Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Vida István Kornél: „Az Unió védelmében”. Asbóth Sándor az amerikai polgárháborúban
Az Unió védelmében ” — Asbóth Sándor az amerikai polgárháborúban 87 érdekében, de mindkét alkalommal elutasításra talált. Szeptemberben ezért saját maga kezdeményezett egy lovassági támadást Nyugat-Florida északkeleti területei ellen (Washington és Jackson megyékben), azzal a céllal, hogy kiszabadítsa a Marianna városában fogva tartott uniós foglyokat, fehér és színes önkénteseket toborozzon, s lovakat és öszvéreket zsákmányoljon. A szeptember 18-án útnak indult erő mintegy 700 katonából állt: a 2. Maine-i lovasság három zászlóalja, az 1. floridai lovasság egy zászlóalja (Ruttkay Albert parancsnoksága alatt), s a 86. és 82. színes gyalogezredből kiválasztott két század (Zulavsky László vezetésével) vett részt az akcióban.34 A hadművelet során az északi katonák számos ültetvényen rajtaütöttek: kiszabadították a rabszolgákat, a konföderációt pártolókat fogságba ejtették, a politikai és katonai foglyokat északra szállították. Katonai ellenállásba alig-alig ütközve szeptember 27-én érkeztek Marianna városához. A körzet konföderációs erőinek parancsnokát, Alexander B. Montgomery ezredest meglepetésként érte Asbóth hadműveleteinek valódi célpontja, s csak nagy nehézségek árán, a helyi milíciával, a zömmel idősekből és tapasztalatlan fiatalokból álló polgárőrséggel együtt tudott 3-400 fős véderőt kiállítani. A déli katonák a városka főutcáján emelt barikádok mögött várták a kékzubbonyosok támadását. Asbóth két csoportra bontotta erőit: a főerőt saját maga vezette frontális rohamra, míg egy másik kontingenst átkaroló támadással a déli állások mögé küldött. Asbóth akkor rendelte el a támadást, amikor hírt kapott róla, hogy a délieket sikerült bekeríteniük, ám támadó lovasságát teljesen felkészületlenül érte a déliek sortüze, ahogyan egy sarkon befordulva végigvágtattak Marianna főutcáján. A barikádok mögött helyett foglaló polgárőrség halálos sortüze lekaszálta az északi lovasság első sorát: Asbóthot két lövés is érte: az egyik a fején, míg a másik a bal karján, de rajta kívül több tisztje is elesett.35 A déli ellenállást így is viszonylag gyorsan sikerült felszámolniuk, egyedül a városka episzkopális temploma körül tanúsítottak makacs ellenállást. A templomot és a környező házakat végül felgyújtották, s nemsokára minden védő megadásra kényszerült. A parancsnokuk és számos tisztjük elveszítése miatt feldühödött északi katonák - a beszámolók szerint — számos délit lekaszaboltak, agyonvertek, vagy a templom lángjai közé dobtak. A súlyosabb vérontást feltehetően a zömmel floridai dezertőrökből álló 1. floridai lovasság közbelépése akadályozta meg. A város egésze az északi hadsereg kezére került. Az ütközetben 8 északi katona halt meg, 19 megsebesült, míg a déliek veszteséglistáján a 10 halott és 16 sebesült mellett 41 hadifogoly szerepelt.36 A mariannai ütközetet követően az északi különítmény visszatért főhadiszállására. Az akció eredményes volt, hiszen mintegy 600 rabszolgát szabadítottak fel, 81 déli hadifoglyot ejtettek, 200 lovat és öszvért, 400 szarvasmarhát zsákmányoltak. Az északi katonák első dühükben az egész várost fel akarták gyújtani, erre végül nem került sor, viszont a település minden házát kifosztották - annak ellenére, hogy Asbóth ezt parancsában határozottan megtiltotta. Ezt figyelmen kívül hagyva a helytörténeti munkák még az 1950-es években is ,,Asbóthnak és vérszomjas négereinek” tulajdonították Marianna kifosztását.37 Asbóth sebesülése súlyosnak bizonyult: hordágyon a város egyik házába vitték, ahol sebeit bekötözték, de már nem tudott visszatérni a szolgálatba. (A csatában Zulavsky László vette át a parancsnokságot helyette.) Hiába próbálta elbagatellizálni sebesülése komolyságát, semmiképpen nem volt alkalmas a harctéri szolgálatra. Hajóval Louisianába szállították, s november 16-án került a New Orleans-i St. Louis Általános Hadikórházba. Orvosai szinte biztosak voltak abban, hogy karját a kettős törés miatt amputálni kell, ám erre végül szerencsére nem volt szükség. Felépülése mégis jópár hónapba telt, mivel a csont nehezen forrt össze, ám sérülései ezt követően is csaknem használhatatlanná tették karját. Ráadásul a sebészek a kor műtéti módszereivel nem tudták eltávolítani a másik lövedéket, amely a szájpad-csontjába fúródott, így gennyes sebe miatt élete hátralévő részében folyamatos fejfájás kínozta, illetve látása, hallása és szaglása is erősen megromlott. Az orvosai kezelőlapján feltüntették, hogy számos kardvágás okozta heg is látható a veterán katona arcán.38 1864. október 5-én Gordon Granger vezérőrnagy, aki átvette Asbóth katonai körzetének az irányítását, levelében így köszönte meg a magyar tiszt szolgálatait: „Örömmel gratulálok Önnek és beosztottjainak a jelentős sikerekhez, amelyeket nemrégiben arattak Nyu- gat-Floridában. Fontos szolgálatait már jelentették a főhadiszállásnak, s minden hazafi hálával emlékszik majd vissza rájuk. ”39 A New York Times 1864. november 26-án beszámolt a magyar tábornok betegszabadságáról, s sorai jól mutatják, milyen köztiszteletnek örvendett: „Most értesültünk, hogy Asbóth tábornokot súlyos sebesülése arra kényszerítette, hogy visszavonuljon az aktív szolgálatból, s New Orleans-ban részesüljön orvosi kezelésben. Bailey tábornok követi posztján. Asbóth tábornok az egyik legidősebb és legtiszteletreméltóbb külföldi tiszt, aki az Unió szolgálatába állt, amikor kitört a lázadás. Kiváló jellemű, nagyszerű képességekkel felruházott. ”40 1865. február 15-én hosszú lábadozás után visz- szatért a Nyugat-Floridai Parancsnokságra, igazából még azelőtt, hogy teljesen visszanyerte volna erejét. Lefogyva, állandó fejfájással és szinte használhatatlan bal karjával küszködve ahhoz is alig volt ereje, hogy segítség nélkül felüljön lovára. Ennek ellenére