Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Solymosi József: Asbóth Sándor amerikai emigrációja és kapcsolata Kossuthtal 1851 és 1860 között
74 Solymosi József megyen, hogy akármit meséljenek a hírlapok, eddig még nemcsak idegenlégiók állítására nem adatik engedetem, hanem még csak egyes politikai menekvők sem vétetnek török szolgálatba (kivévén az iszlámra áttérteket). Azonban a török kormány igen jól tudja, hogy e neutra- litás sem nem őszinte, sem nem tarthat; s ha annak valamely provokáció általi megtörésétől az angol és francia kormány által visszatartatik is, de arra el van készülve és határozva, hogy amely percben a neutralitás hamis álarcát Ausztria elveti, szövetségünket ünnepélyesen elfogadja. Az e részbeni negociációk105 annyira értek, hogy képviselőm (egy magyar tábornok106) október 20-án az illető miniszter által Konstantinápolyban nem titkon többé, hanem nyílt ajtóknál, számos vendégek szeme láttára elfogadtatott, és azon biztosítást kapta, hogy ajánlataim elfogadtattak, s a velünki szövetkezés elhatároztatott, de annak sikeresítése csak azon percben lehetséges, midőn az osztrák neutralitásnak, mely már tényleg úgysem valóság, diplomatice is vége lesz. Mely esetre a velem való összeköttetésnek sikeressé tételére minden szükséges előkészületek óhajtásaimhoz képest megtétettek. Ezt önnek, mint segédemnek, s ön által a magyar emigrációban politikai barátaimnak tudtokra adni kötelességemnek ismertem; de másrészről mindnyájoktól, kikkel közlendi, ön becsületszót veend egyenkint, hogy ezt engedelmem nélkül nemcsak, hogy nyilvánossá nem teszi, hanem még vélt legmeghittebb barátjának sem említi. Ez olyan közlés, mint a tábori jel, s jelszó, mely bár sokak birtokában, mégis titok. Legkisebb indiszkréció a hazának nagy munkával gyűjtött reményeit semmivé teheti, mert az európai kabinetek ellenünk dolgoznak, s a dolog még húzódhatván, az indiszkréció mindent elronthat. Ha biztosíthatnám önöknek, hogy Amerikát elhagyván csalhatatlanul csatatérre érkezendnek, nem is közlöttem volna a titkot, hanem egyszerűen azt imám: „aki hazafi, s vezérletem alá akarja magát adni, itt az idő, jöjjön”. De mert az európai kabinetek cselszövényeivel szemben legalaposabb kilátásaink is az utolsó percben meghiúsulhatnak, s így a jövők számítása is, kötelességnek tartottam közleni az alapot, melyre építem biztató felhívásomat. Én, hacsak valamely váratlan kiegyenlítés nem jő közbe, a török háborúnak - az osztráknak a török elleni harcba avatkozása által - Európaivá alakulását annyira bizonyosnak hiszem, hogy jövendő tevékenységünk színhelyére menni immár idejét látom. Mikorra önök e levelet veszik, én már nem leszek Angliában. Amely ok engem arra bír, ugyanazon oknál fogva mondom önöknek: „már most indulhatnak keletre”. De világosan kikötöm, hogy ha a váratlan események kilátásainkat megrontanák, én magamat a helyzetöket elhagyottakra hárulandó elhagyatottság iránt felelősnek nem teszem. Azért nem fogom rosszra magyarázni, ha akárki is azt gondolandja, jobb biztosított helyzetét el nem hagynia, míg bizonyos hírit nem veszi annak, hogy harcban van a magyar elem - várjon, jut még a harcból neki is. De ha ki hazafiúi buzgalmától vezéreltetve indulni határozza magát, azon alapon, melyen én őket láttam, hogy induljak, az váratlan meghiúsulás esetében legyen elkészülve önmagáról gondoskodni. Ezen kijelentéssel átmegyek a teendőkre: 1. ) Akik vezérletem alá Konstantinápolyba jönni akarnak, írjanak alá egy nyilatkozatot, melyben ezen szándokukat kijelentik, s irányomban katonai engedelmességet fogadnak. 2. ) E listát vigye ön politikai ügynökömhöz, Henningsen úrhoz, s kérdje meg, vajon eszközelheti-e, hogy azon gőzösön, melyet Konstantinápolyba indulandónak jelentett, elszállíttassanak? S ha igen, mikorra s hová keilend gyűlniök. 3. ) Ha - mint reményiem - a szállítást igen, de talán az abbani ellátást nem ígérné, mindenekelőtt tegyenek önmagok közt aláírást, ki mennyivel járulhat az útnak indulandók útközbeni ellátásához? Ha ez elegendő nem volna, alakítsanak bizottmányt, mely az amerikai közönséget evégetti segélyezésre szólítsa fel, de a felszólításba az én felhívásomra való hivatkozás, a fentebb említett politikai tekintetnél fogva meg nem engedhető. Csak annyit említsenek, hogy Európából vett biztos tudósítások nyomán, elindulások idejét elérkezettnek látják. Én ismerem ott is a kormányi viszonyokat, nekem háborúkészületekre felírnom sem nem törvényes, sem nem tanácsos. 4. ) Vehetnek fel a lajstromba jó hasznos és biztos nem magyar elemeket, különös tekintettel tüzérekre. 5. ) A kormány szolgálatban lévő magyar vitézek elbo- csáttatása iránt Henningsen a szükséges lépések megtételére felhívandó, s különösen kívánom, hogy a közvitézek és altisztek ki nem felejtésére fő gond legyen. Ha önökön kívül amerikai segéderő is jönne azon hajóval az önök közöttieknél magasabb rangú tiszt parancsnoksága alatt, azt, különben a hajóskapitányt tekintendik útközben parancsnokoknak. Ezt a diszciplína107 kívánja. 6. ) A katonai szolgálatot nem teendő hazafiak indulását még nem tartom okvetlenül szükségesnek. 7. ) Akik nősök, nejeiknek elindulását halasszák fejlődtebb időre, hadi szabályaink közé tartozván, hogy sem a háború alatti nősülés, sem a nőknek a hadseregben léte meg nem engedtetik, sem a harcosokat hozandó hajó nem vehet fel asszonyokat. Az én nőm is marad, így másé is. 8. ) Minden postával feleletet kérek Henningsen útján ide a konzulátushoz, mint szinte ahány posta lesz elmenetelemig, én mindig írok, és idő szerint rendelkezem. Szerencsés viszontlátásra, éljen a haza! Kossuth Lajos Eredeti tisztázat. „21. Alpha Road, Regent Park.” MOL R 901. 2202.
