Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Göncz László: „Álmaink álma Alsólendva és a Muraköz”. Mindszenty (Pehm) József erőfeszítései a Mura mente visszacsatolásáért
48 Göncz László Jeric Ivan, szlovén származású egykori alsólend- vai-kerületi esperes-plébános, a Mura mente 1919-ben Magyarországtól történő elcsatolásának egyik meghatározó egyénisége és támogatója, emlékezéseiben azt állította Pehmről, hogy - fölényeskedő és szigorú magatartása mellett - a Mura menti szlovén származású papokat alacsonyabb rendűnek tekintette. Állítását — egyebek mellett - azzal a történettel illusztrálta, hogy amikor egy alkalommal még zalaegerszegi apátplébánosként Teleky Béla zalai főispánnal a tumiscei (bántornyai) templomba látogatott, őt (Jericet), mint akkor ott tevékenykedő plébánost, arra sem méltatta, hogy köszöntse és szóljon hozzá, pedig közvetlenül mellette állt.9 Jeric elfogultsága a szlovén, illetve jugoszláv érdekek mellett vitathatatlan, azonban azzal együtt is el kell fogadni, hogy Pehm József a visszacsatolt területek vonatkozásban a magyar jelleget és értékeket - mai szempontból objektíve vitatható módon - a szlovén, a Muraközben pedig a horvát fölé helyezte. Mennyire volt az nála spontán, a korszak szocializációja révén rögződött magatartásforma, illetve mennyire befolyásolták azt más, netán politikai indíttatású tényezők, utólag nagyon nehéz lenne eldönteni. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a Magyarországhoz visszakerült területek magyar érzelmű lakossága, főképpen pedig annak társadalmi elitje szemében az ilyen megnyilvánulás akkor, amint már utaltunk arra, tetszetős volt, a másképpen gondolkodókéban, főképpen a szlovén érzelmű értelmiségnél pedig egyértelműen ellenszenvet váltott ki. A tárgyalt korszak könnyebb megismerése céljából a Muravidék vonatkozásában hasznos lehet egy rövid kitérő. Jeric Ivánnál, valamint a tárgyalt időszak egyházi életével kapcsolatban az alsólendvai esperesség vonatkozásában összegezhető, hogy akkoriban ő volt a szellemi vezetője az említett térség szlovén érzelmű papságának, amiért - akárcsak az első világháború utáni időszakban kifejtett tevékenysége miatt is - folyamatosan konfliktusai voltak a magyar hatósággal. Több peres ügye is akadt az 1941-1945 közötti időszakban, amit ő később egyértelmű szlovén nemzeti érdekképviseleti érdemként magyarázott. Ettől függetlenül, a későbbi jugoszláv hatalom egyházellenessége miatt, a második világháború utáni években Jeric folyamatosan szálka volt a kommunista párthatalom szemében. A szombathelyi püspökkel, mint felettesével, a közismert véleménykülönbségek ellenére, az ún. visszacsatolás időszakában kialakította a szükségszerű együttműködés feltételeit. Ez attól függetlenül sikerült neki, hogy Grősz József első alsólendvai látogatása keretében 1941 júliusában, amelyet Jeric utólag kevésbé vallási, hanem sokkal inkább politikai jellegűnek értékelt, tíz pontban rögzített követelménylistát fogalmazott meg a püspök számára. A muravidéki szlovénok érdekeit, két kivétellel valamennyi szlovén származású pap aláírásával megerősíttetett dokumentum szerint, Jeric a nemzetek létéből származó anyanyelv-használati jog érvényesítésére alapozta. A „memorandumban” követelték, hogy minden muravidéki szlovén származású gyermek tanulhasson az anyanyelvén, és az iskolában és a templomban ne az ún. vend nyelvjárást, hanem az irodalmi szlovén nyelvet használják. Továbbá hangsúlyozták, hogy a vidéken tevékenykedő hivatalnokok a szlovénok közül kerüljenek ki. Muraszombatban maradjon meg a szlovén nyelvű gimnázium, és a magyar hatóság ne folyamodjon semmilyen magyarosító törekvésekhez. Jeric szerint a püspökség a követelményekkel ellentétesen járt el, és a következő hónapokban erőteljes magyarosítás vette kezdetét egyházi berkekben is.10 11 A római katolikus papság többi Muravidéken tevékenykedő képviselőjének a véleménye kevésbé ismert, azonban azok bizonyára eléggé eltérőek voltak. Jeric véleményét biztosan nem osztották a Muravidék magyarok lakta településeinek lakosai, sem az alsólendvai plébánia túlnyomórészt magyar ajkú római katolikus hívői, akikhez - érthetően - a Pehm József és a magyar egyházi vezetés álláspontja állt közelebb. A visszaem- lékezők több évtized távlatából is könnyezve emlékeztek az egykori zalaegerszegi pápai prelátus prédikációira, amelyek az ún. magyar időben hangzottak el. Pehm József alsólendvai látogatásait illetően ismert, hogy a pápai prelátus, zalaegerszegi apátplébános ott volt a városban a visszacsatolás első évfordulója tiszteletére szervezett nagyszabású ünnepségen is, 1942. április 16-án. Korabeli sajtóbeszámoló szerint „a társadalomnak minden rétege ünnepelt Országh Pál dr. országgyűlési képviselő vezetésével”. Az ünnepnap idején a város és falvak zászlódíszbe öltöztek, az üzleteket zárva tartották, és - az említett beszámoló szerint - még a mezőgazdasági munkát is szüneteltették. Az ünnepi szentmisét Kovács-Kopácsy Lajos polgári iskolai hitoktató celebrálta, azonban a szentbeszédet Pehm József mondotta, amiről korabeli fénykép is tanúskodik. Az óriási tömeg miatt a Szent István téren, azaz a templomtéren megafont használtak." Szentbeszédében 9 JERIC 2000, 210. 10 JERIC 2000, 188-192. 11 ZMÚ, 1942. április 17., 2.
