Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Hováth László: Római bronzserpenyő a Murából, Tótszerdahelyen (Zala megye)
Római bronzserpenyő a Murából, Tótszerdahelyen (Zala megye) 123 sosbot és a peremhez közel egy-egy beütött pontdísz, a félholdon pedig pont-körös dísz van. A mesterjegye tri nomina formában (TPA, vagy TPM?) egy „tabula amata" keretben foglal helyet közvetlenül az egyik toboz mellett. Gyártási helye valószínűleg Campania (Capua), ideje pedig Kr. u. 0/9-35/40.38 Különlegesebb díszítés van egy ládi (Szlovákia) hamvasztásos sírból felszínre került félholdas kivágású serpenyőnyélnek (4. kép 7), melyet egyszerű thyrsosbot, a korongot pedig körben egyenként be- ütögetett kettős horoggal rendelkező pontok díszítenek. A sírt a T. Kölnik Blb fázisába (Kr. u. 25/30— 50) sorolták.39 Pompeiből került elő egy kerek kivágású korongos serpenyő (4. kép 8), amin a thyrsosboton kívül a korongon a növényi mintákat helyettesítő nyolc poncolt pontból álló dísz van, s ez az egyedüli ilyen példány a Vezúv melletti városból. A korongon lévő kivágást gyöngysoros borda veszi körül.40 A korong melletti mesterjegy: CN(aei)-C[e?...]ANTH(i), talán Cn. C(le?)anthus-nak oldható fel, s keltezését a késő Tiberius korra (Kr. u. 25/30-35/40) teszik.41 A már korábban említett Cn. Trebellius Romanus egyik serpenyője (4. kép 9) minden valószínűség szerint pannoniai lelőhelyü. Félhold kivágású korongján beütögetett körök sorakoznak, a nyél hossztengelyében thyrsosbottal. A serpenyő díszítésével kapcsolatos félreértéseket a 26-os lábjegyzetben vázoljuk. Mindenesetre e névvel jelzett műhely működését a Kr. u. 10/15-35/45 időszakra keltezik.42 Meg kell még említenünk egy szépen díszített serpenyőt, melyet a Saön folyó Ormes-Boyer-i gázlójánál találtak. A félhold kivágású serpenyő nyelén szépen kidolgozott szalagokkal is ellátott thyrsosbot van, korongján nyolc, és a megmaradt félholdon további négy pont-körös díszek láthatók, a korongot gyöngysoros borda övezi. A serpenyőt a Kr. u. 1. századra keltezték.43 A fenti példákból, melyek legtöbbjét vázlatosan a 4. képen gyűjtöttük egy sorba, világosan kiderül, hogy nemcsak a serpenyők formája volt változatos az 1. század római bronziparában, hanem időben egymással párhuzamosan gazdag, sokszínű díszítőelemeket is felhasználtak. A tótszerdahelyi serpenyő a 4. kép 1-4 példánnyal mutat nagyon közeli rokonságot. Összefoglalva megállapítható - a fenti adatok alapján -, hogy a tótszerdahelyi gondosan kidolgozott serpenyőt a legnagyobb valószínűség szerint Dél-Itá- liában, Campaniában készítették a Kr. u. 0/10-35/40 közötti időben. Az analógiaként említett kétsoros babérlevél-koszorús és thyrsosbottal díszített serpenyők feltételezhetően talán egy műhely termékei lehetnek, amelyek elsősorban félholdas kivágású típusúak voltak. Felmerülhet a gyártó mester neveként: R Cipius Princeps. Serpenyőnket hosszú ideig használhatták, amit a rajta lévő javítás is bizonyít, ennek ellenére kopásnyomok nem látszanak a felületén. Véleményem szerint a gyártási idő után több évtizednek kellett eltelni ahhoz, hogy a serpenyő a Mura vizébe kerüljön. Általában a bronzedény „kihordási ideje” hosszú, sokszor egy-két generációt is kiszolgál.44 A vízbe kerülésnek két oka lehet: akaratlagos vagy véletlenszerű. Az előző esetben fogadalmi áldozatról beszélhetünk, míg a másiknál a Mura folyami útként való használata során ejthették a vízbe a serpenyőt. Sajnos ezt nem lehet eldönteni a leletkörülmények pontos ismerete nélkül. Ennek ellenére mindenképpen fontos adatokkal szolgál a korai kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozóan ez a szépen díszített és nálunk ritkán előforduló serpenyő.45 38 PETROVSZKY 1993, 50, 342 SG. 10. 39 KRASKOVSKÁ 1978, 9-10, 25, Fig. 1, 5. 40TASS1NARI 1993, 115, G 3100, Nr. 7143. 41 PETROVSZKY 1993, 151,255, C.34.02. 42 PETROVSZKY 1993, 169, T.08, Taf. 42. 43 TASSINARI 1984, 72, Pl. 33, Nr. 93. 44 HORVÁTH 1981, 78. 45 Ezúton is köszönetemet fejezem ki Márton Andrásnak, aki a témához kapcsolódó szakirodalom jó részét Franciaországból számomra hozzáférhetővé tette, valamint Hohl Zoltánnak (Nagykanizsa, Thúry György Múzeum), aki a képek technikai szerkesztésében nyújtott segítséget.
