Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Kovács Zsuzsanna: Egy elfeledett, majd újra felfedezett vidék – 20. századi életmódváltozások a zalai falvakban
Egy elfeledett, majd egy újra felfedezett vidék — 20. századi életmódváltozások a zalai falvakban 255 Ezek a különbségek nemcsak a falu és város lakosságának kontextusában bizonyultak igaznak, hanem a falu lakosainak kis közösségén belül is. Mezőgazdasági termeléssel szinte mindenki foglalkozott és teszi ezt ma is, de a lakosság anyagi különbségei az úgynevezett kulák birtokok államisítása után is fennmaradtak. Ez a réteg földtulajdonának nagyobb részétől megfosztva is a falu társadalmának tehetősebb feléhez tartozott. A vizsgált településeken ez a különbség a lakóház tekintetében nagyon jól leképeződik. Azok, akik korábban és az új viszonyok között is több anyagi erőforrással rendelkeztek, hamarabb befejezték a lakóház építését, egy-két éven belül vakolat került a lakóházra. Megengedhették maguknak, hogy a lakóházuk egy-két méterrel nagyobb legyen az átlagnál, esetleg ne átlagos, hanem úgynevezett manzárd tető kerüljön rá. Gyorsan be tudták bútorozni a lakóházaikat, így nagyjából egy évtized elteltével hozzálátnak a lakóház felújításához. Amikor a 60-as évek bútorait, aminek a darabonkénti megvásárlását a szerényebb körülmények között élő családok éppen csak befejezik, a tehetősebbek már nekilátnak lecserélni. A hitelek elérhetővé válása mellett is a szegényebb családok hatalmas erőfeszítések árán építik fel a házaikat, amelyeken külsőleg nem sok különbség látszik a falu jobb körülmények között élő családjaihoz képest. A lakásba érve azonban az eltérések már jól láthatók. Ennek legszembetűnőbb jele, hogy ezekben az épületekben sokszor a 40 évvel korábban épült lakóház ősét látjuk, amin szinte semmilyen felújítást nem volt módjában eszközölni a családnak. A vizsgált időszakban a kutatásba vont települések, magukon viselt hátrányaik ellenére, amelyek alapvetően abból adódtak, hogy egészen a szocialista rendszer kiépüléséig, az erőltetett falufejlesztés időszakáig az ország legarchaikusabb és sok tekintetben legelmaradottabb vidéke volt ez a terület, felzárkóztak a falvak országos átlagához képest. Sőt Gellénháza és a vonzás- körzetében található falvak esetében az olajkitermeléssel, a vidékre költöző iparnak köszönhetően ugrásszerű fejlődés indult be. A modernizáció eredményeképpen a falvak infrastruktúrája gyorsan kiépül, a munkalehetőség a településeket vonzó célponttá teszi, így megnő a falvak lakosainak száma. Gellénháza esetében ez lakosságszám duplázódást jelent. A lakosságszám emelkedése új utcák létrehozását teszi szükségessé, a fejlesztés pedig a települések szerkezetéinek teljes át- épülését vonja maga után. A munkalehetőség megszűnésével esetünkben már Gellénháza sem lesz annyira vonzó célpont, mint korábban, de a korábbi időszakokban a felduzzadt lakosságszámhoz kialakított infrastruktúra, a megyeszékhely közelsége még napjainkig is lakosságmegtartó erővel bír. A vizsgált települések esetében általánosságban elmondható, hogy utak épültek a területen, ami lehetővé tette a buszközlekedést, ezzel enyhítve a vidék egyik legfontosabb gondját, a közlekedés nehézségeit. A fizetett munkával megkeresett jövedelmüket a falvak lakossága itt is az általánosan elterjedt kockaházak építésére költötte, azonban nem mondhatjuk, hogy teljesen egyforma lakóházak jöttek volna létre. Alapjaiban nagyon egységes, a korábbi háztípusoktól merőben eltérő formával rendelkezik ez a háztípus, amelyek így teljesen megváltoztatták a faluképet.14 Nemcsak azért mert gombamód szaporodnak és átveszik az uralmat a hagyományos épületek felett, hanem azért is, mert a vizsgálatba vont település, Résznek kivételével, mind a vidékre jellemző szeres településforma képviselői voltak. Az utak építéséhez azonban ezen a formán változtatni kellett, ami csak annyiban érvénysült, hogy egy betonút eléri a települést, amely mellett kimérik az új telkeket, tehát itt jön létre a falu első hagyományos értelemben vett utcája. Nemesnép például mind a mai napig megtartotta szeres településformáját, a betonút be sem megy a faluba, hanem mellette halad el. A faluban új utca nem jött létre, az új épületek a régi házak helyén épültek fel, így a településen ma sem léteznek valódi utcák, hiszen az épületek szabálytalan elrendezésben jöttek létre. A 1950-es évek utcanévadási feladata itt megoldhatatlan feladat elé állította a tanács munkatársait, akik úgy döntöttek, hogy a térképen a falu közepén húznak meg egy vonalat, vonaltól egyik irányba Kossuth, a másik felétől Petőfi utcának nevezik a halmazokat. Azokon a településeken, ahol új utak jöttek létre, mellettük csak kockaházak épülhetnek. A tendencia mögött az okok összetettek, amelyek egyrészt a vidékre jellemző háztípus modemizálhatatlanságából, másfelől pedig a rendelkezésre álló legolcsóbban elkészíthető háztípus választási kényszeréből adódott. Az újdonsült épületek, azonban csak látszólag egyformák. Smiló Dávid építész, körülbelül 1000 kockaház fotót fény képzett egymásra, amiből egy jól kivehető, elmosódott határokkal rendelkező típusházforma jött létre, erősítve ezzel azt a feltevést, hogy ezek az épületek kisebb eltérésekkel ugyanolyanok voltak. Vizsgálataink azonban a tételnek inkább az ellenkezőjét igazolták. A ház formája kívülről egyformának tűnik, hiszen a TÜZÉP-en beszerezhető ablakok formája 14 SÁRI 2009,41.
