Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Balogh Margit: A pályakezdés. Pehm József életútja a diákévektől az apátplébánosi kinevezéséig
A pályakezdés 17 Az édesanya a vallás, társadalmi kérdés és költészet tükrében. A lírai hangvételű, világirodalmi és művészettörténeti jártasságról tanúskodó könyv egy év alatt két kiadásban is elfogyott, még évekkel később is kapott gratuláló sorokat.26 Régóta érlelődő művet adott közre. 1909 februárjában a szombathelyi premontrei gimnáziumban Erdélyi Iréneusz házi feladatnak a következő tételt adta fel 16 éves tanítványainak: A gyermekének örülő és a gyermeke miatt kesergő anya. Pehm akkor hat oldalon dolgozta ki a fogalmazást, amire osztályfőnöke jelest adott és így dicsérte: „Érzése igaznak látszik; jól dolgozott.”27 Kispapi éveiben, alig húszévesen már száz oldal fölé bővült a Szent Ágoston Egyesület pályázatára 1912- ben benyújtott munka, amivel 1 aranyat nyert, és bírálója kiadásra érdemesnek tartotta.28 Ekkoriban több világirodalmi minta született az édesanya és papi hivatást választott fia kapcsolatáról, például a Nobel- díjas Grazia Deledda 1920-ban kiadott La madre című regénye. A téma Mindszenty Józsefet is évtizedeken át foglalkoztatta. Hagyatékában a legkülönbözőbb időpontokból találunk egy-egy újabb iratot a mű további érlelődéséről és kibontakozásáról. 1929-ben például az idegen nyelven írt versek fordításában segédkezett neki Székely László, a Zalamegyei Újság költészetben is jártas pap-szerkesztője, aki fordítás helyett inkább a magyar költészet remekeire hívta fel a figyelmét.29 A harmadik kiadás első kötete 1940-ben, második kötete 1942-ben jelent meg, egyenként majd’ ötszáz, illetve hatszáz oldal feletti, az első két kiadást jóval meghaladó terjedelemben. Lényegében csak címükben azonos, de tartalmukban önálló művekről van szó. „Pehm prelátus könyve fölé valami idillikus, tiszta, falusi csend borul, kis kertek édes illatával, békés harangszó, virágos rétek színes látomásával” - méltatta az 1940-es kiadást egyik recenzense.30 Pehm keresztény emberhez illően vallotta, hogy a nemzet és a társadalom egészséges fejlődése a családon áll vagy bukik, ezért erős, szilárd, egészséges családokra van szükség. A család központja, erkölcsi alapja pedig az édesanya személyisége. Az anya személyét saját édesanyjáról mintázta és állította követendő példának a világháború viharában. Az édesanya elválaszthatatlan Pehm/Mindszenty József személyétől. Őrzi, amíg szoknyája mellett cseperedik, vigyáz reá, amíg kisdiák és szeminarista. Amíg fia tanul, tizenkét éven át minden hónapban Szombathelyre utazik, lovas kocsival, vonattal, télen-nyáron, s cipeli a hazaival megtömött hatalmas batyukat. Később is óvja mindenütt, messziről vele van a börtönben és az amerikai követségen. Pehm Józsefnek élete végéig példaképe az édesanyja. Bár túlságosan hasonló természetük miatt gyermekkorában tartott tőle, felnőttként odaadóan tisztelte és becsülte. Számos történet őrizte meg fiúi szeretetét, elfogódottságát, könyveiből is ez az anya-fiú kapcsolat sugárzik. Egyik méltatója szerint a könyv témája és stílusa a szerző személyiségének rejtett énjéről árulkodik: hogy ez a kifelé csupa erőember belül csupa szív. „Mégpedig nagyon meleg, szeretni nagyon tudó szív.”31 A fiatal kispap helyett már az ezüstmisés pap tapasztalata vezette a leginkább társadalmi-szociális tartalommal gazdagított harmadik kiadást. A szerzőt szemmel láthatóan nem kisebb vágy fütötte, mint hogy teljeset és felülmúlhatatlant alkosson, nem egy akármilyen könyvvel gazdagítsa az anyairodalmat, hanem ő írja meg „a könyvet” az édesanyáról. Az első kötet (1940) filmszerűen pergeti le egy anya életét, a második kötet (1942) az anyaszerepek értékelésével próbálkozott. Az ifjú Pehmből megmaradt a romantikus és érzelmes előadás, miközben igen módszeresen tárta fel és elemezte tematikusán csoportosított mondanivalóját. Nyelve zamatos, érződik rajta a zalai talajban eredő lelki gyökérzet. Az elemzőbb megközelítés ellenére is maradtak azonban kifogások: kritikusai azt vetették szemére, hogy idealizálja az édesanyát, egyáltalán nem mutatja be a rossz anyát.32 A három kiadást megélt könyv önkéntelenül felveti a kérdést: egy fiatalsága teljében lévő férfi vajon miért ír visszatérően az édesanyjáról, miért emeli piedesztálra, miért magasztosítja már-már szakrális példává. A szülő iránti szeretet erény, de itt talán a Nőről is szó van. Szűz Mária és az édesanya: e két nő az, akit felszentelt pap nyíltan szerethet, és különleges tisztelettel övezhet (imádni csak Istent szabad). Az ifjú Pehm a másik nem iránti kielégíthetetlen (talán ki is mondhatatlan?) vágyát nem elfojtotta, hiszen az elfojtás beteges kényszereket okoz, hanem átlényegítette, magasabb síkra emelte: az édesanyja iránti szeretetre. S e vágyat legyőzte, mintegy kiírta 26 EPL Mindszenty magánlevéltár, 20. doboz, levelezőlapok gyűjteménye külön borítékban. - A kötetek elemzését lásd MÉSZÁROS 2002, 30-51. 27 PEHM 1940, 6. (A szemináriumi dolgozat eredeti címe: Az édesanya vallási, költészeti és szociológiai vonatkozásokban.) 28DOBRI 1995,275. 29 EPL Mindszenty magánlevéltár, 23. doboz, „Az édesanya” feliratú dosszé, Székely László levele Pehm Józsefhez. Szombathely, 1929. november 28. 30 Schnattner Sigfrid (O.S.B.): Péhm József: Az édesanya. Nemzeti Újság, 1940. augusztus 11. 15. old. 31 Antall József államtitkár: Áz új hercegprímás arcképe. Az acélember. Új Ember (I. évf.) 8. sz., 1945. szeptember 30. Címoldal. 32 Dunántúli Szemle, IX. évf. 1942. 1-2. sz. 80. old.
