Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Hováth László: Római bronzserpenyő a Murából, Tótszerdahelyen (Zala megye)
Római bronzserpenyő a Murából, Tótszerdahelyen (Zala megye) 121 Nagyon szemléletesen mutatja a különböző típusok részbeni egyidejű gyártását, s a típusok egymáshoz viszonyított arányát, ha megnézzük például a 79-ben a Vezúv lávája által elöntött Pompei serpenyő-anyagát: a hattyúfej-kengyeles különböző variánsaiból összesen 24, a félholdas kivágásúból 58, a kerek kivágásúból pedig 53 db-ot sikerült összegyűjteni.15 A tótszerdahelyi serpenyő nyelének díszítéseit egyenként vizsgálva az alábbi következtetésekre juthatunk: Thyrsosbot: a hattyúfej-kengyeles nyelű serpenyőktől elkezdve a kerek kivágású korongos típusokig gyakran díszítették a nyeleket thyrsosbottal. Ezeket a díszeket a hossztengelyben helyezték el; van közöttük gondosan kidolgozott, szalagokkal is ellátott thyrsosbot,16 de a legtöbb a teljesen leegyszerűsített forma. A gyakoriságára jó példát ugyancsak Pompei ad, ahonnét az összes előkerült 135 serpenyő közül 25-nél fordul elő thyrsosbot díszítés a nyélen, vagyis az egész 18,5%-ánál.17 A tótszerdahelyi thyrsosbot dísz az egyszerűbbek között a kidolgozottabbak közé tartozik, a végén lévő két fenyőtoboz pikkejeit is igyekeztek ábrázolni. Annak a tobozok melletti két-két beütött pontnak inkább díszítés lehetett a funkciója, mint valamilyen mester/mühely jelzése. Néhány serpenyő nyelének felső felületén találkozhatunk hasonló kiegészítő poncolt pont-, pontkörös-, vagy kör-dísszel a középen végigfutó bordák, tolldísz, vagy thyrsosbot mellett,18 s ami nagyon lényeges, hogy három példány hattyúfej-kengyeles, vagyis a korábbi típushoz tartoznak és csak egy kerek kivágású korongos nyélen fordul ez elő. Némelyiknél a szalagdíszt imitáló két kis ív végén helyezkedik el a poncolt pont;19 véleményem szerint a szalagdíszt néha már elhagyták, s csak a pont maradt meg díszítő elemként. Mindegyik mesterjegyes serpenyő, ezek alapján nagyjából a Kr. u. első három évtizedre keltezhető a gyártásuk. Más a helyzet a tótszerdahelyi serpenyő alsó felén lévő poncolt ponttal: ennek nem lehetett díszítő funkciója, mert nem lett volna ott értelme. Inkább a műhelyen belüli jelzésre, vagy minőségjelzésre lehetne gondolni ezzel kapcsolatban, mivel a beütés egyidősnek tűnik a gyártási idővel, tehát a tulajdonosjelzés nem jöhet itt szóba. A sokszor ivásra is használt serpenyőkön gyakran előforduló thyrsosbot ábrázolást többen Dionysos attribútumaként magyarázzák.20 Gyöngysoros- és kötélminta: a gyakran és általánosan használt díszítőelemek közé tartoznak, melyek a nyél szélein és a korong koncentrikus bordáin találhatók. Radnóti Aladár a félholdas kivágásúaknál említi, hogy „Cipius Pamphilus serpenyőjén találkozunk először a Pannóniában talált serpenyők között a kötél mintával. A csavart kötéldísz a legkorábbi serpenyőkön ismeretlen ugyan, de már a Kr. u. 1. század közepére datált holdas kivágású példányokon megtaláljuk általában ezt a később nagyon elterjedt díszítést.”21 Richard Petrovszky monográfiájában Cipius Pamphilus Cam- paniában dolgozó mester két példányban fennmaradt termékét (Mainz-Kastel és Siscia-Sisak lelőhelyűek) Tiberius korára keltezi (kb. Kr. u. 20-30/35).22 Egy savariai lelőhelyű és NIGER'F bélyegű serpenyőn is előfordul kötélminta, ezzel kapcsolatban jegyzi meg Radnóti Aladár, hogy ez a díszítés a legkorábbi daraboknál ismert, de ennél az általános díszítésnél messzemenő következtetéseket nem szabad levonni. Annyi mondható, hogy az edény formája a dél-itáliai gyártmányokét követi, azonban a bélyegzőn nomina- tívusban szereplő mester (galliai?) mindenesetre az 1. században dolgozhatott.23 Az egyik legkorábbi mester, Cn. Trebellius Romanus egyes gyártmányain is már előfordul a gyöngysoros („Perlschnüren”) minta, serpenyőit a késő Augustus/kora Tiberius korára (kb. Kr. u. 10/15-35/45) keltezik.24 Levélkoszorú', a félhold és a kerek kivágású korongos serpenyők korongján néha körbefutó levéldísz, levelekből álló koszorú van. A serpenyőnkön lévő egyik fontos és markáns díszítőelem ez - a thyrsosboton kívül -, annál is inkább, mert korhatározó is egyben. Heinrich Willerset követve Radnóti Aladár is felhívta a figyelmet arra, hogy nem túl gyakran a legkorábbi félholdas kivágású serpenyők nyélkorongján levéldísz van.25 15 TASSINARI 1993, 54-55. 16 Például WiLLERS 1907, Taf. 6, 6.; TASSINARI 1984, Nr. 91-94, Pl. 32-34.; DEN BOESTERD 1956, Pl. II, 24.; PETROVSZKY 1993, Taf. 17, F.04.01; 23, P.03.01-02, P. 06.01; 28, T. 08.07; 38, SG. 10. 17 TASSINARI 1984, 94 skk. 18 Például KRASKOVSKÁ 1978, Fig. 1., 6.; PETROVSZKY 1993, Taf. 23, P.06.01; 23, P.07.07; 24, R.04.03; 31, Y.38. 19 PETROVSZKY 1993, Taf. 23, P.06.01. 20 Rechta, Michael: Der Römische Import in der Germania libera. Erörterungen am Beispiel von Studien zum Import von Metallgefaßen. 3. p. 5.1.4. fejezet; Internet: http://archeolet.de; 13. Juli 2009 upload. 21 RADNÓTI 1938, 38-39. 22 PETROVSZKY 1993, 149, C. 21; 226, C. 21, 01-02. 23 RADNÓTI 1938,40-41. 24 PETROVSZKY 1993, 169, T.08; Taf. 42. 25 WILLERS 1907, 76, 7. t. 10, 11.; RADNÓTI 1938, 37.
