Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Kovács Zsuzsanna: Egy elfeledett, majd újra felfedezett vidék – 20. századi életmódváltozások a zalai falvakban
Egy elfeledett, majd egy újra felfedezett vidék - 20. századi életmódváltozások a zalai falvakban 257 esetében, egyre csökkenő méretű háztáji gazdaságukat. Kovách Imre tanulmányában az agrárérintett fogalmat használja erre a speciális, alapvetően falusi csoportra, akik különböző indíttatásból tartanak fent a család eltartását kisegítő családi gazdaságokat. Az úgynevezett agrárérintett gazdaságok a falvak társadalmában olyan nagy arányt képviselnek, hogy mindenképpen foglalkozni kell a jelenséggel, hiszen az nagymértékben árnyalja azt a képet, amelyben a statisztikai adatok a falusi lakosság agrártevékenységének erőteljes csökkenését mutatják. A kistermelésnek és a naturális önellátásnak a megélhetésben betöltött szerepét jól mutatja, hogy a rendszerváltás után is (1991-ben) mintegy 1,4 millió kistermelő gazdaságot írtak össze - a becslések szerint összesen az ország lakosságának kétharmada élt olyan háztartásban, amelyben folyt valamilyen mezőgazda- sági termelés - és a gazdaságok háromnegyedének a földterülete nem érte el a fél hektárt. Agrárérintettség csoportjai: Erősen agrárérintett o főfoglalkozásban a mezőgazdasági szektorban dolgoznak o legalább részben, piaci értékesítésre állítanak elő mezőgazdasági terméket o mezőgazdaságból mentek nyugdíjba o egyik kategóriába sem tartoznak, de 1 hektárnál nagyobb terület birtokosai Gyengén agrárérintett o csak saját fogyasztásra termel o 1 hektár alatti földdel rendelkezik, más módon nem kapcsolódik a mezőgazdasághoz Rejtett agrárérintett - nem foglalkozik mezőgazdasági munkával DE o mezőgazdasági termékek előállítására vonatkozó kérdésre valamilyen termék előállításáról ad számot Nem agrárérintett o semmilyen kapcsolódást nem lehetett kimutatni a mezőgazdasághoz20 Kovách Imre és munkatársai által vezetett a „vidék 2005” címet viselő kutatás szerint a vidék lakossága valamelyik agrárérintett kategóriába sorolható, mindössze 20%-a nem sorolható be az agrárérintettek egyik kategóriájába sem. Zala és Fejér megyében a gyengén agrárérintettek aránya jelentős. 2004. évi adatfelvétel eredményei szerint a mező- gazdasághoz való kötődés generációs kérdéssé vált.21 Az elmúlt évtizedekben tapasztaltakhoz képest tehát e téren nem történt változás. Másrészt a kárpótlás és vagyonnevesítés ellenére a falusi lakosság többsége nem rendelkezik megművelhető földterülettel a telkén, kertjén, szőlején stb. kívül.22 A kutatás során vizsgált települések beleillenek ezekbe az országos átlagokba. Alapvetően a saját részre termeléssel foglalkozik a lakosság. Adataink igazolták azokat a megállapításokat, mely szerint a mezőgazdasági tevékenység, a háztáji gazdaság fenntartása generációs kérdés. Kiegészítve azzal a megállapítással, hogy az idős lakosság mindaddig végzi ezt a tevékenységet, amíg bírja egészséggel. A társadalom aktív korosztályának középkorú csoportja mind végez valamilyen gazdasági tevékenységet. Fiatal, 20-30 év közötti, az életüket közösen elkezdő családok körében nem végeztünk kutatást, az azonban enélkül is megállapítható, hogy a falvakban csupán zöld udvarral, a házukat nyaralóként használó csoporttal csak külföldiek és fővárosiak esetében találkoztunk, tehát azok a családok, akik a faluban laknak tartósan, mind folytatnak gazdasági tevékenységet. A gazdaság irányába megvalósuló generációs motiváltság változása a szőlőműveléshez való hozzáállás esetében állja meg a helyét, hiszen a szőlő és bortermelés nem tartozik a nélkülözhetetlen gazdasági tevékenységek közé, inkább csak a kedvtelésből végzett munkák közé sorolható, így idő hiányában a családok fiatalabb generációi a gazdaságnak leginkább erre az ágára már nem szakítanak időt. A vizsgált települések adatai alátámasztották a gyengén agrárérintett kategória nagyszámú jelenlétét, hiszen a kárpótlás során megszerezhető földeket, erdőket, szőlőket, a falusiak nagy része nem konvertálta kisebb vagy nagyobb mezőgazdasági vállalkozássá. A választás ugyan kézenfekvő lehetett volna, hiszen nagy többségük rendelkezett azokkal a szakmai ismeretekkel, amelyek egy kisebb gazdaság vezetéséhez szükségesek lettek volna, de ahogy egy középkorú gazda a dolgozatban idézett beszélgetésben el is mondta, a szakmai ismeretek mellé nem párosult kockázatvállalási hajlandóság és nyitottság a vállalkozási ismeretek elsajátítása iránt. Az okok visszavezethetők a vidék gazdasági tradícióira, amely a nehezen művelhető, rossz minőségű földek miatt, mindvégig megmaradt az önellátás szintjén, a területen nem volt egy meghatározó erővel bíró nagygazda réteg. A felemásság másik fontos jellemzője, hogy bizonyos társadalmi csoportok mindössze néhány évtizede jutottak el a gazdasági-társadalmi integráltság küszö20 KOVÁCH 2007, 16. 21 KOVÁCH 2007, 18-19. 22 KOVÁCH 2007, 16.
