Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Bekő Tamás: Zalatárnokiak a Donnál, 1942–1943
Zalatárnokiak a Donnál, 1942-1943 169 géppuskás mesterlövész a Don partjáról.39 Nemes és hazafias cselekedet volt az is, hogy az otthoni honleányok és leventék, rokoni és vérségi köteléktől függetlenül, gyakran írtak a frontra más tárnoki honvédeknek is. Tudták és érezték, hogy minden hazai bíztató szóra szükség van Oroszországban. A lelki táplálék azonban mit sem ért a test táplálása nélkül. A szegényes és rendszertelen kincstári étel szinte mindig kevésnek bizonyult a katonagyomornak. Nem úgy, mint a jó hazai koszt. A füstölt kolbászt, szalonnát, kalácsot, süteményt és egyéb élvezeti cikket - esetenként pálinkát és cigarettát - tartalmazó, otthonról érkező csomagok mindig nagy népszerűségnek örvendtek a honvédek körében. Ez utóbbiak közül különösen a dohányra volt a legnagyobb szükségük. Az akkori kor társadalmi szokásainak szerves része volt, hogy a felnőtt lakosság, különösen a férfiak túlnyomó része dohányzott. Ezt a szenvedélyt a háborúval járó állandó idegi feszültség, a folytonos fizikai igénybevétel és harckészültség, valamint a gyakori halálfélelem csak felerősítette. Szinte nem volt levél, vagy tábori lap, amelyben a dohányos katona ki nem tért volna a csomagok tartalmára és azon belül is szenvedélyének tárgyára. „Kedves szeretett feleség! Ma kaptam meg a július 9-én feladott csomagodat. Hálásan köszönöm a kedvességedet. Teljesen épen és élvezhető állapotban érkezett meg. Nagyon megörültem a ciginek is, a sütemény is teljesen friss volt. Itt most arra kérlek, a következő csomagban is küldjél cigit, Leventét és Szimfóniát. Ez itt az arany most. Naponta 10-12 szál cigarettát szívok el, még van pár száz db Honvédem. Itt mindenki ezt szívja, kicsit erős, de így kevesebb kell. ” - írja Sipos Imre őrmester.40 Egy másik katona - Tóth Ferenc ellátós honvéd — pedig olyan erős dohányos volt, hogy levelében arra kérte feleségét, a következő csomagban ne ételt és italt küldjön, hanem kizárólag csak cigarettát. Igaz ugyan, hogy egy csomagba 1 kg élelmiszer fér, de mi az 1 kg dohányhoz képest.41 Az otthoniak közül a zalatárnoki plébános - Horváth István42 - is végig figyelemmel kísérte a Donnál harcoló híveinek sorsát, és szívügyének tekintette, hogy ezek a férfiak minden tiszteletet megérdemeljenek. Szeptember elején közel száz főből álló zarándoklatot szervezett Búcsúszentlászlóra, ahol a hívek közösen imádkoztak és könyörögtek a világbékéért, a szebb magyar jövőért és a katonáink szerencsés hazatéréséért. Ugyanő járt élen októberben egy, az orosz fronton küzdő honvédek érdekeit képviselő karitatív csoport, a Zalatárnoki Leánykor43 megszervezésében. A Leánykor avatási ünnepségéből — többek között - a következőket vetette papírra: „Az ünnepély záró számában Farkas Sándor esperes mondott apostoli buzgóságtól átitatott lelkes beszédet, ami nagy hatást váltott ki a hívek leikéből. Az ünnepély 102 pengős jövedelmét a katonák téli ruházatának beszerzésére és a Vöröskereszt javára fordították. ”44 Azt, hogy a gyűjtésekből származó meleg ruhákból mennyi került ki valójában a frontra, nem tudni, de tény, hogy a 2. hadsereg alakulatait nem egységesen látták el téli óvócikkekkel és ruházattal. Sajnos e tekintetben éppen az első vonalban harcoló lövészek szenvedték el a legtöbb hiányt a Donnál. „Nagyon jól megy nálunk [otthon], hogy még szüreti mulatság is van. Ha tudnák, mit szenved egy magyar katona Oroszországban, akkor azon a pénzen vennének meleg ruhát és elküldenék nekünk.” — kesergett egyik levelében Varga Jenő 17/III. zászlóaljbeli géppuskás.45 Az eltérő katonai rang és beosztás nem csupán az elhelyezés, hanem a téli felszerelés tekintetében is sokat számított, ezért egy másik katona, Sipos Imre tüzér őrmester leveleiből, már jóval kedvezőbb álla39 Varga István 1942. október 5-én kelt tábori levelezőlapja. 40 Sipos Imre 1942. augusztus 7-én kelt levele. 41 Tóth Ferenc 1942. október 26-án kelt levele. 42 HORVÁTH ISTVÁN (Répcevis 1907. május 16. an. Horváth Mária) 1939— 1947-ig zalatárnoki plébános. Felszentelték 1933. június 25-én. Káplán Csehimindszenten és Iváncon (1933), kórházi lelkész Celldömölkön (1935-1938), káplán Szentgyörgyvölgyben (1938-1939), plébános helyettes Nagyrákoson 1939. februárban, 1939. március 2-a óta zalatárnoki adminisztrátor, majd plébános 1947 decemberig. Utána 1947-től fogva plébános Vasasszonyfán. TAKÁCS 1997, 183-184. 43 „A Leányegylet Horváth István plébános alatt kiválóan működött, és az egész környéken a legnépesebb volt. Gyűléseiket kéthetenként tartották. Részt vettek mindenkor a kerületi leánynapokon és mindig feltűnő szépen szerepeltek. Színdarabjaikkal a templom felszereléseit is gyarapították. Vezetőjük Kovács Margit tanítónő, aki a gyűjtések mellett főzőtanfolyamot is tartott nekik.” TAKÁCS 1997, 222. A Leányegylet működésével kapcsolatban a következő cikk jelent meg a helyi sajtóban: „Már korábban megindult Szentkozmadombján a harctéren küzdő katonák szeretetcsomag akciója, amikor az iskolás gyermekek összegyűjtötte, cukor, dió, méz valamint liszt felhasználásával Hermán Valéria tanítónő és Hermán Nelli vezetésével szeretetcsomagokat készítettek a katonák részére. Mindegyik csomagban az édesség mellé az iskolás gyermekek egy-egy szeretetteljes megemlékezése került a sebesült katonáknak. A szentkozmadombi lányok mellett nem maradtak le a zalatárnoki lányok sem. Napokon keresztül tartó gyűlésüknek megvolt az eredménye. A hívek áldozatkészségéből annyi cukor, liszt, méz és zsír gyűlt össze, hogy belőle Kovács Margit igazgató-tanítónő, leánykori vezető irányítása mellett a Leánykor tagjai két nagy láda édességetjuttattak el a zalaegerszegi hadikórház sebesültjei részére. A hazafias tett önmagát dicséri. " ZALAMEGYE 1943 I. 44 Zalatárnoki Plébánia Levéltára. Horváth István plébános feljegyzése. 45 Varga Jenő 1942. október 27-én kelt tábori levelezőlapja.
