Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Balogh Margit: A pályakezdés. Pehm József életútja a diákévektől az apátplébánosi kinevezéséig
28 Balogh Margit felsőkereskedelmi iskolában, mellette további két hittanár és három káplán oktatott. Mindannyian túlterheltek voltak, kivált a káplánok, akik a hitoktatás mellett gyóntattak, betegeket látogattak, temettek és kereszteltek. „Újabb hitoktató esetén elláthatom az internáltakat, leszállítom a hitoktatók óráját, egyik káplánt felmentem a hitoktatás alól, magam jobban itt hagyhatom a várost a kerületi iskolák kedvéért” - indokolta kérvényét a harmadik hitoktatói álláshely létesítéséért." A püspök nem is vitatta a kérés megalapozottságát, de csak a paphiány mérséklődése esetén ígérte azt teljesíteni. A plébánosi kinevezéshez le kellett tennie bizonyos vizsgákat. Pehm az 1917-ben megszerzett hittanári képesítésen felül 1920-ban egyházjogból vizsgázott. Ugyanekkor ún. zsinati vizsgálaton is át kellett jutnia. Dogmatikából felmentést kapott, de erkölcstanból és lelkipásztorkodás-tanból nem.99 100 Az eredményes vizsgák után az egyházközség képviselő-testülete 1920. október 3-án kérvényezte Mikes püspöktől, hogy a feddhetetlen papi erényeket tanúsító, az egyházközség ügyeinek rendbetételén lankadatlanul buzgólkodó Pehm Józsefet véglegesítse a plébánia élén, mert „hazafias magatartásával, rajongó fajszeretetével, hasznos társadalmi tevékenységével” méltóvá vált erre a posztra.101 A püspök 1921 húsvétjára tett eleget a kérvénynek. A jó pásztor Amikor megjelent a szószéken, kissé púpos, vállát leejtő alakja átalakult: tekintély és erő, egyszerűség és alázat egyszerre áradt belőle — akkor is, ha nem ünnepi alkalomról volt szó. Férfias határozottsága végig figyelmet parancsolt. Nagy, átható tekintetű szemével szinte a vesékbe látott. Volt, akiben ez ellenszenvet vagy félelmet keltett: „Papjaival sokszor beszélgettünk arról, hogy arca egyáltalán nem »papos« arc, inkább a palánk mellett leselkedő, és mindig ugrásra kész kutyafej.”102 Nem volt különösebb vagy hatásvadász a hangjátéka. Gesztusokkal is ritkán hangsúlyozott. Lassú, kimért, érthető, szünetekkel tagolt mondatokban hirdette az Igét. Soha nem törekedett arra, hogy mondanivalóját rövidre fogja. Zamatos, magyaros stílussal, frappáns példákkal, hasonlatokkal tette hatásossá beszédeit. Szentbeszédei általában érdek- feszítőek voltak, tudta, hogy a frázis megöli a mondanivalót. Ahogy középiskolai hittanárként, most papként is időnként dörgedelmes beszédeket tartott az alkohol vagy a mozi ártalmas voltáról, a feslett- ségről, a különböző életszabályokról, vagy épp egészségvédelmi intézkedésekről. Mivel a keresztény erkölcs szabályai meghatározták a mindennapi életet, minden olyan dologról beszélnie kellett, ami nemcsak foglalkoztatta az embereket, de lelkűknek, evilági érdekeiknek, egyéni és közösségi életüknek javára és hasznára válhatott. Hitszónokként hatalmas rutint szerzett, prímásként protestáns vidékeken is tömegeket vonz majd megjelenése. Nemigen engedett senkit igazán közel magához, nem bizalmaskodott senkivel, barátja nem volt, de a néppel kapcsolatot tudott teremteni. Híveivel szembeni szigorúságára jellemző, hogy misekezdést követően bezáratta a főkaput. A templomban megkövetelte a hagyományos ülésrendet: a férfiakat az oltártól a jobboldali, a nőket a baloldali padsorba utasította, legelöl a gyermekek és ifjak. Ha ezt megszegték, személyesen ment oda és kérte a helycserét. Erélyessége miatt bőven volt konfliktusa a hívekkel. Történt egyszer, hogy egy meggyónt és feloldozott asszony szerette volna magához venni az Oltáriszentséget, ám — ahogy azt a püspöki szentszéknek elpanaszolta — „Pehm plébános úr nem részesített az áldozásban, a velem együtt térdeplőket mind megáldoztatta, engem azonban kihagyván a többiek szeme láttára előttem elvonult s a ciboriumban lakó Úr Jézust a szentségházba elhelyezvén elzárta”. Amikor a következő misén ismét az Oltáriszentséghez akart járulni, hasonló megaláztatásban részesült.103 Megindult a szentszéki vizsgálat, Pehm is részletesen kifejtette a véleményét. Jelentése szerint a feljelentő méltatlan a gyakori áldozásra: „A Schnatternét teljesen idegen férfiak közt láttam egy ízben minden hozzátartozó nélkül hétköznapon este pityizálni. Haragosa a fél város, pöröl; a templomért és a folytonos kószálásért elhagyja a férjét, 2 gyermekét, akiknek mindegyike haszontalan. A hívek kacagnak a vallásosságán, ami félig-meddig sport és hisztéria. Deciző, söntéstöltelék napi áldozó nekem nem kell” - jelentette ki ellentmondást nem tűrően. Indoklását a 99 SzEL AC 4855/1921. Pehm József esperesplébános levele Mikes János püspökhöz. 1921. október 21. 100 SzEL 2350/1920; 4864/1920; 4984/1920. 101 SzEL 5201/1920. A zalaegerszegi róm. kath. hitközség 1920. október 3-ai képviselő-testületi ülésének jegyzőkönyve, és a testület kérvénye Mikes püspökhöz. 102 ÁBTL 3.1.9. V-700/3. 298. föl. Beresztóczy Miklós kézzel írt vallomása, d. n. 103 SzEL AC 1263/1922. Schnatter Antalné bejelentése a püspöki szentszékhez. Keltezés nélkül.
