Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Farkas Tamás: A zalaegerszegi vasút jelentősége működésének első évtizedeiben, 1890–1914
148 Farkas Tamás csak a zalai vasutakra kérte és kapta meg a cég. A Pozsony és Szombathely közti vonal építését éppen hogy elkezdték, és a még nem létező vasúttal lehetetlennek tartották az egyesülést a megye vezetői. A közgyűlés azt javasolta, hogy először alakítsák meg a zalai vasutakat tömörítő társaságot, amely majd eldönti, hogy akar-e egyesülni a dunántúlival. A zalai vasutak részvénytársaságának igazgatótanácsában viszont három helyet igényelt a megye egy korábbi határozatának megfelelően. Ezen felül Zalaegerszeget is külön egy hely illette volna meg. A megyegyűlés végül Svastits Benő főispánt kérte fel az alakuló ülésen való megjelenésre, mellé pedig Csertán Károly alispánt és báró Putheány Géza nagybirtokost delegálták. Az államvasutak igazgatósága Kisfalud-Szentiván helyett Zalaegerszeget jelölte ki a teherszállítmányok szortírozási helyéül. Ezzel felgyorsították a Szentiván és Egerszeg közötti közlekedést. Ráadásul úgy tűnt, hogy nem alaptalan a város méltatlankodása a kicsi állomás miatt, ugyanis a tavaszi jó idő beálltával az igazgatóság elrendelte a földszinti iroda, a várótermek és a raktárak megnagyobbítását.4 A vasútátadás évének utolsó hónapja sem telt eseménytelenül. Kovács Károly polgármester december 17-én a vasútnak a megnyitás óta kitűnt hiányosságait felsoroló emlékiratot adott át Baross Gábornak, melyet a „Zalamegye" 1890. évi utolsó előtti számában teljes terjedelmében közölt. A sort a pályaudvar méretével kapcsolatos észrevételek nyitották. A szűk rakodóhelyek, a kevés vágány és a kicsi állomásterület akadályozták az áruforgalmat. Ráadásul az államvasutak által a boba-sümegi és a zalai hév díjszabásaiból összeállított tarifa magasabb volt, mint a déli vasúté, így a beérkező áruk felét Szentivánra irányították. A tűzveszélyes áruk raktározásához sem rendelkeztek területtel. így az évi 70 kocsirakomány kőolaj szállítási díjától is elestek, mivel azt szintén Szentivánon tárolták, és onnan szekéren fuvarozták be a városba. A szállítása ugyanis a viszonylag kis mennyiség miatt így olcsóbb volt, mint vasúton. Ugyanez történt a sóval és mésszel is. A kiküldött kocsik természetesen nem üresen mentek ki, csökkentve ezzel az egerszegi állomás árufeladását. Hetivásárok alkalmával pedig a szűk váróteremből a tömeg kiszorította az „intelligenciát”, akik kénytelenek voltak a szabadban várakozni. A problémákra a polgármester megoldási javaslatot is nyújtott. Mindenekelőtt kötelékbe kívánt kerülni Budapest minden állomásával, Béccsel, Győrrel és Szombathellyel minden árura, Salgótarjánnal kőszénre, Máramarosszigettel sóra, Fiumével és Trieszttel kőolajra és déligyümölcsre. A kötelékbe kerülés azt jelentette, hogy egységes és mérsékelt díjtételek alapján közvetlenül számolhatott volna el a felsorolt állomásokkal. Az állomás kibővítése mellett a kis- faludi fűtőház áthozatalát is szerették volna elérni az egerszegiek. Véleményük szerint ugyanis az ott nem tudta ellátni a feladatát, ráadásul kényelmetlen és költséges volt. A polgármester az üzletkezelőség központjának is ajánlotta városát. Szerinte erre több okból is alkalmas volt. Mint rendezett tanácsú város, nagy és erős kereskedelemmel bíró vidék központja, tehetős kereskedők székhelye, akik nagy forgalmat biztosítanak. Utolsó érvként pedig azt hozta fel, hogy városa a Duna jobb partján létesített leghosszabb helyi érdekű vasút középpontjában fekszik.5 A miniszter természetesen megígérte a város érdekeinek támogatását és a bajok orvoslását Kovács Károlynak. Az 1890. év szilveszterén tartott városi képviselőtestületi gyűlésen is a vasút volt a fő téma. A polgármester ekkor számolt be budapesti útjának eredményeiről. A december 16-i alakuló közgyűlésen az alapszabályoknak már a címe sem volt elfogadható a zalai küldöttek számára. Ez ugyanis a Dunántúli HÉV Rt.-ről szólt, és nem a zalairól. Az alapszabályok megalkotásának rendje sem tetszett „Zala vármegye tekintetes kiküldötteinek ”, akik,, hathatós befolyásánál fogva ezen alakuló közgyűlés meghiúsult illetőleg elnapoltatott”. A Localbahn Aktien Gesellschaft nem akart igazgatósági tagságot adni Zalaegerszegnek, csupán felügyelő bizottsági helyre számíthattak. A megye viszont hajlandó volt négy helyének egyikét a székvárosnak átadni. A képviselők utasították a polgármestert, hogy a tervezett fúziót minden lehetséges eszközzel akadályozza meg és zalai részvénytársaság megalakítását követelje. A zalai Rt. igazgatótanácsában legalább egy helyre igényt tartottak a „roppant áldozat” meghozataláért cserében. Az új alakuló közgyűlést egyenesen a miniszterrel szerették volna Zalaegerszegre kitűzetni. A város képviseletével továbbra is a polgármestert bízták meg és kiutalták számára a felmerült költségeket a város pénztárából.6 1891. január 16-ra tűzték ki a Türjéről Zalaszent- grótra vezető szárnyvonal közigazgatási bejárását. 4 Zalamegye, IX. évfolyam 50. szám 1890. december 14. 5 Zalamegye, IX. évfolyam 51. szám 1890. december 21. 6 ZML V. 1606. 1890. december 31.
