Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Gyimesi Endre: Németh József 80 éves
10 Gyimesi Endre Közben másfél évig a fiúkollégiumban is nevelőtanárkodott. Az olcsó étkezés és szállás mellett, sírig tartó baráti kapcsolatokra is lelt itt10 11. Szeretett tanítani, s közben észrevétlenül igazi zalaegerszegivé vált. Olyannyira, hogy amikor az évtized végén két budapesti állásajánlatot is kapott (egyetemi oktatónak hívták), köszönettel visszautasította. „Annyira megkedveltem ezt a várost, a gyerekeket, az itteni légkört, hogy én akkor már tudatosan eger- szeginek éreztem magam. Tanítani nagyon szerettem... Régi osztályaim legtöbb tagjával jó viszonyban vagyunk... Nagyon sok élményt adó korszak volt ez...” - vallotta később". Elsősorban magyar nyelvet és irodalmat tanított, de oktatott logikát, etikát és lélektant is. S ekkor kezdett ismeretterjesztő előadásokat tartani: „Hamar felmerült bennem, hogy miért írjak én 25-30 másik irodalomtörténésznek? (...) Szélesebb körrel szerettem volna megosztani, amit tudok (...) mindig is indíttatást éreztem arra, hogy hajdani környezetemnek visszaadjak valamit abból, amit tanultam. Még gimnazistaként kezdtem az ismeretterjesztést, később tanárként folytattam, s Zala sok kis faluját végigjártam eközben. Jó érzés látni, hogy az öreg falusi nénik, bácsik gondolatait legalább egy időre le tudom kötni, s gyakran szóra is bírom őket... Élmény, ha megoszthatom a rácsodálkozás örömét”12 - nyilatkozta évtizedekkel később, nem sokkal a Kiváló Ismeretterjesztő kitüntetés átvétele után. Szerényen elhallgatva, hogy egy-egy ilyen könnyed stílusú előadás mögött mennyi felkészülés, munka, tapasztalat van. Németh József jó értelemben vett lámpás, akit senkivel össze nem hasonlítható előadókészsége miatt, mindig nagy érdeklődéssel és szeretettel hallgatott (s hallgat ma is) a különböző érdeklődésű és felkészültségű közönség. Az elmúlt fél évszázad alatt nemigen van olyan zalai település, ahol ne tartott volna előadást. „... elsők között a sorban, Vásznunk dagad, hajónk előre megy!” (Arany János) Munkájára felfigyelt az akkori művelődésirányítás. Bár váltani nem akart, enyhe zsarolás után a Zala Megyei Tanács Művelődési Osztályán találta magát. (Éreztették vele, hogy csak akkor kap lakáskiutalást, ha elfogadja az ajánlatot. Márpedig újszülött gyermekkel nagyon kellett a saját otthon.) 11 és fél évet töltött a közigazgatásban, a művelődési osztályon (1960. december 16. - 1972. augusztus 15.), kezdetben népművelési csoportvezetőként, majd 1968. április 1-től osztályvezető-helyettesként. A jó szervező- és kapcsolatteremtő készséggel megáldott szakember hamar feltalálta magát a feladatok sűrűjében. Segítette ebben, hogy vele egy időben több hasonló gondolkodású, a kultúra ügyéért elkötelezett ember került a hivatalba. Tennivaló bőven akadt, hiszen Zala a művelődés területén az elmaradottabb megyék közé tartozott. Elkezdődött számára - mai szóhasználattal élve - a „kultúra menedzselésének” időszaka. Részese volt a 60-as években indult iskola- és művelődési ház-építő programnak. Kiépítették a mozihálózatot, ismeretterjesztő sorozatokat indítottak. A képesítés nélkül dolgozó nevelők számára konzultációs központokat szerveztek, ahol előadásokat tartott irodalomtörténetből, nyelvtanból. A 60-as évek közepén létrehozták a Pécsi Tanárképző Főiskola 10 Itt barátkozott össze Kovács Lajossal, akivel később 25 éven keresztül dolgozott együtt különböző beosztásokban. Családjával barátja halála óta is tartja a kapcsolatot. 11 Búza Beáta: Id. mű 119.p. 12 Magyar Hajnalka: Zalai alkotóműhelyekben. Németh József múzeumigazgatónál. In: Zalai Hírlap 1988. szeptember 24.
