének vizsgálata megvilágíthatja az adott terület hatalmi viszonyainak változásait is. A település nevének eredete bizonytalan, egy vélemény szerint valószínűleg egyházának védőszentjétől, Szent Gellérttől kaphatta (Sanctus Gerardus stb.)6, de más kutatások ezt a nézetet megkérdőjelezik. A dolgozatnak ezzel a nyelvészeti kérdéssel nem feladata foglalkozni. A Nyugat-Dunántúlnak ez a része a honfoglalás után Vérbulcsú szállásterületéhez tartozott. Ennek a törzsnek az egyik ága lehetett a Tűrje nemzetség, amely megtelepedett a Zala völgyének ezen a környékén. Az Árpád-házi királyok korában a Zala egyik nagyúri nemzetségének számító Tűrjék az azonos nevű település környékén birtokoltak majdnem egybefüggő birtoktestet, ahol a nemzetség monostora is felépült. A Tűrje nemzetségből származott a Béri és a Szentgróti család, akik később a terület birtokosai voltak évszázadokon keresztül7. A Tűrje nemzetség tagjai IV. Béla korábban bukkantak fel az oklevelekben, közülük a legnevezetesebb Dénes volt. A hagyományos genealógia szerint ő a nemzetség első név szerint ismert tagjának, 1 Csánky 1987,25. 2 Köszönöm lektorom, Vándor László segítségét és értékes tanácsait. 3 Vándor 1978,61. 4 MNL ZML XV. 5 Engel 2001. - Szatlóczki 2004. 6 Ördög 2008, 48. 7 Zsoldos 2001, 13.
