Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Gyanó Szilvia: A keszthelyi Balatoni Múzeum ember formájú méhlakásai
244 Gyanó Szilvia Cseh Érchegységben és szórványosan Szlovákiában és Lengyelországban. Magyarországi előfordulásuk az ilyen szoborszerű méhlakásoknak igen ritka - Boross tanulmányában összesen 16-ról tesz említést. Kimunkálásukban, formai megjelenésükben népi díszítőművészeti alkotásnak tekintendők.5 Hasonló indíttatásból készített, de más technikával kivitelezett népművészeti alkotásokkal találkozunk osztrák és szlovén területeken, ahol a méhek tájékozódását könnyítendő kis festett táblácskákat illesztettek a kaptárak bejárata fölé (Stirnbretter).6 A Balatoni Múzeum ember formájú méh- kaptárai A két keszthelyi kaptár, ahogy Boross is kiemeli, stílusában és használatában is eltér az ország többi részén gyűjtött méhlakásoktól. Itt jegyezném meg, hogy a német, cseh, szlovák és lengyel területeken gyűjtött anyaghoz képest is különleges ember formájú méhkap- tárokról van szó: sokkal részletesebb, aprólékosabb a kidolgozottságuk, alkotójuk ügyes kezű szobrász lehetett.7 Keretes kaptárak ezek, léptartó dobozokhoz kapcsolódó barokk faszobrok. Mindkettő szentet jelenít meg, röpnyílásuk a ruharedők közé illeszkedik, ami a szobornak az összhatását nem bontja meg, mégis hangsúlyt ad a röpnyílásnak.8 Az 58.1885.1. leltári számú kaptár Szent Veronikát ábrázolja, kezében a kendővel, melyen domborúan faragott Krisztus-fej látható, a fej szájából pedig röpnyílást alakítottak ki, így a méhek Krisztus száján keresztüljutottak be a kaptárba. A másik, 58.1885.2. leltári számon nyilvántartott kaptár szintén női szentet formáz. A kezében tartott attribútumok hiányoznak, illetve hiányosak, az öltözet (apáca?) és a hiányos szív alapján talán Avilai Szent Terézre gondolhatunk, vagy Sziénai Szent Katalinra, esetleg Szent Brigittára. A szobrok 96, illetve 99 cm magasak, festettek, a hozzájuk illeszkedő méhkaptár hátul nyitható, ajtaján kis üveges ablak. Eredetükről a leltárkönyv semmit sem árul el, az adattárban azonban Boross talált egy 1945-ben eltűnt, stílusában és használatában megegyező faszoborról szóló bejegyzést. Ez egy 71 cm magas, Turniscáról (Turnisce, Bántornya, ma Szlovénia) származó szobor, mely méhkaptárról való, a keresztről levett Krisztust ábrázolja, amint fejét felemelt jobb karjára hajtja. Bal karja és lábai hiányoznak. Lapos háta faragott tagon nyugszik, melyen gondosan kimunkált lyuk található.9 Boross sziléziai és lengyel párhuzamokat említ külföldi szerzők műveire támaszkodva.10 A Néprajzi Lexikon szócikke az ember formájú köpűket a fatörzsből vájt köpű egyik típusaként írja le, melyek fenyőfából és hársfából szoborszerűen megmunkált fatörzsek, és rendszerint emberalakot, emberfejeket, szenteket (ritkábban állatokat) ábrázolnak. Formájuk és színezésük a méztermelést kívánja elősegíteni.11 A Néprajzi Múzeum tíz szoborszerű bodonja a felvidékről (Bars és Árva megyék) származik, német jellegű és német telepesekhez kapcsolható. A 19. század első felében készülhettek, egykoron úri méhesek díszes darabjai voltak.12 Különféle zsánerfigurákat, mint asszony, apáca, lelkész, vasas német, bíró ábrázolnak, a méhek lakását pedig maga a figura teste képezi, azaz az egész méhlakás emberszerűen van kialakítva. Ettől eltér a Balatoni Múzeum két tárgyalt kaptárának a technikai megoldása, ahol tulajdonképpen nem is beszélhetünk ember formájú fatörzsről, legfeljebb fából készült, a szoborhoz hozzáillesztett kaptárról. A tárgy leíró kartonja egyszerűen „hátul ajtós toldás” leírást ad magáról a méztartó részről. A szobrok arányait jobban megfigyelve, oldalt a karoknál és főként alul a lábaknál úgy tűnik, mintha levágtak volna egy részt (10-15 cm-t) belőlük. A szobrok hátulján arra utaló jeleket láthatunk, hogy egykor a háta is faragott volt a szenteknek. A kaptárak belseje, az aszimmetrikus belső rész, a kisebb-nagyobb toldások és az illesztések pedig utólagos hozzátoldásról árulkodnak. A szobrok és a méztartó dobozok állapota alapján is arra következtethetünk, hogy nem egy időben készültek: míg a hátsó rész jó megtartású, viszonylag ép és 5 BOROSS 1963,53. 6 BEITL 1989; Ausztria és Szlovénia bizonyos részein a 18-19. században terjedt el a méhkaptárok bejárati oldalának díszítése. A színesre festett, népi jeleneteket ábrázoló fatáblák (Stirnbretter) az osztrák és szlovén népművészet különleges alkotásai. 7 Német nyelvterületen kedvelt téma, „Figurenbeuten” megnevezést használják a figurális, így az ember formájú méhlakásokra is. A hagyomány újjáélesztésén a méhészeti szakma és művészek is munkálkodnak. Lásd pl. http://www.figurenbeute.de, http://figurenbeute.blogspot.hu, http://honighaeuschen.de. Német nyelvű szakirodalmat lásd JUNG-HOFFMANN 1993 Múzeumi bemutatót lásd Bienenmuseum in Weimar http://dbm.lvti.de. 8 Vö. BOROSS 1963,53. 9 BOROSS 1963, 53-54. A korábbi 108/1937 adattári tételt idézi. Az 1970-es években az egész adattár át lett leltározva, az idézett tételt nem sikerült megtalálnunk. 10 BOROSS 1963, 54. (83 és 84-es jegyzetek). Irmgard Jung-Hoffmann az osztrák museum 0RTF1 kiállításában szereplő hasonló méhlakásra hívta fel a figyelmem, köszönöm kedves levelét. 11 BOROSS 1977,684. 12 BOROSS 1963, 53-54.
