Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Solymosi József: Asbóth Sándor amerikai emigrációja és kapcsolata Kossuthtal 1851 és 1860 között
68 Solymosi József lodában veti papírra gondolatait, és ezt a keltezésnél jelzi.29 Az amerikai magyar emigráció történetével foglalkozó kortárs kutató, Várdy Béla Magyarok az Újvilágban címmel 2000-ben magyarul is megjelent munkájában - igaz csak könyvészeti források alapján meggyőzően cáfolja azt a közkeletű vélekedést, hogy Asbóth a Central Park egyedüli tervezője lett volna. Igaz, hogy Asbóth, Kossuthoz írt 1852. július 16-i levelében szó szerint a következőket írta: „Az itteni nagy Park30 iránt Kingsland31 ígéretekkel kecsegtetett ugyan, mindamellett tisztelettel kérem Kormányzó urat, legyen kegyes erre nézve engem neki néhány sorban ajánlani, mert hacsak lehetséges, már csak azért is szeretnék New York-ban maradni, hogy Kormányzó Úr kegyes megbízásaiban mindig lehető pontosan és gyorsan eljárhassak. ”32 Erre reagálva Kossuth, egyik következő leveléhez mellékelve küldött is egy levelet Kingslandhoz, ennek tartalmát azonban nem ismerjük.33 Ez azonban csak azt bizonyítja, hogy volt szó közte és a polgár- mester között erről a munkáról, de semmi többet. Valószínűbb az, hogy Asbóth mérnökként tevékenykedve kapcsolatban állt és több megbízáson együtt dolgozott a híres parkot tervező két mérnökkel Frederick Law Olmsteddel és Calvert Vaux-val. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Central Park tervezésének valamely részfolyamatát ő végezte. Azt egyébként - ugyancsak könyvészeti adatok alapján - Várdy is bizonyítottnak látja, hogy a Washington Heights területének rendezésénél Asbóthnak komoly szerep jutott. Mindennek azonban csak alapos New York-i levéltári kutatásokkal lehetne utánajárni.34 Összességében elmondhatjuk, hogy Asbóth élet- körülményei viszonylag rendezettek voltak, mindig volt hol laknia, és általában munkája is akadt. Ez persze köszönhető volt mérnöki végzettségének és tapasztalatának, amit jól tudott hasznosítani. Számos emigráns küzdött ugyanis a létfenntartás gondjaival, beilleszkedésük a hazaitól gyökeresen eltérő amerikai társadalomba egyáltalán nem volt zökkenőmentes, többeknek nem is sikerült. Asbóth azonban nem tartozott ezek közé. Tévedés azonban azt gondolnunk, és leveleiből is ez látszik, hogy ne jött volna jól neki egy-egy Kossuth által szolgálatai elismeréséül adományozott kisebb összeg. Kossuthtal folytatott levelezésükből tudjuk, hogy 1853 májusában Kossuth kiállított és megküldött Asbóth számára egy bizonyítványt korábbi tevékenységéről, amely mintegy ajánlólevélként szolgálhatott valamely munkavállalásnál. Kossuth külön kérte amerikai megbízottját, hogy nyugodtan vállalja el a Virginiában felajánlott állást, mert új megbízásai nemigen lesznek, ha mégis, „Akárhol lesz alezredes úr, meglelem én mikor kell, és meg a haza. ” — zárta levelét Kossuth.35 Asbóth július 10-i válaszában pedig azt találjuk, hogy folytonos betegeskedése miatt csak keveset tudott dolgozni, ezért számított a kormányzó által küldendő havi segélyre.36 Hogy ez korábbi gyakorlat volt vagy egyszeri ígérvény, az kérdéses. A levelekből Asbóth magánéletéről is megtudhatunk annyit, hogy udvarolt egy Sedgwick-lánynak,37 de a Kossuth által is remélt, és amerikai tartózkodása idején elősegített házasság meghiúsult, mert Asbóth a család férfi tagjainak barátságtalan, halogató magatartása miatt házassági ajánlatától visszalépett.38 Asbóth és Kossuth kapcsolata az 1850-es évek második felében Az 1859-ben újra meginduló levelezés első darabja egy hosszú fejtegetés Kossuthtól a politikai helyzetről, és a francia császárral folytatott tárgyalásairól. A meginduló ffancia-olasz-osztrák háborútól azt várta, és erre garanciákat is kért, hogy a háború folyamán majd francia fegyveres erő érkezik Magyarországra, és ennek segítségével újraindulhat a magyar nép küzdelme a szabadságért. Egyelőre egy olaszországi magyar légió szervezésébe kezdett, melybe egyre többen léptek be. Ebben a levelében azonban még maradásra kérte az amerikai emigránsokat. Azt írta, személyesen utazik Itáliába, hogy minden részletkérdést tisztázzon, és csak akkor várja az Amerikából érkezőket, ha tényleg megindul a harc. Addig is arra kérte Asbóthot, hogy írja össze, ki jöhet szóba az amerikai emigránsok közül, aki részt venne ebben a vállalkozásban, és megbízható is. Kérte továbbá pénzadományok gyűjtését a szállítási költségek fedezésére, valamint hogy a hadfelszerelések területén történt legújabb fejlesztések alkatrészeit, gépeit, illetve azok mintáit igyekezzen megszerezni. Asbóth lelkes válaszában kifejtette töretlen elkötelezettségét az ügy és Kossuth személye iránt. Utasításainak teljesítését pedig máris megkezdte, hiszen az újsághírek hatására, minden utasítás nélkül már elkezdte számba venni a hazatérésre szóba jöhető emigránsokat. Miután azonban a francia császár és Ferenc József gyors fegyverszünete, majd villafrancai békekötése miatt Kossuth és az emigráció tervei meghiúsultak, Asbóthnak és társainak sem volt lehetősége Európába jönni, így továbbra is Amerikában maradt. Egy évvel később kelt, utolsó ismert levelükben Asbóth ismét hűségéről biztosította a Kormányzót, és várta, mikor szólítja harcba ő és a haza. Erre azonban már nem került sor, helyette új hazája, az Amerikai Egyesült Államok fegyveres szolgálata jutott neki osztályrészül az amerikai polgárháborúban.39 Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy Asbóth Sándor volt szárnysegédhez méltóan 10 éven keresztül hűségesen kitartott a korábbi kormányzó oldalán. Minden
