Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth Hilda: Faragó Ödön, a „zalai láma” iparművészeti gyűjteménye
Faragó Ödön, a „zalai láma ” iparművészeti gyűjteménye 231 dulat talán abban nyilvánult meg, hogy bár a fajansz és porcelán tárgyakat illetően a keleti érdeklődés megmaradt, az európai darabok azonban egyre kevésbé vonzották. Ezt a szándékát példázza, hogy olyan kitűnő tárgytól is megvált, amit még az amateur kiállításon bemutatott: a du Paquier korszakából származó bécsi fedeles porcelán kancsó 1918-ban az Ernst Múzeum árverésén tűnt fel. (A tárgy végül Mauthner Zoltán ajándékaként került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe, és 1919-ben leltározták be.)15 A porcelánok a kollekció egészét tekintve nem töltöttek be domináns szerepet Faragónál, jóllehet ehhez is volt kvalitásérzéke, amint ezt az említett bécsi porcelán kancsón (8. kép) kívül egy bécsi porcelán fedeles edény is tanúsít.16 1935-ben gyűjteménye árverésén a keleti porcelánok és fajansz tárgyak mellett akadtak ugyan európaiak is, de csak kis részben, és főként az enteriőröket meghatározó jelentékenyebb darabokról volt szó. 1907-ben a keleti tárgyak mellett viszonylag nagyszámú gyűrűt is kiállított, melyek szintén kollekciójának magját jelentették. Az ékszergyűjtés meglehetősen korán felkelthette Faragó érdeklődését, hiszen 1904-ben már egy 16. századiként feltüntetett arany gyűrűt ajándékozott a múzeumnak.17 Többek között régi magyar, erdélyi ékszereket gyűjtött: boglárok, násfák, övék,18 nyakékek, kalpagforgók és rengeteg gyűrű volt a birtokában. A kollekció értékét mindenképpen növelte, hogy Faragónak az Esterházy-javakból is sikerült egy-két értéktárgyat megszereznie: mindezen proveniencia- utalások azonban csak a hagyatéki árverési katalógusból derülnek ki. A leírások egybevetése alapján talán valószinűsithető, hogy az amateur kiállításon szereplő arany nécessaire ugyanaz lehetett, mint amit az aukciós katalógus szerint Mária Terézia ajándékozott valamelyik Esterházy hercegnőnek.19 Sőt, Faragó tulajdonában volt az a 17. századi rubinokkal és gyöngyökkel gazdagon díszített, zománcos, szalagcsokor formájú násfa is, amellyel hg. Esterházy Miklóst korabeli portréján megörökítették.20 (7. kép) Emellett egy kisebb gyöngyös násfa szintén a herceg Esterházyak javai közül származott.21 Mindezen értékek Bubics Zsigmond kassai püspök egykori birtokából kerültek vagy közvetlenül, vagy közvetítőn keresztül Faragóhoz. Bubics Zsigmond az Esterházy hercegi hitbizomány zárgondnoka tekintélyes összegű nyugdíj-illetményt kapott, s részint örökhagyás, részint adományozás révén az Esterházy-javakból is részesült. A megbecsültségnek örvendő püspök élete vége felé megrendült és gyenge egészségi állapotában képtelen volt a püspök- ségi javadalmakat megfelelő módon kezelni. Sajnálatos módon műkereskedők karmaiba került számos műtárgy is, különösen László Fülöp kezéhez jutottak az adott kölcsönök fejében különféle műértékek. A püspökkel szemben támasztott követelések kielégítése céljából Kassán lefoglaltak, és Budapestre szállítottak mintegy nyolcládányi műtárgyat, amelyeket először a Bristol Szállóban helyeztek el, majd ideiglenesen az Iparművészeti Múzeumba szállítottak. A rendkívül kényes ügyben a múzeumigazgató (Radisics Jenő) véleményét kérték, hogy hol lehetne a legelőnyösebben értékesíteni a műtárgyakat: erre vonatkozóan az ügyet azonban szóban intézték el.22 Végül a Bubics-féle műtárgyakat sebtében egy bécsi árverés anyagához keverték, s 1907. március 18-tól 21-ig a Dorotheumban lebonyolított aukción értékesítették,23 így hát a továbbiakban már nem derült ki, hogy pontosan mely tárgyak származtak a püspök kollekciójából, amúgy pedig esetenként a műalkotások hitelességével kapcsolatban is kétségek merültek fel. Az Esterházyaktól származó darabokat nem tudjuk az árverési tételekkel azonosítani, így vélhetően más úton-módon jutott hozzájuk Faragó. Az ékszerekhez képest talán kevésbé jelentékeny, de igen sokféle és változatos tárgyból állt Faragó Ödön fém (vas, bronz, ón) és nemesfém (ezüst) 15 AMATEUR KIÁLLÍTÁS 1907, LXIV/7. sz.; Képe közölve: Magyar Iparművészet 10 (1907) 293. 352. kép.; BRAUN 1908, 197.; ERNST AUKCIÓ 1918, 922. sz. Képe: 52. tábla.; A tárgy leltári száma az Iparművészeti Múzeumban: 15626.; Archív felvétel: IM Adattár FLT 386 16 IM Adattár FLT 967 17 IM Adattár: Ajándékozási és vétel leltárkönyv (1903-1908) 1904. január 30-i bejegyzése szerint: Gyűrű, arany, vésett díszítéssel, rubinnal és zománc nyomaival. Magyar, 16. sz. Eredeti ltsz: 13563. Erről a számról átleltározták a ma is élő 6853 leltári számra. Historizáló darabként szerepel, lásd HISTORIZMUS 1992, 478. sz. 18 KÓSZEGHY 1936, 270. c. 282. c. 19 AMATEUR KIÁLLÍTÁS 1907, LXIII/4.a. sz.; Képe közölve az amateur kiállítás kapcsán: Magyar Iparművészet 10 (1907) 362. kép. - Nécessaire domborított aranyból. Francia munka, 18. sz. Kiállítva 1912-ben a Kisplasztikái kiállításon, A GYŰJTŐ 1912, 162. 444. sz. Elárverezve 1935-ben: ERNST AUKCIÓ 1935,459. sz. 20 ERNST AUKCIÓ 1935, 458. sz. 21 ERNST AUKCIÓ 1935,457. sz. 22 Az ügyről lásd: HAJNÓCZI 1906, valamint IM Adattár 1906/19, 55 23 AUKTION BUBICS 1907 - A katalógus vonatkozó részében (Arbeiten in Gold, Silber, Edelsteinen) nem szerepelnek azonosítható ékszerek. Az érintett részlet másolatát a Frick Collection könyvtárának köszönöm.
