Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Paksy Zoltán: Mindszenty József küzdelme a nyilasok ellen az 1930-as években
ZALAI MUZEUM 21 2013 37 Paksy Zoltán Mindszenty József küzdelme a nyilasok ellen az 1930-as években Az 1930-as évek elejének nagy gazdasági világválsága elsöpörte a bethleni konszolidáció eredményeit, nyilvánvalóvá vált, hogy reformokra és változtatásokra volt szükség, amelyhez határozott politikai szándék és akarat kellett. E célból nevezte ki a kormányzó Gömbös Gyulát miniszterelnökké 1932-ben, aki programjában radikális változásokat fogalmazott meg. Ezeknek az intézkedéseknek azonban gátat vetettek a rendszer fenntartásában vagy csak óvatos reformjában érdekelt konzervatív erők, melyeknek a parlamentben, a kormánypárton belül is többsége volt. Ezek az erők különböző politikai irányzatot képviseltek, abban azonban megegyeztek, hogy nem azonosultak Gömbösnek a kormányra kerülése előtti radikális nézeteivel. Ide tartozott a Bethlennel korábban koalícióban kormányzó kereszténypárt is, amelynek a Zalaegerszeg környéki régióban Pehm (Mindszenty) József prelátus-plébános volt a vezetője. Az 1930-as évek közepén a kereszténypárton belül országos reformmozgalom indult meg. A kezdeményezés élén a politizálásban élenjáró fiatal egyházi személyek, arisztokraták és katolikus értelmiségiek álltak, köztük Pehm Józseffel.1 A szervezkedés kiváltó okát a párt népszerűségének rohamos csökkenése adta, attól tartottak, hogy a politikai katolicizmus hagyományos fellegvárában 1932 után a Gömbös által újjászervezett és megerősített Nemzeti Egység Pártja, valamint más ellenzéki pártok, az 1930-ban újjáalakult Független Kisgazdapárt és az újonnan indult nyilaskeresztes mozgalom elhódítja híveiket, és a párt a közélet perifériájára szorul. Igazukat a választási eredmények is bizonyították, hiszen amíg a kereszténypárt 1931-ben még országosan 335 ezer szavazatot kapott, 1935-ben már csak 180 ezret.2 Felvetették a szociális reformok, így a földreform gondolatát az egyházi birtokok fokozottabb társadalmi igénybevételével, például kisparaszti bérparcellázás formájában.3 Jól látták, hogy a nyilas mozgalom a paraszti elégedetlenséget lovagolja meg, ezért igyekeztek szociális tartalmú programmal előállni, és a kereszténypárt, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt megújítására kísérletet tenni. A reformerek jól látták ezeket a folyamatokat, csupán egyvalamiben tévedtek, s ez Zala megye esetében vált a legláthatóbbá: szavazóikat nem a Kisgazdapárt és nem Gömbös kormányzópártja, hanem egyre nagyobb mértékben az új radikális ellenzéki mozgalom, a nyilaskeresztesek hódították el. Pehm József Zalaegerszegen mindezt testközelből láthatta, hiszen a megye és különösen a zalaegerszegi régió a mozgalom egyik legfontosabb központjává vált. Ezért állt a város plébánosa a reform mellé és válhatott ő az egyik vezéralakjává ennek a reformmozgalomnak. Zala vármegyében az alispán 1933. április 24-én kelt rendeletében hívta fel első ízben a hatóságok figyelmét a „horogkeresztesek” magatartására, amellyel szemben „az állam és társadalom rendjét, s általában a közrendet feltétlenül meg kell védeni”, egyben felszólította a főszolgabírói kart, hogy a Jelenséget a legé- berebb figyelemmel kisérje.”4 A helyi csoport a Meskó Zoltán országgyűlési képviselő által alapitott Nemzeti Szocialista Magyar Földműves és Munkáspárt szervezeteként alakult meg, s bár a párt vezetője Meskó volt, a zalai vezetők a legszorosabb kapcsolatot a párt „dunántúli alvezérével”, gr. Pálfify Fidél, Győr-Moson megyei földbirtokossal alakították ki. A helyi pártszervezet megalakulása után nagyon gyors szervezkedés indult meg, a mozgalom a zalaegerszegi régió aprófalvas településein lett a leg1 GERGELY 1993,37-57. 2 Uo. 50. 3 Uo. 43. 4 MNL ZMLIV. 404. a. 48/1933. illetve IV. 401. b. 43/1933.
