Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Göncz László: „Álmaink álma Alsólendva és a Muraköz”. Mindszenty (Pehm) József erőfeszítései a Mura mente visszacsatolásáért
„Almaink álma Alsólendva és a Muraköz ” 49 az akkor még zalaegerszegi apátplébános hangsúlyozta, hogy a „felszabadulás napja érdemes lenne arra, hogy fogadalom-ünnepe legyen a városnak”. A délután során az alsólendvai Katolikus Nőegylet nagyszabású nótadélutánt szervezett zsúfolásig megtelt nézőtér előtt a leventeotthonban.12 Pehm József „ragaszkodása” Muraközért Visszatérve a visszacsatolás konkrét eseményeihez, megállapítható, hogy — a Muravidékkel ellentétben - Muraköz vonatkozásában (a Mura és Dráva folyók közötti területről van szó) a független usztasa horvát állam kikiáltása miatt bonyolultabb volt a helyzet, míg a Muravidék tekintetében viszonylag zökkenőmentesen történt minden. Ezért Pehm József politikai jellegű tevékenységének jelentős része főképpen az említett tájegység visszacsatolással összefüggő kérdéseire vonatkozott. Zala megye törvényhatósági nagygyűlésnek 1941. május 8-ai rendes, Zalaegerszegen megtartott ülésén a megyei főispán ünnepélyesen emlékezett a Mura menti területek visszacsatolásáról. Egyebek mellett a következőket hangsúlyozta: „ Megnyitómat nem fejezhetem be anélkül, hogy különös szeretettel ne üdvözöljem közgyűlésünk alkalmából vármegyénkhez április hó 16-án visszatért, az integer Zala vármegyéhez tartozó magyar és idegen ajkú testvéreinket, akiknek hűségéről és magyar hazájukhoz való ragaszkodásáról még a katonai megszállás előtt az alispán úrral együtt személyesen volt alkalmam meggyőződni. Életem egyik legfelemelőbb és legemlékezetesebb napja marad az a húsvéthétfő, amikor Alsólendván magyar testvéreink szemébe nézhettem és láthattam örömkönnyektől csillogó szemükben a vármegyéhez, a magyar Hazához való mélységes ragaszkodásuk kifejezését. Szemtanúja voltam honvédeink a Murán felrobbantott hidak mellett csónakon történt bátor átkelésének és jelen voltam Be- latincon honvédeink bevonulásakor és megkapó fogadtatásán. ” Brand Sándor alispán is reményét fejezte ki, hogy az ideiglenesen bevezetett katonai közigazgatás biztosítja a lakosság nyugalmát a visszacsatolt területen. Az említett közgyűlés a Muraközről is tárgyalt, mivel ott még teljességében a katonai közigazgatást nem lehetett bevezetni. Az önállósult horvát állam is - amint már említettük - igényt tartott a területre, valamint ott a lakossági ellenállás úgyszintén erősnek bizonyult. Werth Henrik vezérkari főnökkel ellentétben, aki erélyesen ragaszkodott a Muraköz teljes betagolásáért a magyar közigazgatásba, Bárdossy László miniszter- elnök eltérő véleményen volt. A korabeli római magyar nagykövetnek közvetített 1941. április 22-i levelében, amelyben a magyar kormány részéről olasz támogatást kért a korábbi jugoszláv területekre vonatkozó igények tárgyában, Bárdossy a következőket közölte: „A túlnyomóan horvát lakosságú Muraközre horvátok formálnak igényt s ezt máris tudomásunkra hozták. Magyar-horvát jóviszony érdekében a magyar kormány ebben a kérdésben nem akar merev álláspontra helyezkedni és elvben tárgyalásra is hajlandó a horvá- tokkal. A kérdés rendezése attól függ, vajon a horvátok ennek ellenében a magyar részről támasztandó kívánságok teljesítésére hajlandók-e. "A magyar feltételeket a minisztertanács április 13-ai ülésén rögzitették, aminek keretében - egyebek mellett - a Muraköz esetleges időpont megjelölése nélküli ideiglenes átengedését Horvátországnak is előrelátták. A feltételek között a Murakeresztúrtól Csáktornyán át az akkori német (ma szlovén) határig terjedő vasúti vonalra formált magyar szuverenitás, a Muraközben előforduló nyersolaj kitermelés joga, a fiumei kikötőben előrelátott magyar szabadzónára és szabadraktárra formált követelmény is szerepelt.13 Zala megye politikai és egyházi vezetése számára nem volt kecsegtető a magyar kormány álláspontja. Az adott hangulatban nagy jelentősége volt (ezért valamennyi megyei napilap kiemelt cikkben közzétette), hogy a május 8-i közgyűlés alatt történt egy sajátos esemény. Egy muraközi küldöttség 12.501 muraközi lakos aláírásával nyújtott át követelményt, amelyben arra kérték Zala vármegye főispánját, hogy a legsürgősebben juttassa el Horthy Miklós kormányzónak a muraköziek Magyarország iránti hűségnyilatkozatát. A nyilatkozatot a törvényhatósági közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta. A közgyűlési tagok úgyszintén egybehangzó ünnepléssel fogadták Pehm József lelkesítő beszédét, amelyben a tekintélyes bizottsági tag - egyebek mellett - főleg a Muraköz vonatkozásában, az onnan érkező küldöttség köszöntéseként a következőket mondta: „Amihez én hozzászólni kívánok, annak előzményeit elém tárta a vármegye alispánja. Ugyanő történelmi jellegű bejelentésével levonta a vármegye leikéről a két évtizedes gyászleplet, csonka teste alul elemelte a szomorú mankót, a szemekről levonta a bánatköny12 Zalai Közlöny, 1942. április 20., 2. 13 A magyar kormány olasz támogatást kér a jugoszláv területekre vonatkozó igényei kielégítéséhez. - Horthy 1986, 79-80.
