Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Bilkei Irén: Egy hivatalvállaló köznemes família a későközépkori Zalában, a Háshágyiak
142 Bilkei Irén ezután felégették Alsólendva mezőváros egy részét.82 Katalin asszony ezután is aktív szereplője volt a zalai birtokügyeknek, 1545-ben például leánynegyede kiadását kérte testvéreitől az ősi családi birtokokból.83 1547-ben egy oklevélben már néhaiként szerepelt.84 Dénesnek és a Katalinnak a fentebb elmondottak szerint négy fia és egy lánya volt. A fiúk: Gábor, Ferenc, Balázs, Imre az évszázad negyvenes-ötvenes éveiben állandó szereplői voltak a hatalmaskodási okleveleknek. Zala megyében betöltött szerepük (hivatalvállalás, szervitorság stb.) vizsgálata már egy következő tanulmány feladata lesz. Még egy hivatalviselő Háshágyiról, a szlavóniai ítélőmester Imre fiáról: Ferencről kell szólni. Az ő hivatali pályája is Nádasdy Tamáshoz kapcsolódik. M int elődei közül többen, ő is a bécsi egyetem hallgatója volt, 1535-ben egyházi tisztségét „abbas’’-ként jelölte az egyetem anyakönyve.85 Valószínűleg tanulmányai is közrejátszottak abban, hogy Nádasdy javaslatára Habsburg Ferdinánd király 1535. december 31-én neki adományozta a zalavári apátság commendatori-i, azaz: világi kormányzói tisztét az ezzel járó jogokkal és javadalmakkal együtt.86 Néhány commendator- ként kiadott oklevelét ismerjük 1538 és 1541 között.87 Valószínű, hogy az apátsággal ténylegesen ekkor is Nádasdy rendelkezett, 1542-ben már arról tudósít egy oklevél, hogy a nagyúr visszavette Háshágyi Dénes özvegyétől és annak Ferenc nevű fiától (nem azonos a commendator-va\) az apátságot.88 Ferencről még szólnak későbbi oklevelek: 1542-ben saját unoka- testvéreit panaszolta be, mert hatalmaskodtak az ő söjtöri birtokán.89 Összegzésül a következőket állapíthatjuk meg. Megvizsgáltuk Zala megye egyik jelentős hivatalviselő famíliája négy nemzedékének nevezetes tagjait90 a család 15. századi felemelkedésével kezdődően, akinél a forrásadottságok ezt lehetővé tették. A köznemesi családok számára adódó karrierlehetőségek mindegyikére találunk példát a Háshágyiaknál, akik megyéjük társadalmának mindig hathatós szereplői voltak. A hivatalvállalás szokásosan a hiteleshelyi eljárásokhoz szükséges királyi, nádori emberi megbízatással kezdődött, folytatódott az alispánsággal, majd eljutott az ítélőmesteri tisztséghez. Érdekes, hogy szolgabíróságról nem szólnak a családtagokra vonatkozó források. A családot Dénes emelte ki az átlagos köznemesek közül a hivatalvállalók közé, maga is alispán volt 1438-39-ben. Megjegyzendő, hogy rokona: Mihály, Pál fia is hivatalviselő volt, alispán és várnagy. Mindketten főúri dominusuk szolgálatában lettek megyei tisztségviselők, Dénes a Szécsiek, Mihály a Gersei Pethők familiárisa volt. A familiaritás néha öröklődött, Dénes fiai közül Imre és Mihály, illetve ez utóbbinak János nevű fia91 is a Szécsiek szolgálatában állt, míg László az Alsólendvai Bánffy családéban. Dénes két fiát: Imrét és Mihályt is a bécsi egyetemre küldte tanulni, de az igazi karrier István fiának jutott, akiből országbírói ítélőmester lett. Egyetemi tanulmányok az ő esetében is biztosan feltételezhetők, még ha nincs is róla konkrét adat. Mind ő, mind pedig unokaöccse: Imre, a szlavóniai ítélőmester a megyei szolgálaton túl országos hivatalig jutott. A család tisztában volt a tanulás jelentőségével, mert minden nemzedékében találhatók egyetemjárók. A 16. században a család a familiárisi szolgálattal összefonódó hivatalviseléssel gyarapította tovább a vagyonát és társadalmi megbecsülését. Imre testvére: Dénes új főúri dominus szolgálatában Kanizsai, majd Nádasdy szervitorként teljesítette ki a család Zala megyében elfoglalt helyét. Az ő esetében a familiárisi szolgálat összefonódott néhány megyei tisztséggel: esküdt volt a bírósági közgyűlésen, illetve tekintélyes köznemesként országgyűléseken képviselte megyéje nemességét. A jelenség nem egyedi, a korszak főurai igyekeztek vezető szervitoraikat vármegyei tisztségekhez juttatni, vagy egyéb módon befolyást szerezni az adott megyében. A későközépkori-koraújkori Nyugat-Dunántúlon a felemelkedés egyik záloga volt a Kanizsai, majd a Nádasdy család szolgálatában álló familiaritás. Erre számtalan példát hozhatunk fel Zala, Vas és Sopron megyék köznemesi családaiból: 82 BILKEI 2002, 31. nr. 223. 83 BILKEI 2008, 16. nr. 357. 84 BILKEI 2008, 77. nr. 483. 85 KISSNÉ 2004, 55. nr. 57. 86 FÜSSY 1902, 120-121. Oklevéltár nr. 92. 87 Uo. 121.-BILKEI 1999, 85. nr. 143. 88 FÜSSY 1902, 122. Oklevéltár nr. 96. 89 BILKEI 1999, 32-33. nr. 226. 90 A mellékelt leszármazási táblát a továbbiakban esetlegesen előkerülő adatok még részleteiben pontosíthatják. A nevek mellett szereplő évszámok az általam ismert első és utolsó előfordulás dátumai. 91 MNLOL DF 262 553.
