Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - T. Bíró Katalin: Későrézkori kőeszközök Nagykanizsa környékéről
Későrézkori kőeszközök Nagykanizsa környékéről 107 A leletanyag tipológiai megoszlása (2. táblázat) A pattintott kőeszközök aránya a teljes leletanyagon belül 43,56% darabszám szerint, ami későrézkori leletanyag lévén meglehetősen magas érték. Térfogat, illetve súly szempontjából ez a teljes anyagnak alig több mint 1%-át jelenti (1,39%). Különlegesen figyelemre méltó a kész és retusált eszközök jelentős aránya, ezzel párhuzamosan a nyersanyagok teljes hiánya, a magkövek és hulladékanyag alacsony száma és aránya. A pattintott kőeszköz ipar kimondottan kedveli a szilánk alapformát: a pengék aránya az egész leletanyagon belül feltűnően alacsony. Ennek megfelel a retusált eszközök alapformája is: a 10 darab kész eszközből 5 szilánk alapformán, négy kés jellegű penge alapformán, egy pedig pengeszerű szilánkon készült. Klasszikus penge alapforma, sőt, klasszikus értelemben vett megmunkálatlan penge az egész leletanyagban nincsen. Ez a jelenség a közismerten “pengés” helyi késő- neolit/korarézkori előzményekhez és a jellegzetesen nagy-pengés alföldi korai és középső rézkori kőiparokhoz képest igen jelentős váltás. Úgy tűnik, az átmenet a dunántúli középső rézkor (Balaton-Lasin- ja) kőiparokban megfogható (pl. Zalavár-Basasziget anyaga),16 de még sok részletvizsgálatra van szükség a pontosításhoz. Hasonlóképpen érdekes a gyakran bifaciális, lapos felszíni retus alkalmazása, amelynek megjelenése a későrézkori leletanyag legjellemzőbb vonása. Ez a retus-típus szórványosan ismert már neolit anyagon is,17 18 de igazán jellemzővé a későrézkorban és a korai bronzkorban válik. A jellemző típusok, amin ez a megmunkálás megjelenik, elsősorban nyílhegyek, de gyakran kisebb-nagyobb trianguláris késeken, kés jellegű kaparókon is megfigyelhetjük. A Nagykanizsa-Billa lelőhelyen előkerült darabok jellemző képviselői ennek a típusnak. A típusmegoszlás a tipizálható eszközökön belül nagyon változatos. Ezen belül feltűnően gyakori lelet a nyílhegy, ami a korábbi periódusokra alig jellemző. Miután a teljes leletanyag nem túl nagy, ennek a ténynek nem tulajdoníthatunk akkora jelentőséget, de minden bizonnyal összefügg az életmód, esetleg a társadalmi viszonyok megváltozásával. A “fegyver” típusú kőeszköz előretörése a “szerszám” típusú kőeszközhöz képest mindenképpen fontos momentum. A leletanyagban talált két csiszolt kőeszköz (5/2, 5/3 kép) általánosan ismert, jellemző típusok. Az 1. objektumban talált trapéz alakú véső (4/1 kép) az egyik legáltalánosabb eszköztípus. Gyenge aszimmetrikus jellege, a fok ferde leütése jellegzetes vonása a Felsőcsatár környéki műhelyekben készült véső-baltáknak (Sé, Velem környéke). A nyersanyag is felsőcsatári típusú zöldpala, annak világos színű változata. A 8. objektumban talált szerpentinit balta töredékes, felújított darab. Ez a fajta szerpentinit nagy mennyiségben fordul elő a dél-, délnyugat-magyarországi lelőhelyeken, így a nagykanizsai Thúry György Múzeum régi anyagában is. Feltehetőleg nem az osztrák szerpentinit lelőhelyekkel kapcsolható össze, hanem egyelőre kevéssé ismert, hazánktól délre levő forrásokból származtatható. A lelőhely jellegzetes darabjai a szerszámkövek: számos őrlőkő, ütőkő, használati nyomokat mutató kavics. Az őrlőkövek között leginkább cipó alakú, ritkábban tál alakú formákat találunk. Talán a legizgalmasabb darabok azok a töredékek, amelyek sötét, gyengén metamorfnak tűnő csillámos homokkőből készültek. Ezek közül néhányon ráfolyt, üvegszerű réteg (?salak) figyelhető meg. Noha a forma nem igazolja egyértelműen, feltehető, hogy ezek a darabok öntőmintákhoz tartozhattak. Egyedi lelet a 10. objektumban előkerült átfúrt, hengeres mészkő rudacska is (5/1 kép). Funkcióját illetően csak találgathatunk - esetleg hangszer része, vagy dísztárgy lehetett. A leletanyag megoszlása nyersanyagtípusok szerint (2/A, 2/B kép) A leletanyag túlnyomó többségét adó nyersanyagféleségek a pattintott kőeszközök esetében a dunántúli radiolarit változatok, míg a szerszámkövek esetében a homokkő és a kvarcit. A nyersanyag típusokat - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - kapcsolati irányt jelző nyersanyag típus csoportokba rendezhetjük (3. táblázat).'* Miután a Nagykanizsa-Billa lelőhely anyaga szinte kizárólag a dunántúli radiolarit / egyéb kategóriákba esik, a lelőhelyen előforduló makroszkóposán elkülöníthető nyersanyagtípusokat külön grafikonon is bemutatom (2. kép A, B). Darabszám szerint a legtöbb a szentgáli radiolarit, ami a dunántúli radiolaritok között kiemelkedő mennyiségben van jelen - ez megint egy olyan jellemző, ami a műhelyektől távolabb eső tipikus telepanyagoknál figyelhető meg. 16 BÍRÓ 1998:XLIX tábla. 17 BÁCSKAY 1976 18 ld. BÍRÓ 1998:7 táblázat.
