Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Hováth László: Római bronzserpenyő a Murából, Tótszerdahelyen (Zala megye)
122 Horváth László A tótszerdahelyi serpenyő értékeléséhez, keltezéséhez néhány hasonló díszítésű darabot részletesebben is meg kell említeni. Először is a nagyon hasonló, szinte azonos babérlevél-koszorús példányokat emlitem meg, azt követően az egyéb levélkoszorús darabokat, majd néhány példán keresztül szót ejtenék a korongokon található pont-, körös díszítésű serpenyőkről is.26 A fontosabb analóg serpenyőnyelek vázlatos rajzát a feltételezett gyártási idejükkel együtt a 4. képen mutatjuk be, illusztrálva azt, hogy a tótszerdahelyi serpenyőnk gyártása milyen idősávba eshet. A Pompeiben előkerült serpenyők között csak egy, a tótszerdahelyin látható koszorúhoz nagyon hasonló kétsoros babérlevél-koszorús példány található (4. kép 1), mely félholdas kivágású, a félholdon sugaras díszű („Haspelmuster”) és a megszokott thyrsosbot helyett tolldíszes.27 Ez a tolldísz a hattyúfej-kengyeles formával Radnóti Aladár szerint régebbi eredetű, mint a thyrsosbot díszítés.28 Az, hogy Pompeiben csupán egyetlen egy levélkoszorús példány került napvilágra, annak magyarázata talán az, hogy a Vezúv kitörésekor (Kr. u. 79.) már ez a nagyon korai gyártmány csak elvétve lehetett használatban. Serpenyőnk egyik legjobb analógiája egy ugyancsak félholdas kivágású nyéltöredék (4. kép 2), mely 1880-ban került vétel útján a Musée des Antiquités Nationales gyűjteményébe.29 A thyrsosbot díszes nyél korongján a kétsoros babérlevél koszorú ugyanolyan, mint a tótszerdahelyié és nagyon lényeges emellett, hogy megőrizte a mesterjegyet is (P-CIPIUS PRIN- CEPS). Pontos lelőhelyét nem tudják, de valószínűleg Itáliában találták. Ennek a mesternek csak ez az egy gyártmánya ismert, s Richard Petrovszky campaniai (Capua) műhelyre és kb. Kr. u. 20/25-30/35 közötti gyártási időre gondolt.30 A Pustaminből (Németország) előkerült ugyancsak félholdas kivágású nyél korongján a legyező, vagy más néven sugaras mintán („Haspelmuster”) kívül a mi kétsoros babérlevél-koszorús díszítésünk köszön vissza (4. kép i).31 Hans Jürgen Eggers tévesen a B2 időszakra keltezte a serpenyőt, amit Richard Petrovszky korrigált, s szerinte ez a szépen díszített darab a felosztásában az ún. II. edénygeneráció 2. fázisába (Kr. u. 0/9-35/40) tartozik.32 Pannónia régészeti kézikönyvében szerepel egy félholdas kivágású, a korongon sugaras és kétsoros levélkoszorú dísszel ellátott serpenyőnyél (4. kép 4), az ezzel kapcsolatos megjegyzésünk a lábjegyzetben olvasható.33 A következőkben említett leletek csak részben mutatnak hasonlóságot a serpenyőnkkel, a levélkoszorúk már kissé mások, vagy helyettük néha beütögetett pont- vagy körös minták sorakoznak körbe: Egy hagenowi (Németország) csontvázas sírból került felszínre egy gondosan kidolgozott serpenyő (4. kép 5), melynek félholdas kivágású korongját Heinrich Widers szerint babérlevél koszorú díszíti,34 a mesterjegye alapján Ti(?) Robilius Sitius (Situs/ Sita?) készítette Campan iában a késő Augustus/kora Tiberius korában (kb. Kr. u. 10/15—30/35).35 A nyél közepén keresztalakú és a korong szélén pont-körös díszek vannak még. A Halternből (Németország) való serpenyőn hagymaformájú levelekből álló koszorús dísz van a félholdas ki vágású korongon, a nyélen pedig szalagokkal díszített thyrsosbot látható.36 Ennél a típusnál (Petrovszky IV, l=Eggers 137) ez a legkorábbra, a Kr. u. első évtizedre datálható itáliai darab az Urbánus Epidi mesterjegye alapján.37 Xanten (Németország) a lelőhelye annak a fél holdas kivágású serpenyőnek (4. kép 6), melynek korongján levelek sorakoznak, a nyélen pedig szalagos thyr26 A tervem az volt, hogy egy táblába szerkesztve összegyűjtöm serpenyőnk analógiáinak rajzát, mellette grafikonon ábrázolva a hasonlók feltételezett gyártási idejét (hasonlóan BRESCAK 1982, SÍ. 1. képéhez). Ezt csak részben tudtam megvalósítani a 4. képen, mivel több esetben a tárgyakról csupán rossz minőségű fotó, vagy rajz állt rendelkezésre és néha még a leírások sem voltak egyértelműek, ellentmondóak voltak. így például Cn. Trebellius Romanus feltehetően Pannóniában előkerült gyártmányán Radnóti Aladár szerint „...itt a korongon szívalakú levelek helyett bemélyített köröket látunk (XIX. t. 2)”(RADNÓTI 1938, 37.), ugyanakkor erről a serpenyőről más helyen úgy írnak - valószínűleg elértés miatt-mint a korongon szívalakú levelekkel és thyrsosbottal is díszített példányról (BOLLA 1992,28, III. App. Nr. 7; Fig. 13.). Mindkét helyen a fotón nem látszik tisztán a díszítés, ezért a rajzvázlatot használtuk fel, mint a leghitelesebbnek vélt információt (RADNÓTI 1938, 3. t. 11.) (4. kép 9). Egy másik esetben a közölt rajzról nem lehetett megtudni a pontos lelőhelyet és forrást (SZABÓ 1990b, 142, 8. á. 1.). A fentiek ellenére úgy érzem, hogy a 4. kép világosan illusztrálja a tótszerdahelyi serpenyő helyzetét a többi példánnyal összehasonlítva. 27TASSINARI 1993, 103, No. 12467. 28 RADNÓTI 1938, 17, 2. t. 4; 18, 4-4a. 29TASSINARI 1975, 18,Nr.4; 27; Pl. 2,4. 30 PETROVSZKY 1993, 150, C. 23. 31 EGGERS 1951, 12. t. 137. 32 PETROVSZKY 1993, 50. 33 Lásd a 26-os lábjegyzetet: SZABÓ 1990b, 142, 8. á. 1. 34WILLERS 1907, 77, Nr. 118. 35 PETROVSZKY 1993, 164, 292, Taf. 24, R.04.03. 36 WILLERS 1907, 76, Taf. 6, 6. 37 PETROVSZKY 1993, 49, 169 U. 01.01.
