Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Hováth László: Római bronzserpenyő a Murából, Tótszerdahelyen (Zala megye)
ZALAI MUZEUM 21 2013 119 Horváth László Római bronzserpenyő aMurából, Tótszerdahelyen (Zalamegye) A Nagykanizsa melletti bajcsai homokbányában lévő 16. századi vár feltárásának megtekintésekor, 1995-ben, a homokbányában dolgozó markológép kezelője beszélgetésünk során eldicsekedett azzal, hogy az egyik kavicsbányában egy bronzedényt talált.1 ígéretéhez híven másnap a bronzedényt magához vette és rábeszélésemre azt a nagykanizsai Thúry György Múzeumnak ajándékozta. A római bronzserpenyő néhány évvel korábban Tótszerdahelyen, közvetlenül a határsávot is jelentő Mura mellett, annak árterében létesített kavicsbányában került kotráskor napvilágra. Egyéb leletet nem találtak mellette és a munka jellegéből fakadóan a leletkörülmények megfigyelése is erősen korlátozott volt. A serpenyő a vízzel fedett kotrási terület valamilyen ismeretlen mélységében feküdhetett a felszínre való kerülésekor. A bronzserpenyő közzétételét nemcsak ritka pannóniai előfordulása, hanem unikális díszítése is indokolja. A korongos nyelű bronzserpenyő (trulla)2 a korongon kerek kivágással a nyelével együtt öntött, a meredekebb falú, mély típushoz tartozik (Radnóti 14, Eggers 140, Tassinari G 3100, Petrovszky V, 1 típus), nincs külön talprésze, hanem a serpenyő folyamatosan, meredeken végződik (1-2. kép). A kihajló és vastagabb peremétől lefelé az oldala fokozatosan elvékonyodik, a perem alatti esztergályozott, kettős árokkal közrefogott kis borda magasságában az oldalfal vastagsága még 2 mm, az aljához közel már csak 0,4 mm átlagosan. A serpenyő alja gondosan esztergályozott, vastagabb (3 mm). Nem véletlen, hogy a serpenyő alját meg kellett valamikor javítaniuk: a masszív alját a közvetlenül hozzá csatlakozó sokkal vékonyabb oldalfal nem bírta el, itt egy kb. 75 mm hosszúságú helyen elválhatott, megrepedezhetett az aljhoz közeli rész. A javításhoz, az alj oldalfalhoz való rögzítéséhez egy bronzlemez- szalagot készítettek, amely 0,5 mm vastagságú, 15 mm szélességű és 280 mm hosszúságú volt. Ezt rákalapálták a serpenyő aljára úgy, hogy kívülről az oldalán csak 3,2 mm magasságig fedte le a megrepedt oldalfalat, a bronzszalag szélességének többi részét pedig az esztergályozott aljra hajlították és kalapálták rá. A bronzszalag egymásra futó végeit kilyukasztották, és ebbe a lyukba egy bronzszegecset helyeztek el, melynek végét elhajlították. Belülről és kívülről is a megrepedt részeket még cinezéssel rögzítették egymáshoz (3. kép ld). Belül több helyen megmaradt a felületet borító fehérfém bevonat (5. kép le). Az aránylag hosszú és keskeny nyél szélein végigfutó árok alig látható, csak kissé mélyed be, a nyél felülete a két árkon kívül szinte laposnak mondható. A serpenyő nyele gazdagon díszített, a nyél hossztengelyében egy egyenes thyrsosbot van, két végén a tobozok egykori finom mintázatának nyomaival (3. kép la-b). A tobozokhoz közel, a bot két oldalán a nyél felületébe egy-egy szimmetrikusan elhelyezett kis pontot ütöttek be, míg a nyél alsó oldalán, közel a nyél tövéhez egy nagyobb átmérőjű beütéses pont látható. A nyél végén lévő korong aránylag kicsi, aközepén lévő lyuk azonban hozzá képest nagy. A külső és a belső körív bordája finoman, és a külsőn inkább ferdén bevagdosott díszű (gyöngysoros és kötél-, zsinórminta), míg a közöttük lévő felületet egy kétsoros babérlevelekből álló koszorú finom ábrázolása tölti ki úgy, hogy az egyik oldal tükörképe a másiknak. A serpenyő hosszúsága: 256 mm, szájátmérő: 127 mm, magassága: 78-80 mm, fenékátmérő: 84 mm, a nyélkorong átmérője: 47 mm, 1 A markológép kezelője kérte, hogy a neve maradjon titokban. 2 A serpenyőket a konyhai használat, a főzés mellett evő- és ivókészletként is használhatták: Például vö.: Igl, Roman: Eine römische Silberkasserolle aus Wieselburg an der Erlauf, NÖ, mit Exkursen zu Form und Funktion von römischem Silber- und Bronzegeschirr (Kelle-Sieb, Kasserolle). ArchAustr. 86, 2002, 104—111.; Mustatä, Silvia: Remarks on the use and misuse of latin terms in the study of Roman bronze vessels, ln: (ed. Cälin Cosma) Studies in archaeology and history. An anniversary volume to Professor Nicolae Gudea on his 70* Birthday. Cluj-Napoca, 2011, 233-239.
