Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Bekő Tamás: Zalatárnokiak a Donnál, 1942–1943
Zalatárnokiak a Donnál, 1942-1943 183 különböző helyek érintésével Novgorod-Szeverszkbe vonultak vissza, onnét pedig vasúti szállítással Ra- szula környékére kerültek, ahol áprilistól augusztusig vasút biztosítási feladatokat láttak el. Matkovits Lajos a visszavonulás során a bekerített alakulatát sikeresen vezette ki az ellenséges gyűrűből, a szovjet parlamentereknek megtagadta a megadást, Duplikovkánál pedig leállíttatta a katonái közt kitört pánikot. Ezért a vitéz magatartásáért és az alosztálynál végzett parancsnoki ténykedéséért, 1943. június 17-én Dicsérő Elismerés a hadiszalag és a kardok egyidejű adományozása mellett (Signum Laudis) kitüntetésben részesült, augusztus 20-án pedig kiérdemelte a Tűzkereszt I. fokozatát a kardokkal, koszorúval és egy sebesülési pánttal. A nyilasok uralomra jutása után Szálasira nem tette le az esküt. Ezért, valamint felesége zsidó származása miatt, 1944 novemberétől szökésben volt, családját pedig a vend vidéken bújtatta. 1945—1948-ig tagja volt az MKP-nak majd az MDP-nek, de a megyei párttitkárral való összekülönbözése miatt kizárták a pártból. 1953. március 10-től 1954. november 27-ig vizsgálati fogságban volt azzal a váddal, hogy mint a zalaegerszegi 47/111. zászlóalj géppuskás századparancsnoka a Brjanszki térségben 1942-43-ban népellenes, háborús bűntettet követett el, például lakosságot aknára hajtatott, és a védőállás műszaki berendezéseiben farkasvermeket létesített. A tárgyaláson kiderült, hogy e vádak hamisak, illetve nem Matkovits hadműveleti területén való tartózkodásának idején történtek ezek, hanem még az 1942-es tavaszi előnyomuláson, amikor Matkovits még ott sem volt, így a vádak alól felmentették. 1958. március 7-vel horthysta katonai múltja miatt a Honvédelmi Miniszter parancsára lefokozták, és tartalékos honvéd rendfokozattal kizárták a tartalékos tiszti állományból. Alapító tagja volt az 1990. május 17-én megalakult Doni Bajtársak Köre zalaegerszegi szervezetének, majd elnyerte a város közgyűlése által adományozott „Zalaegerszegért” díjat is. HL HM AKV1. Matkovits Lajos tiszti okmány gyűjtője. Zegi. Tsz. 1. St. 63/1991., Matkovits Lajos szóbeli közlése. (1-2., 31. kép) MOLNÁR ERNŐ (Szentkozmadombja, 1905. február 26. an. Fülöp Irén) honvéd. Foglalkozása földműves, a mozgósításkor nős, egygyermekes szentkozma- dombjai lakos. 1942 márciusában vonult be Keszthelyre majd a keleti fronton, a III. fogatolt vonatosztály kötelékében teljesített harctéri szolgálatot. A visszavonuláskor eltűnt, 1943. február 2-án Sztarij Oszkolnál. Novák Jenő zebeckei lakos, aki vele együtt volt katona, 1943. május hónapban jött haza szabadságra, és azt mondta, hogy Molnár Ernőt 1943. február hónapban látta utoljára - a helyet már megmondani nem tudta -, bement egy lőszerraktárba melegedni, és az a lőszerraktár felrobbant. A Zalaegerszegi Járásbíróság Pk. 51034/1964/4. sz. végzéssel - 1943. március 15-i dátummal — holttá nyilvánította. HL HM 22. v. oszt. 756129/1943. MNL ZML Zegi. Jb. Pk. 1964. MOLNÁR ISTVÁN (Zalatárnok, 1920. december 23. — Zalaegerszeg, 2000. november 10. an. Gombos Julianna) rendfokozata nem ismert. Foglalkozása földműves, a bevonuláskor még nőtlen, zalatárnoki lakos. 1942-43-ban a 9. tábori tüzérosztály kötelékében teljesített hadi szolgálatot a 2. hadsereg keleti hadműveleti területén. A háború után hosszú évekig szovjet hadifogságban szenvedett. Varga Imre zalatárnoki lakos szóbeli közlése. NAGY ISTVÁN (Hosztót, 1912. - nincs adat) rendfokozata nem ismert. Foglalkozása majorgazda, bevonulása idején nős, zalatárnoki lakos. Tényleges katonai szolgálatát 1934-35-ben töltötte. Zalatárnokra 1941- ben költözött, ahol egy 700 holdas gazdaság intézője lett. Még ugyanebben az évben ismét behívták katonának, majd 1942-ben a keleti frontra vezényelték. 1943-ban leszerelték, de 1944-ben újra katonai szolgálatra kötelezték. 1945. április 23-án francia hadifogságba esett, ahonnét 1946. május 27-én tért haza. MNL ZML MTA 142050 sz. kérdőíve. NAGY JENŐ (Zalatárnok, 1914. május 5. - Budapest, 1988. an. Raposa Mária) szakaszvezető. Tényleges katonaidejét Mosonmagyaróváron töltötte. Az 1942- 1943-as oroszországi frontszolgálatával kapcsolatban nincsenek bővebb adataink. A civil életben Budapesten rendőrnyomozóként dolgozott. Nagy Béláné Jordán Irén zalatárnoki lakos szóbeli közlése. NAGY JÓZSEF (Zalatárnok, 1919. szeptember 5. - Zalaegerszeg, 2012. an. Simon Mária) tartalékos honvéd. Mestersége asztalos, bevonulása idején még nőtlen, zalatárnoki lakos. A keleti frontra a 24. felderítő osztály kötelékével került ki, ahol 1942 őszén mindkét lábszárán és combján kézigránát által súlyosan megsebesült. A hadikórházban több bennrekedt fémszilánkot operáltak ki a testéből, majd felépülését követően leszerelték. Nagy József zalatárnoki lakos
